Törött szárny

A következő történetem szintén a tanulásról, fejlődésről szól. Nyáron megesett velem a legborzasztóbb dolog,ami egy hiperaktív emberrel megtörténhet. Eltört a karom. OMG! Egy szombat reggeli országúti bringázás közben elborultam, ráestem a bal karomra.Mindez a 60 kilis kör elején. Szuper. Nem baj visszapattantam és ment tovább a túra. Fájt egy picit, de nyomtam. Végig is csináltam szépen. Aztán hazajöttem, felcipeltem a cangát és kezdődött a nap. Fájt, fájt, de gondoltam nincs nagy baj, mert NEKEM nem törhet el csak úgy a karom. Próbáltam pihenni, de nem ment. Csak kóvályogtam a lakásban. Két kutya nálam, gondjukat kéne viselni. Éreztem, hogy ez lehet most nem fog menni. Felhívtam a szüleimet, elmondtam, hogy voltam már jobban is és, hogy jó lenne, ha átjönnének értünk, mert valami nem kerek. Át is jöttek. Engem apum elvitt a balesetibe. Teljes nyugalommal vártam a röntgent, mert NEKEM nem törhet el a karom. Sosem volt semmim törve, miért pont most????!!!! Aztán ott ülve a képemben vágták. Törés! NEM és NEM! Hideg zuhany. Sírógörcs, idegbaj, összeomlás, gondolatok... ez tartott 30 mp-ig, aztán megráztam magam, mert nem siránkozni kell, meg ön-sajnálni, hanem az adott helyzetből a legjobbat kihozni. Felkerült a gipszem, elfogadtam ez lesz most hetekig. Gyors fejszámolást tartottam, hogy júliusban el tudok-e indulni Nagyatádon. El hát, megnyugodtam. Minden ok. Hétfőn mentem rendesen dolgozni, hülyének néztek, de mit üljek itthon, ha tudok menni?
Mindent tudtam csinálni, amit egy karral lehet, kivéve a hajamat rendbe tenni. Megmosni igen, de beszárítani, vasalni, felcsatolni na azt nem. Ezen jól fel is húztam magam, ezért rögtön kaptam magam és elmentem a fodrászhoz és a hosszú hajamat rövidre vágattam és jól esett. Ez amolyan pillanatban élés volt, amit csak nagyon ritkán tudok. Még....... A hajam megrövidült én jól éreztem magam, ezért kitaláltam, hogy én a hétvégére leutazom Pécsre és meglátogatom a barátnőmet. Ezt vele csak csütörtökön közöltem, de nagyon örült. A pénteki kánikulában a gipszem és én vonatra szálltunk és elindultunk. Hogy lehet ez????Törötten, gipszben, vonattal?? Ez a nyomorult gipsz TANÍTOTT engem! Megtanított arra, hogy nincs baj! Az élet nem áll meg, SŐT! Új távlatokat nyit. Nem számít, hogy az egyik kar most nem játszik, ott a másik, ott a két láb. Bármit meg lehet tenni így is. Így érkeztem meg Pécsre, ahol remek hétvégét töltöttem el. Töltődtem. Világot láttam. Egész hétvégén azon járt az agyam, hogy kedden, amikor megyek kontrollra, minden jó lesz. Többször hangoztattam,hogy nem kell nekem a gipsz már, jól vagyok, összeforrtam stb... Hétfőn utaztam haza a legnagyobb kánikulában. Élveztem, mert imádom a hőséget. Elérkezett a kontroll ideje 8 nappal a törés után. Baleseti, röntgen, orvos........ Doki nézi a rtg felvételt, aztán közli, hogy ennyi nem kell visszagipszelni...OMG! Megkérdezi, hogy ki írta rá a papíromra, hogy 4-6 hét gipszben??? Mondtam, hogy maga!!! Erre nem mondott semmit, levette a gipszemet, átirányított a gyógytornára, hogy ott majd rendbe tesznek, mert itt vannak az ország legjobb szakemberei. Legyen. Csináljuk.Gyorsan javultam, a levétel után első utam délután a terembe vezetett,futó-szalagoztam, bicajoztam. Fájt még persze, nem voltam 100%-os, de tudtam csinálni és jól is esett. A törés után két héttel félmaratont futottam Csillával a népligetben. A háziorvosom azt mondta, hogy "maga egy kis csoda" . Oh köszönöm doki :) Nem vagyok én csoda, csak egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni, hogy beteg vagyok.Mert nem volt egy percig sem betegségtudatom. Úgyhogy azt hiszem elmondhatom magamról, hogy a gipszben töltött időm minden pillanatát megéltem. Kihoztam a legjobbat belőle, így a gyógyulás is hamar ment. Az Iromnanre már úgy mentem, hogy nem is emlékeztem az egészre. Nyilván benne van a dologban, hogy a sport miatt eleve nagyobb a csontsűrűségem és ez számít, nagyon számít. Na meg az extra dózisban szedett D vitamin is számít. Meg az akarat, tenni akarás, pozitív hozzáállás. Ezek kellenek, ebből nekem jutott szerencsére.
Szóval nem ijedünk meg egy kis töréstől. Tanulunk belőle,ahogy én tanultam a gipszemtől.