Elvittem az ebet futni magammal. Kiszabtam magunknak egy hosszabb, de könnyű futást. 13 körül mentünk 1:16 perc alatt a ligetben. Nagyon könnyed volt, de ilyen is kell. A héten eddig 52 kilit futottam és még csak péntek van, szóval kézifék. Na nem is ezért írok most.
Történt ugyanis, hogy a ligetbe kifelé álltunk a lámpánál. Mellénk ért egy férfi, nézett, nézett (tuti pszichopata gondoltam). Én zavartan oda-oda pislogtam, aztán egyszer csak megszólított. Uhhhhhh. Aztán elkezdte mondani, hogy szokott látni minket és, hogy milyen aranyos a kis Rambó :) Így hívta a kutyámat, nagyon tetszett ez az elnevezés, azóta ezzel szívatom szegényt.Nem baj, úgysem érti, csak néz.Aztán azt is mondta, hogy először azt hitte, hogy egy divat futó vagyok,de aztán rájött, hogy nem erről van szó. Mondtam neki, hogy bizony nem. És gratulált!Egy idegen! És még azt is mondta, hogy mindenkinek így kellene tennie, neki is csak lusta. Aztán zöldre váltott a lámpa, elbúcsúztunk. Jól esett ez a lelkemnek, hogy a futásról+kutyáról így beazonosítanak már a környéken. Egyébként volt már olyan sztori a lakótelepen, hogy egyedül futottam és megszólítottak, hogy hol a kutya :) Híresre futottam magam nem vitás. Ezek apró dolgok ugyan, de jóleső érzéssé dagadnak az emberben. Aztán a ligetben összebandáztam egy sráccal, hogy mi mennyi hány kili és mondta, hogy szívesen átküldi a köröket, mert kimérte gps-en. Ilyenek ezek a futók. Ez is jó érzés volt. Úgyhogy a mai nap csupa pozitív impulzus ért, feltöltött.
2012. november 30., péntek
2012. november 29., csütörtök
A szeretet nevéven
Én sokszor ámulok, hogy az emberek szeretetből micsoda pusztítást végeznek A gyerekükben, társukban, háziállatukban. Ez nálam az ostobaság határát igencsak súrolja. Nem is súrolja, hanem vastagon ki is meríti azt. Nem is tudom hol kezdjem, mert annyi mindenről lehetne írni. Legyen az egyik vesszőparipám az első. A gyereket és magukat tömő anyukák. Ez valami egészen döbbenetes dolog. Zabáltatni a gyereket non-stop. Semmi rendszer csak a tömés, mint a libákat, de tudjuk azt is betiltották már. A gyerektömést még nem.... Nem is értem ezt........ Szóval kezdjük az elején. Gyerek megébred reggel. Ennie kell, muszáj, mert összedől a világ az anyuka sírógörcsöt kap, ha nem eszik az a szegény kölök. És kezdődik a játszma. A gyerek játszmázik az anyjával és milyen profi módon teszi. Ez nem kell, az nem kell, ezt utálom, azt utálom. Üvölt, zokog, dobál.Éccsanya besétál a csapdába elkezd vadul könyörögni a gyereknek, hogy jaj ezt meg kell enni,mert kicsi maradsz blablablaba. És elkezdi kergetni az asztal körül a gyereket. Szó szerint. A gyerek röhög, hogy micsoda hülye az anyja. És igaza is van, mert egy felnőtt ember, aki állítólag érett a szülői feladatra megbukott. És bukik 0-24-ig. Mert úgy vágott bele a nagy családalapításba, hogy NULLA önismerettel rendelkezik.De elégedett, mert szült és ezzel már úgy érzi, hogy letett valamit az asztalra. Persze, ha ezt valaki a képébe vágja, akkor sértődöttség, öri-hari a vége. Én meg azt mondom, hogy az ilyen embernek előbb életképes felnőtté kellene válnia ahhoz, hogy gyereket vállaljon. Az ilyen ember életképtelen, hogy nevelhetne fel egy életképes embert??? Sehogy! Úszik a híg fos tengerén. Vagyis inkább fuldoklik és kapaszkodik mindenbe. Kapaszkodik a férjébe, tőle várja,hogy a nyomorult életet szebbé tegye. És ott üljön a szoknyája mellett. Kedves hölgyeim van egy kurva rossz hírem. A férfiak nem erre vannak teremtve. Persze egy felnőtt, gondolkodó férfi,aki tisztában van magával az be fog segíteni otthon,ki fogja venni a részét a család életéből. Hozzáteszem, hogy kevés ilyen van. Nagyon kevés. A legtöbb házasság két nyomorult találkozásából születik. A gyerekük ugyanebből.A szeretet nevében, mi másban.Szar ez tudom, de ez az igazság.Az meg sokszor fáj.Az EMBEREK élnek egymás mellet, de minek??? Csak úgy. A szeretet nevében.Mert ez a társadalmilag elfogadott norma. És mielőtt félreértene valaki: házasságpárti vagyok. De nem mindenáron. Nem is vagyok nyomorult. Megtanultam egyedül (is) élni. Aki ezt megtanulja,az nem lesz elveszett ember, az egy kapcsolatban is sokkal jobban fog működni. És rájön arra, hogy az ember fia/lánya egyedül is bármire képes. Aki ezeket nem tapasztalja meg és mindig mástól várja a saját boldogsága beteljesedését az elveszett ember, alkalmatlan az életre, de gyereknevelésre meg aztán végképp az! A szeretet nevében fojtja meg mindenki a párját. Ezt nem csinálhatod, azt sem, ide nem mehetsz, oda végképp nem. Maradj mellettem, ne nézz senkire, csak az én vízilóvá dagadt testemre.Mert igen a nők és férfiak 80%-a dagadt, undorító disznó.Ha még esetleg nem az, akkor az lesz, mert bánatból lehet ám enni... Hú, de lehet.
Én másból nem, csak a saját környezetemből merítem a példákat. Nem látok életképes kapcsolatot, életképes szülőket. Ezek a szülők mit adnak át a gyerekeiknek, milyen példával állnak elő?Semmilyennel. A szeretet nevében.......
Másik dolog, amiről muszáj szót ejteni az az idióta, ostoba, retardált kutyatartók tömege, aki szarnak arra, hogy mi az igénye a kedvencüknek. A szeretet nevében nyomorítják meg a kutyáikat, azok meg őket. Mert fossák telibe, hogy egy kutya ösztönlény! A természet szülötte, nem pedig egy kisgyerek. Teljesen másfajta igényei vannak, mint egy embernek. A sok barom meg felruházza a kutyáját emberi tulajdonságokkal. OMG. Szoktam sírni a röhögéstől, amikor azt mondja az ostoba gazda, hogy megsértődött a kutyám. MIVAN? Mit csinált, te kretén? Szoktad az agyadat használni. A kérdés is felesleges volt.
A másik, amikor húzza az eb a gazdát, az meg könyörgő hangon suttogva mondja a kutyának, hogy lassabban, ne húzzál már. Ezt biztos megérti az a szegény. És tuti rögtön visszavedlik jó kutyának. Ez egész biztos. A szeretet nevében...
A szeretet nevében egyszer is kielégítetted a kutyád ösztönenergiáit? Tudod, amivel születik, ami benne van, ami az ő valója. Elvitted vándorolni? Vagy kövérre zabáltatod, mert annyira szereted. Adod neki a csokikát, fagyikát, bundás kenyeret??? A kutyának ezekre kb. annyi szüksége van, mint lufiárusnak a nyílzáporra. A mozgásra, viszont lenne.... De ezt pont lefosod, mert egy lusta, agyhalott ember vagy. És persze szerencsétlen kutya a hülye, amikor szétrág valamit, mert UNATKOZIK. Mert nem mozgattad le. De te szereted az ebedet ugye? Aha. Zabáltatni, gügyögni neki. Meg félreértelmezni a tetteit. Gondolom te vagy a legvidámabb ember,amikor a kutya őrjöngve, izgatottan fogad, amikor hazaérsz és azt gondolod, hogy mennyire szeret. A nagy lófaszt. Egyszerűen tele van felesleges energiával ezért izgatott. Gondolom marad is szerencsétlen ebben az állapotban, mert 5 perces séta a jutalma azért, amiért hosszú órákat várt rád. Aztán elé teszed az ételt, amiért nem kellet megdolgoznia! Egy kutyának mindig meg kell dolgoznia a kajáért és vízért. MINDIG! Ha falkában élne, akkor sem állna elé a vezére, hogy gyertek srácok kész a vacsi, terítve van. De ezt úgy sem érted, mert basztál utána olvasni a témának. És zabáltatod, szeretgeted, de baszol arra, hogy valójában mire van szüksége.Betegre tudod etetni azt az élőlényt, akit állítólag annyira szeretsz és zokogni tudsz, ha esetleg valami baja lesz és orvoshoz kell vinned, de gondolkozni nem vagy hajlandó,hogy ez miért történt.Miért lett szegény eb cukorbeteg.Semmi energiát nem teszel bele ebbe. A szeretet nevében, mert te szereted a kutyádat nagyon. Nem szereted. És megsértődsz, ha valaki ezt a pofádba vágja. Pedig ez az igazság. Akkor szereted az ebedet, ha azt adod neki, ami a természet diktálta szükséglete. Az pedig a mozgás, fegyelem, szeretet háromszöge (Cesar Millan). Egy kutya ebben érzi jól magát, de ugyanebben a sorrendben ám! Tapasztalom, nem a levegőbe beszélek. De az emberek többsége nem. Ezt meg a kutyafuttatóban tapasztalom, de inkább már oda sem megyek, mert sajnálom a kutyákat, hogy mennyire szar életbe kényszerítik őket a gazdáik. Viccelődve mondják, hogy most felszedett 2 kilót a kutyám, de nem baj... OMG.
A szeretet nevében követi el az ember a legtöbb baklövést, de nem veszi észre. Nem akarja észre venni, mert nem akar fejlődni. Ebben a boldog tudatlanságba menekülve nevelik fel a sok viselkedészavaros gyereket, úgy, ahogy azt megmondták nekik. Amit az orvos, tanár, védőnő mond az szent és sérthetetlen. A nagy büdös..... Kényelmesnek kényelmes, hiszen nem kell időt tenni abba, hogy olvassunk, kutassunk....Minek is azt????
A szeretet nevében nyírjuk ki egymást..............
Én másból nem, csak a saját környezetemből merítem a példákat. Nem látok életképes kapcsolatot, életképes szülőket. Ezek a szülők mit adnak át a gyerekeiknek, milyen példával állnak elő?Semmilyennel. A szeretet nevében.......
Másik dolog, amiről muszáj szót ejteni az az idióta, ostoba, retardált kutyatartók tömege, aki szarnak arra, hogy mi az igénye a kedvencüknek. A szeretet nevében nyomorítják meg a kutyáikat, azok meg őket. Mert fossák telibe, hogy egy kutya ösztönlény! A természet szülötte, nem pedig egy kisgyerek. Teljesen másfajta igényei vannak, mint egy embernek. A sok barom meg felruházza a kutyáját emberi tulajdonságokkal. OMG. Szoktam sírni a röhögéstől, amikor azt mondja az ostoba gazda, hogy megsértődött a kutyám. MIVAN? Mit csinált, te kretén? Szoktad az agyadat használni. A kérdés is felesleges volt.
A másik, amikor húzza az eb a gazdát, az meg könyörgő hangon suttogva mondja a kutyának, hogy lassabban, ne húzzál már. Ezt biztos megérti az a szegény. És tuti rögtön visszavedlik jó kutyának. Ez egész biztos. A szeretet nevében...
A szeretet nevében egyszer is kielégítetted a kutyád ösztönenergiáit? Tudod, amivel születik, ami benne van, ami az ő valója. Elvitted vándorolni? Vagy kövérre zabáltatod, mert annyira szereted. Adod neki a csokikát, fagyikát, bundás kenyeret??? A kutyának ezekre kb. annyi szüksége van, mint lufiárusnak a nyílzáporra. A mozgásra, viszont lenne.... De ezt pont lefosod, mert egy lusta, agyhalott ember vagy. És persze szerencsétlen kutya a hülye, amikor szétrág valamit, mert UNATKOZIK. Mert nem mozgattad le. De te szereted az ebedet ugye? Aha. Zabáltatni, gügyögni neki. Meg félreértelmezni a tetteit. Gondolom te vagy a legvidámabb ember,amikor a kutya őrjöngve, izgatottan fogad, amikor hazaérsz és azt gondolod, hogy mennyire szeret. A nagy lófaszt. Egyszerűen tele van felesleges energiával ezért izgatott. Gondolom marad is szerencsétlen ebben az állapotban, mert 5 perces séta a jutalma azért, amiért hosszú órákat várt rád. Aztán elé teszed az ételt, amiért nem kellet megdolgoznia! Egy kutyának mindig meg kell dolgoznia a kajáért és vízért. MINDIG! Ha falkában élne, akkor sem állna elé a vezére, hogy gyertek srácok kész a vacsi, terítve van. De ezt úgy sem érted, mert basztál utána olvasni a témának. És zabáltatod, szeretgeted, de baszol arra, hogy valójában mire van szüksége.Betegre tudod etetni azt az élőlényt, akit állítólag annyira szeretsz és zokogni tudsz, ha esetleg valami baja lesz és orvoshoz kell vinned, de gondolkozni nem vagy hajlandó,hogy ez miért történt.Miért lett szegény eb cukorbeteg.Semmi energiát nem teszel bele ebbe. A szeretet nevében, mert te szereted a kutyádat nagyon. Nem szereted. És megsértődsz, ha valaki ezt a pofádba vágja. Pedig ez az igazság. Akkor szereted az ebedet, ha azt adod neki, ami a természet diktálta szükséglete. Az pedig a mozgás, fegyelem, szeretet háromszöge (Cesar Millan). Egy kutya ebben érzi jól magát, de ugyanebben a sorrendben ám! Tapasztalom, nem a levegőbe beszélek. De az emberek többsége nem. Ezt meg a kutyafuttatóban tapasztalom, de inkább már oda sem megyek, mert sajnálom a kutyákat, hogy mennyire szar életbe kényszerítik őket a gazdáik. Viccelődve mondják, hogy most felszedett 2 kilót a kutyám, de nem baj... OMG.
A szeretet nevében követi el az ember a legtöbb baklövést, de nem veszi észre. Nem akarja észre venni, mert nem akar fejlődni. Ebben a boldog tudatlanságba menekülve nevelik fel a sok viselkedészavaros gyereket, úgy, ahogy azt megmondták nekik. Amit az orvos, tanár, védőnő mond az szent és sérthetetlen. A nagy büdös..... Kényelmesnek kényelmes, hiszen nem kell időt tenni abba, hogy olvassunk, kutassunk....Minek is azt????
A szeretet nevében nyírjuk ki egymást..............
2012. november 27., kedd
DILEMMA
Van nekem egy kutyám, egy kínai kopasz eb. Nyurga&Gyurika néven fut. Immáron 3 éve. Egyedül vagyok rá. Nem így kezdődött, de így alakult. Ez van. Nem könnyű, nagyon nem. Viszont nehéz.
A történet úgy kezdődött, hogy szart sem értettem kutyául, pedig volt már ezelőtt ebem. De soha nem foglalkoztam azzal, hogy mit, hogy kell csinálni ahhoz, hogy kiegyensúlyozott "normális" kutyám legyen., Mígnem Nyurga hatalmas feladat elé állított. Ő egy nagyon problémás kutya volt,hangsúlyozom NAGYON. Nyilván nem ő volt az, hanem én nem értettem a nyelvén. Nem lehetett egyedül hagyni, szeparációs szorongása volt, olyan szinten vinnyogott, hogy minden nap arra értem haza, hogy a jóindulatú szomszédok kint vártak a folyosón, hogy sortüzet indítsanak felém. Iszonyatosan felőrölt ez idegileg. Egyetlen segítségem volt, a tesómék. Na de ők is dolgozó emberek, meg különben is. Ha mentem edzeni, akkor náluk volt, ha elmentem esetleg bulizni akkor is. Nélkülük nem is tudom mi lett volna, de tényleg. A szülői házba nem vihettem, mert véletlenül mindig , akkor volt sürgős program, amikor esetleg szükségem lett volna egy kis szusszanásra, meg különben is a pofámba lett vágva, hogy minek ez a kutya.Egyszerűen nem akartak ebben segíteni nekem. Ennél a mondatnál rövidre is zárhatjuk a történetet egy időre, de lesz még csavar.
Szóval egyedül egy problémás kutyával a hátamon megoldást kellett találnom, sürgősen, mert a helyzet nagyon szar volt. Elkezdtem bújni a szakirodalmat, olvasni a neten. És kezdődött a munka. Első és legfontosabb lecke, hogy egy kutyát le kell mozgatni, mielőtt magára hagyjuk. Ez az én esetemben azt jelentette, hogy minden nap, télen-nyáron hajnali 6-kor indultunk egy órás sétára. (akkor még nem futottam,kár) Szabályos strukturált sétára. Amikor a gazda viszi a kutyát és nem fordítva, ahogy az esetek 90%-ában láthatjuk.Ez a séta minden hajnalban, mielőtt dolgozni indultam. Néha nem volt kedvem??? Igen! Menni kellett??? Igen! Lazítani lehetett? Nem! Fárasztó volt? IGEN! De csinálni kellett, mert egy kutyát le kell mozgatni, hogy nyugodt legyen. Aztán elvittem a drágát egy ivartalanító műtétre. Ez egy nagyon humánus megoldás a városi kutyáknak, ugyanis nem tudok neki szerezni évente kétszer lány kutyust, hogy a természet hívásának eleget tegyenek és szaporodjanak. A hormonok meg dolgoznak, sőt hosszú távon daganatot okozhatnak. Úgyhogy mindenképp az ivartalanítás mellett vagyok, sőt ha újra kezdeném, már 6 hónapos korában elvinném a műtétre. Így egy éves elmúlt, amikor sor került rá. De jobb lett a helyzet valamivel, mert a szomszédok már nem basztattak. Picit fellélegezhettem, de természetesen a hosszú séták maradtak. És még mindig egyedül. Még mindig tele aggályokkal, nem mertem egyedül hagyni estére, meg amúgy is. Szorongtam emiatt nagyon. Tesómék segítettek továbbra is,meg Vilike barátném ha bármi adódott. Szülők semmi :( hiába tudták, hogy mi a helyzet szartak ebbe bele. Rosszul esett és esik ez most is, ha visszagondolok erre az időszakra. Ez egy 2 éves periódus volt kb.
Aztán egyszer fordult a kocka, úgy alakult, hogy egy alkalommal ott ragadt Gyurka anyuméknál. Nem emlékszem milyen alkalomból, de ott maradt. És onnantól kezdve valahogy megszerették. Nagyon. Túlságosan is. Mint egy gyereket, ami TILOS! Ha egy állatot beengedsz az életedbe, akkor a természetet engeded be. Ezt így kéne csinálni, nem máshogy. De nem! Olyan méreteket öltött már nálunk ez az agyonkényeztetés, hogy az döbbenetes, felfoghatatlan. Nyurgi sajnos hihetetlen falánk kutya. Bármennyi kaját képes megenni. És ez hamar meg is látszik rajta. Úgyhogy nekem a feladatom, hogy érzelmeket kizárva kontrolláljam az étvágyát. Egy kutya nem hízhat el, semmilyen körülmények között!!! Az enyém végképp nem! Ez az ivartalanítás mellékhatása, de vállalom, mert sokkal több a jó hozadéka.
Szóval. Anyumék most már vállalják a kutyát bármikor.DE! Agyonzabáltatják! Engem megkerülve, hazudozások közepette.Igen így zajlik ez. Hiába mondom el mindig, hogy ne, leszarják és a kérésemet semmisnek véve ZABÁLTATJÁK a kutyát! Tehát kő keményen hátba támadnak. Ez normális dolog????Nem hinném. Nagy veszekedések szoktak lenni ebből, több hetes mosolyszünetekkel tarkítva. Hiába. Minden megy tovább. A legdurvább sztori most nyáron volt, amikor eltört a kezem. Egy hónapot volt ott a kutya, hogy kicsit könnyebb legyen az életem. Odakerült egy vékony, jó kondiban lévő 6 kg-os kutya és visszakaptam egy 8, igen 8 kilós ebet. Azt hittem elbőgöm magam, amikor megláttam.Visszakaptam egy KÖVÉR kutyát. Nem túlzok ám! Hogy lehet egy embernek annyi agya, hogy egy hónap alatt 2 kilót hizlal egy kutyára??? Egy 70 kilós embernél is sok, nemhogy egy 6 kilós kutyánál..... És persze én voltam a hülye megint, így jó a kutya, én koplaltatom stb....MIVAN??? Azt is megkaptam, hogy minek kellett ivartalanítani...MIVAN????? Hol voltatok, amikor egyedül csináltam mindent??? Döbbenetes ez számomra. Hányszor keltél vele fel, hogy elvidd gyalogolni? Hányszor támadtak a szomszédok? És én vagyok a hülye. Nyilván. Ezeket az igazságtalanságokat nehezen viselem, még a saját anyámtól is. Mert egy kutya nem abból áll, hogy szeretgetem. De nem ám. Keményen dolgozni kell vele, következetesen kell nevelni, szabályokat, korlátokat adni neki. Akkor lesz egy kutya boldog. Óriási tévhitben vannak az emberek, amikor gügyögnek, ajnározzák a kutyát. Azt is lehet, de csak a megfelelő időben. Előbb el kell vinni lemozgatni...Jah! Hogy meg kell mozdulni? ALÁZAT a kutya iránt, ha állítólag szereted.
Azt is kurva nehezen viselem, hogy, amikor családi esemény van, akkor állandóan kijátszanak, hülyének próbálnak nézni a hátam mögött és megy a zabáltatás. Ez a másik szembeköpése a háta mögött. Ez külön-külön is nagy bűn, de így egyben??? ÁÁÁÁÁ
És itt az én örök dilemmám. Nagyot változott az életem az utóbbi időben. Sűrű a program és sűrűsödik most az uszodával. Tehát jól jönne, ha besegítenének. DE! Segítség ez?Hogy azon izguljak 1 hétig, hogy mennyit hízik az a szerencsétlen??? Nem lehet ezt tiszteletben tartani? Hogy fordulhat ez elő egy családban? Segítség ez, vagy inkább hátráltatás???? Szóval nem sokkal vagyok előrébb. Munka, kutya, kapkodás, edzés.....Annyival egyszerűbb most a dolog, hogy jön velem futni nincs mese. Így külön nem kell sétáltatni, ezzel időt spórolok. Nem is keveset. De jön a december, tele egész napos programokkal, év végi rengeteg munkával. Szép kilátások ezek, pedig kemény hónapok várnak. A dilemma meg dilemma marad..................
A történet úgy kezdődött, hogy szart sem értettem kutyául, pedig volt már ezelőtt ebem. De soha nem foglalkoztam azzal, hogy mit, hogy kell csinálni ahhoz, hogy kiegyensúlyozott "normális" kutyám legyen., Mígnem Nyurga hatalmas feladat elé állított. Ő egy nagyon problémás kutya volt,hangsúlyozom NAGYON. Nyilván nem ő volt az, hanem én nem értettem a nyelvén. Nem lehetett egyedül hagyni, szeparációs szorongása volt, olyan szinten vinnyogott, hogy minden nap arra értem haza, hogy a jóindulatú szomszédok kint vártak a folyosón, hogy sortüzet indítsanak felém. Iszonyatosan felőrölt ez idegileg. Egyetlen segítségem volt, a tesómék. Na de ők is dolgozó emberek, meg különben is. Ha mentem edzeni, akkor náluk volt, ha elmentem esetleg bulizni akkor is. Nélkülük nem is tudom mi lett volna, de tényleg. A szülői házba nem vihettem, mert véletlenül mindig , akkor volt sürgős program, amikor esetleg szükségem lett volna egy kis szusszanásra, meg különben is a pofámba lett vágva, hogy minek ez a kutya.Egyszerűen nem akartak ebben segíteni nekem. Ennél a mondatnál rövidre is zárhatjuk a történetet egy időre, de lesz még csavar.
Szóval egyedül egy problémás kutyával a hátamon megoldást kellett találnom, sürgősen, mert a helyzet nagyon szar volt. Elkezdtem bújni a szakirodalmat, olvasni a neten. És kezdődött a munka. Első és legfontosabb lecke, hogy egy kutyát le kell mozgatni, mielőtt magára hagyjuk. Ez az én esetemben azt jelentette, hogy minden nap, télen-nyáron hajnali 6-kor indultunk egy órás sétára. (akkor még nem futottam,kár) Szabályos strukturált sétára. Amikor a gazda viszi a kutyát és nem fordítva, ahogy az esetek 90%-ában láthatjuk.Ez a séta minden hajnalban, mielőtt dolgozni indultam. Néha nem volt kedvem??? Igen! Menni kellett??? Igen! Lazítani lehetett? Nem! Fárasztó volt? IGEN! De csinálni kellett, mert egy kutyát le kell mozgatni, hogy nyugodt legyen. Aztán elvittem a drágát egy ivartalanító műtétre. Ez egy nagyon humánus megoldás a városi kutyáknak, ugyanis nem tudok neki szerezni évente kétszer lány kutyust, hogy a természet hívásának eleget tegyenek és szaporodjanak. A hormonok meg dolgoznak, sőt hosszú távon daganatot okozhatnak. Úgyhogy mindenképp az ivartalanítás mellett vagyok, sőt ha újra kezdeném, már 6 hónapos korában elvinném a műtétre. Így egy éves elmúlt, amikor sor került rá. De jobb lett a helyzet valamivel, mert a szomszédok már nem basztattak. Picit fellélegezhettem, de természetesen a hosszú séták maradtak. És még mindig egyedül. Még mindig tele aggályokkal, nem mertem egyedül hagyni estére, meg amúgy is. Szorongtam emiatt nagyon. Tesómék segítettek továbbra is,meg Vilike barátném ha bármi adódott. Szülők semmi :( hiába tudták, hogy mi a helyzet szartak ebbe bele. Rosszul esett és esik ez most is, ha visszagondolok erre az időszakra. Ez egy 2 éves periódus volt kb.
Aztán egyszer fordult a kocka, úgy alakult, hogy egy alkalommal ott ragadt Gyurka anyuméknál. Nem emlékszem milyen alkalomból, de ott maradt. És onnantól kezdve valahogy megszerették. Nagyon. Túlságosan is. Mint egy gyereket, ami TILOS! Ha egy állatot beengedsz az életedbe, akkor a természetet engeded be. Ezt így kéne csinálni, nem máshogy. De nem! Olyan méreteket öltött már nálunk ez az agyonkényeztetés, hogy az döbbenetes, felfoghatatlan. Nyurgi sajnos hihetetlen falánk kutya. Bármennyi kaját képes megenni. És ez hamar meg is látszik rajta. Úgyhogy nekem a feladatom, hogy érzelmeket kizárva kontrolláljam az étvágyát. Egy kutya nem hízhat el, semmilyen körülmények között!!! Az enyém végképp nem! Ez az ivartalanítás mellékhatása, de vállalom, mert sokkal több a jó hozadéka.
Szóval. Anyumék most már vállalják a kutyát bármikor.DE! Agyonzabáltatják! Engem megkerülve, hazudozások közepette.Igen így zajlik ez. Hiába mondom el mindig, hogy ne, leszarják és a kérésemet semmisnek véve ZABÁLTATJÁK a kutyát! Tehát kő keményen hátba támadnak. Ez normális dolog????Nem hinném. Nagy veszekedések szoktak lenni ebből, több hetes mosolyszünetekkel tarkítva. Hiába. Minden megy tovább. A legdurvább sztori most nyáron volt, amikor eltört a kezem. Egy hónapot volt ott a kutya, hogy kicsit könnyebb legyen az életem. Odakerült egy vékony, jó kondiban lévő 6 kg-os kutya és visszakaptam egy 8, igen 8 kilós ebet. Azt hittem elbőgöm magam, amikor megláttam.Visszakaptam egy KÖVÉR kutyát. Nem túlzok ám! Hogy lehet egy embernek annyi agya, hogy egy hónap alatt 2 kilót hizlal egy kutyára??? Egy 70 kilós embernél is sok, nemhogy egy 6 kilós kutyánál..... És persze én voltam a hülye megint, így jó a kutya, én koplaltatom stb....MIVAN??? Azt is megkaptam, hogy minek kellett ivartalanítani...MIVAN????? Hol voltatok, amikor egyedül csináltam mindent??? Döbbenetes ez számomra. Hányszor keltél vele fel, hogy elvidd gyalogolni? Hányszor támadtak a szomszédok? És én vagyok a hülye. Nyilván. Ezeket az igazságtalanságokat nehezen viselem, még a saját anyámtól is. Mert egy kutya nem abból áll, hogy szeretgetem. De nem ám. Keményen dolgozni kell vele, következetesen kell nevelni, szabályokat, korlátokat adni neki. Akkor lesz egy kutya boldog. Óriási tévhitben vannak az emberek, amikor gügyögnek, ajnározzák a kutyát. Azt is lehet, de csak a megfelelő időben. Előbb el kell vinni lemozgatni...Jah! Hogy meg kell mozdulni? ALÁZAT a kutya iránt, ha állítólag szereted.
Azt is kurva nehezen viselem, hogy, amikor családi esemény van, akkor állandóan kijátszanak, hülyének próbálnak nézni a hátam mögött és megy a zabáltatás. Ez a másik szembeköpése a háta mögött. Ez külön-külön is nagy bűn, de így egyben??? ÁÁÁÁÁ
És itt az én örök dilemmám. Nagyot változott az életem az utóbbi időben. Sűrű a program és sűrűsödik most az uszodával. Tehát jól jönne, ha besegítenének. DE! Segítség ez?Hogy azon izguljak 1 hétig, hogy mennyit hízik az a szerencsétlen??? Nem lehet ezt tiszteletben tartani? Hogy fordulhat ez elő egy családban? Segítség ez, vagy inkább hátráltatás???? Szóval nem sokkal vagyok előrébb. Munka, kutya, kapkodás, edzés.....Annyival egyszerűbb most a dolog, hogy jön velem futni nincs mese. Így külön nem kell sétáltatni, ezzel időt spórolok. Nem is keveset. De jön a december, tele egész napos programokkal, év végi rengeteg munkával. Szép kilátások ezek, pedig kemény hónapok várnak. A dilemma meg dilemma marad..................
2012. november 26., hétfő
Hétfői kihívás!
Loptam magamnak egy szabadnapot. Mire is fordítsa ezt az ember lánya??? Futásra! Kíváncsi voltam, hogy mennyit idő alatt tudok lefutni egy félmaratonit. Cél kitűzve, irány a népliget. Nagy kör 5x. Ez a kör a teljes népligetet körbe öleli. Én remélem, hogy tényleg ennyi a táv és nem b*sztam át magam. A gugliból néztem ki, tehát ennyinek kell lennie nincs mese.
Elindultam hát a nagy kalandra. Itthonról a liget kb. 1,5 km, azt óra nélkül bemelegítésre szántam, hogy az időm valós értéket mutasson a végén. Ligetbe kiértem óra indul. A lábam is. 5 kör, 5 kurva nagy kör. És mentem. Nem lassan. Nem akartam én világot megváltani, csak egyszerűen kíváncsi voltam magamra. Mit tudok hosszú távon nyár óta. Vitt a lábam. Bírtam. Jól bírtam. Frissítés nélkül. OMG. Tavasszal, amikor kezdtem ezt az egészet, akkor 80 perc után ennem kellett, mert elfogytam. Most ennek a közelében sem voltam. És nyargaltam, szép tempósan. Eszembe jutott,amikor Mátyással és a többiekkel elkezdtük a liget futást, lassan, nagyon lassan, szépen felépítve hétről-hétre. Itt az eredménye!!!!(És itt az eredménye a terepfutásnak is Andrással. Bár abban még nincs nagy múltam, de úgy látszik ez a kevés is sokat számít, nagyon sokat). Eddig ebbe nem is gondoltam bele! Hogy az mennyire kellett, ahhoz most itt tartsak. És nyargaltam. Órát alig néztem. Direkt! Nem akartam, hogy az idő, pulzus beszippantson. Jól ment! Néha mondtam magamnak, hogy lassítani kéne, de valahogy nem lassultam. Volt, hogy fogyott az oxigén, de aztán visszarendeződtem szépen és ment minden magától. Ennyit bírok már? Ennyit fejlődtem??? IGEN! Ezt el kell hinnem végre. Így fogytak a körök, kilométerek. Eljött az utolsó kör. Lement, elfogyott a kitűzött kilométer adag. A ligetből még kifutottam az ecseri útig, az órát ott állítottam meg, hogy biztos 20 kili fölött legyen a megtett táv. Az volt az én célegyenesem. Képzeletbeli szalag átszakít, óra megállít, idő néz.1:37:17. MIVAN? Mennyi? Nem, ez nem lehet. De bizony lehet. Nem nagyon hittem ám el a dolgot.4,38-as ezrek. Erre álmomban sem... Gondoltam, hogy 2 óra alatt leszek, de hogy ennyivel??? Na azt nem.
Nyáron ez a táv 2:20 körül ment. És itt jön az, hogy mennyit tud fejlődni az ember, ha elszánt, keményen dolgozik és hisz magában. Sokat, nagyon sokat. Határ a csillagos ég.
Innentől kezdve nem vagyok hajlandó azt hallgatni senkitől, hogy ez+az nem megy, nem lehet stb.... És nem azért, mert olyan kurva nagy ász vagyok és magammal sem állok szóba! Nem, nem ezért! Hanem azért, mert ezek az emberek játszmáznak. Sajnálatra,megértésre várnak. Na én ezt nem adom meg nekik. Segítséget, tanácsokat bármikor adok, jó szívvel, őszintén. De nem hallgatok olyat, hogy ezt nem, azt nem, nem tudom stb..... Mert tudod! Akkor kérdezz, ha AKAROD, addig felesleges minden.
Én akartam, csináltam,hajnalban keltem, hittem! Tettem a dolgom. Szeretem ezt csinálni, szeretek fejlődni, jó érzés, nagyon jó. Remek edzők segítenek, szuper sporik vesznek körül. Így haladok tovább az utamon.
Sok van még bennem, hiszek magamban, egyre inkább hiszek. Határ a csillagos......
Elindultam hát a nagy kalandra. Itthonról a liget kb. 1,5 km, azt óra nélkül bemelegítésre szántam, hogy az időm valós értéket mutasson a végén. Ligetbe kiértem óra indul. A lábam is. 5 kör, 5 kurva nagy kör. És mentem. Nem lassan. Nem akartam én világot megváltani, csak egyszerűen kíváncsi voltam magamra. Mit tudok hosszú távon nyár óta. Vitt a lábam. Bírtam. Jól bírtam. Frissítés nélkül. OMG. Tavasszal, amikor kezdtem ezt az egészet, akkor 80 perc után ennem kellett, mert elfogytam. Most ennek a közelében sem voltam. És nyargaltam, szép tempósan. Eszembe jutott,amikor Mátyással és a többiekkel elkezdtük a liget futást, lassan, nagyon lassan, szépen felépítve hétről-hétre. Itt az eredménye!!!!(És itt az eredménye a terepfutásnak is Andrással. Bár abban még nincs nagy múltam, de úgy látszik ez a kevés is sokat számít, nagyon sokat). Eddig ebbe nem is gondoltam bele! Hogy az mennyire kellett, ahhoz most itt tartsak. És nyargaltam. Órát alig néztem. Direkt! Nem akartam, hogy az idő, pulzus beszippantson. Jól ment! Néha mondtam magamnak, hogy lassítani kéne, de valahogy nem lassultam. Volt, hogy fogyott az oxigén, de aztán visszarendeződtem szépen és ment minden magától. Ennyit bírok már? Ennyit fejlődtem??? IGEN! Ezt el kell hinnem végre. Így fogytak a körök, kilométerek. Eljött az utolsó kör. Lement, elfogyott a kitűzött kilométer adag. A ligetből még kifutottam az ecseri útig, az órát ott állítottam meg, hogy biztos 20 kili fölött legyen a megtett táv. Az volt az én célegyenesem. Képzeletbeli szalag átszakít, óra megállít, idő néz.1:37:17. MIVAN? Mennyi? Nem, ez nem lehet. De bizony lehet. Nem nagyon hittem ám el a dolgot.4,38-as ezrek. Erre álmomban sem... Gondoltam, hogy 2 óra alatt leszek, de hogy ennyivel??? Na azt nem.
Nyáron ez a táv 2:20 körül ment. És itt jön az, hogy mennyit tud fejlődni az ember, ha elszánt, keményen dolgozik és hisz magában. Sokat, nagyon sokat. Határ a csillagos ég.
Innentől kezdve nem vagyok hajlandó azt hallgatni senkitől, hogy ez+az nem megy, nem lehet stb.... És nem azért, mert olyan kurva nagy ász vagyok és magammal sem állok szóba! Nem, nem ezért! Hanem azért, mert ezek az emberek játszmáznak. Sajnálatra,megértésre várnak. Na én ezt nem adom meg nekik. Segítséget, tanácsokat bármikor adok, jó szívvel, őszintén. De nem hallgatok olyat, hogy ezt nem, azt nem, nem tudom stb..... Mert tudod! Akkor kérdezz, ha AKAROD, addig felesleges minden.
Én akartam, csináltam,hajnalban keltem, hittem! Tettem a dolgom. Szeretem ezt csinálni, szeretek fejlődni, jó érzés, nagyon jó. Remek edzők segítenek, szuper sporik vesznek körül. Így haladok tovább az utamon.
Sok van még bennem, hiszek magamban, egyre inkább hiszek. Határ a csillagos......
2012. november 25., vasárnap
Őrült Megafitness nap!
Ez megint egy különleges eseménydús vasárnap volt a kedvenc edzőtermemben. Reggel 8.30-ra mentem a szokásos dupla spinningre.(Köreinkben üdvözölhettünk egy első bálozót ma!Remélem jössz még Balázs?!) Szuper volt nagyon, bár ma én nem voltam annyira az, de ilyen is van. Sok volt a futás, nagy pedálfordulattal,amit valahogy nem tudok úgy csinálni, ahogy kellene. De nem baj ez, el kell fogadni, dolgozni kell rajta. Ami viszont nagyon jó volt, hogy a két kedvenc edzőm spontán együtt tartott órát. Anikó "csak" vendégként érkezett, hogy teker egyet, de András odahívta maga mellé és ő engedelmeskedett. A hangulat nagyon jó volt, ez nem is kérdés. Nem is értem, hogy rajtuk kívül miért kell még spinning edző a Megába. Simán vinnék ketten az egész spinning vonalat! Bár, akik csak lejárnak, hogy elmondhassák magukról, hogy mekkora spinningesek, azok nyilván hamar kifordulnának az óráikról, mert itt kell ám ellenállást pakolni és kurvára dolgozni is kell/ene. Nem pattogni a bringán és sík ellenállással tekerni a hegyet és egyetlen izzadságcsepp nélkül távozni megelégedve, hogy hú mekkora király vagyok. Na ezt ne.
Kicsit elkalandoztam, de megszokott ez már tőlem azt hiszem.
A mai nap nagy eseménye a kitöréses séta volt. Ez kedves Mátyás agyából pattant ki. Kitalálta ugyanis, hogy a népligettől- kökiig kitörésben besétálnak. 4 km, igen 4 km KITÖRÉSBEN. OMG! És voltak jelentkezők nem is kevesen. És megcsinálták! Kell ehhez némi elmebaj, de Mátyás és csapata ennek nincs híján. Én a kollégámnak szóltam, hogy lesz egy ilyen kihívás, persze jött a feleségével együtt és meg is csinálták.
Én gerinctréningen voltam éppen, amikor észrevettem, hogy kezdenek szivárogni a kitörésesek. Nem voltam ma túl jó kislány, volt rám panasz (pörögtem, pofáztam), ráadásul a telefonom is megcsörrent (mindig lehalkítom) , pedig erre kínosan ügyelek, mert paraszt dolognak tartom. Erre az élet visszadobja, hogy tanuljak belőle és ne ítélkezzek mások felett.Oké, vettem. Innen is elnézést kérek mindenkitől, akiket zavartam ma. Aztán vége lett a gerincnek én rögtön leszaladtam a bejárathoz, hogy megnézzem a besétálókat és gratuláljak nekik. Nem semmi dolgot csináltak ma meg. Az ilyet én értékelem. Nagyra. És ne higgye senki, hogy csak ifjú titánok indulnak el egy ilyenen! Dehogy is! Sőt!Középkorú nők!Családanyák! Annyira ott vannak fejben.... Annyira tanítani kéne őket! Úgy nyomják a cross tréninget, spinninget, trx-et,brutál futásokat, hogy azt bárki megirigyelhetné. Mély tisztelet nekik!
Amikor befejezték a kitörés partit, akkor még feljöttek a megába és volt süti, ropi, nyújtás stb.... Én is elpofáztam az időt természetesen, ahogy szoktam. Gyakorlatilag a fél napot ott töltöttem. De nem baj ez. Ez tényleg egy olyan edzőterem, ami szerintem teljesen egyedi. Itt minden megtörténhet, jó a közösség nagyon. Szeretem! Ad valami pluszt, főleg, amikor ilyen extrém dolgok történnek és látom az emberekben a tüzet! Gratulálok mindenkinek!
Kicsit elkalandoztam, de megszokott ez már tőlem azt hiszem.
A mai nap nagy eseménye a kitöréses séta volt. Ez kedves Mátyás agyából pattant ki. Kitalálta ugyanis, hogy a népligettől- kökiig kitörésben besétálnak. 4 km, igen 4 km KITÖRÉSBEN. OMG! És voltak jelentkezők nem is kevesen. És megcsinálták! Kell ehhez némi elmebaj, de Mátyás és csapata ennek nincs híján. Én a kollégámnak szóltam, hogy lesz egy ilyen kihívás, persze jött a feleségével együtt és meg is csinálták.
Én gerinctréningen voltam éppen, amikor észrevettem, hogy kezdenek szivárogni a kitörésesek. Nem voltam ma túl jó kislány, volt rám panasz (pörögtem, pofáztam), ráadásul a telefonom is megcsörrent (mindig lehalkítom) , pedig erre kínosan ügyelek, mert paraszt dolognak tartom. Erre az élet visszadobja, hogy tanuljak belőle és ne ítélkezzek mások felett.Oké, vettem. Innen is elnézést kérek mindenkitől, akiket zavartam ma. Aztán vége lett a gerincnek én rögtön leszaladtam a bejárathoz, hogy megnézzem a besétálókat és gratuláljak nekik. Nem semmi dolgot csináltak ma meg. Az ilyet én értékelem. Nagyra. És ne higgye senki, hogy csak ifjú titánok indulnak el egy ilyenen! Dehogy is! Sőt!Középkorú nők!Családanyák! Annyira ott vannak fejben.... Annyira tanítani kéne őket! Úgy nyomják a cross tréninget, spinninget, trx-et,brutál futásokat, hogy azt bárki megirigyelhetné. Mély tisztelet nekik!
2012. november 24., szombat
Délutáni tekerés Anikóval.....
Úgy indultam neki a reggeli terepfutás után, hogy tekerek egy közepeset.1 órát! Odateszem magam, de azért szabok egy határt, mert néha azt is kell/kéne. Ehhez képest, már, amikor beléptem a terembe kaptam egy energia löketet, ugyanis az egyik cangán ott állt egy cetli rajta a nevemmel. Ez annyira jól esett... Köszi Kovács Grácia Anita.
Aztán elkezdődött az óra. Anikó hozta a színvonalat. Nagyon jó zenékkel, technikákkal. Erre vegyen vissza az ember lánya. Nem ment. Elszabadult a lábam, tekertem. A vége nagyon brutál lett egy nagyon brutál zenével. Ülve hegymenetet mentem, kurva nagy ellenállással. Kihajtottam magam nah! És nem bántam meg!
Köszönöm az összes résztvevőnek.
Aztán elkezdődött az óra. Anikó hozta a színvonalat. Nagyon jó zenékkel, technikákkal. Erre vegyen vissza az ember lánya. Nem ment. Elszabadult a lábam, tekertem. A vége nagyon brutál lett egy nagyon brutál zenével. Ülve hegymenetet mentem, kurva nagy ellenállással. Kihajtottam magam nah! És nem bántam meg!
Köszönöm az összes résztvevőnek.
HEGYI FUTÁS 2012-11-24
Megint eljött a szombat a hajnali terep ideje. Múlt héten ki kellett hagynom, most annál jobban vártam. Korábban mentünk fél órával, mert dolog volt. 5-kor csörgött az óra, mert az ebet le kellett még vinnem egy legalább 20 perces gyaloglásra. Tudom sokan csak leszaladnak a kutyájukkal, de nekem erről más a véleményem. A 20 perc is kurva kevés, de most ennyi jutott. Futott a héten már nem keveset. Sőt! Többet sportol, mint az emberek többsége. Simán benne van egy maraton :) Erről ennyit.
Ma 6.30-ra kellett a parkolóba érni. Oda is értem 6.20-ra és első voltam!! Egy darab kocsi sem állt még ott, csak az enyém. Ezt gyorsan le is fényképeztem, mert ilyen nem volt még (elrabolni csak nem fognak). Tetszett ez nagyon. Hajnalban egyedül a hegy lábánál, sötétben. Új helyzet.. Mondjuk olyan sem sűrűn történt meg velem, hogy télen 5-kor azért felkeljek, hogy futni menjek. OMG. Az idő nagyon jó volt, egyáltalán nem november végi. Ezt nagyon értékelni kell ám!
Így töltöttem el 5 percet magányosan, aztán megérkeztek a fiúk. Elkészülődtek. Fejlámpát tettek a fejükre (nekem olyanom nincs) viccesek voltak nagyon. Erről nem készült kép sajnos. Aztán indulás! Felfelé. Nem mondom, hogy hú, de jól ment, de határozottan jobban ment!!! Nem kerültem már nagyon oxigénhiányba, ami némi fejlődésre utal. Ennek örülök, értékelem, de el nem szállok eme csodás eredmény hatására. Ha esetleg arcoskodnék, akkor kérem a kedves hozzám közel állókat, hogy mutassanak tükröt. Köszönöm!
Az emelkedő után visszarendeződtünk és kezdődött a szokásos hülyeség. Ezeket imádom!!!
A táj ma nekem olyan különleges volt. Megint más arcát mutatta. A reggeli fények a hegy tetején pihenő ködfoltok (azta, de költői lettem).... Nagyon-nagyon. Futás közben nincs idő hosszasan csodálni ezeket, de igazából elég egyetlen pillanat is! Nem kell több.
Futottunk, futottunk...... Nálam volt egy apró mélypont a vége felé közeledve, de szerencsére 5 percnél tovább nem tartott. Biztos a megemelt kilométerek miatt, vagy nem tudom...El kell fogadni, hogy ilyen is lehet.De tényleg nem volt vészes.
Aztán szépen befutottunk a célba. Állítólag 19 kilit nyargaltunk. Ez majdnem egy félmaraton :)
Jött a szokásos party fotó sorozat, most egy gyereket zaklattam ezzel :) Aztán uzsgyi haza :)
Ma 6.30-ra kellett a parkolóba érni. Oda is értem 6.20-ra és első voltam!! Egy darab kocsi sem állt még ott, csak az enyém. Ezt gyorsan le is fényképeztem, mert ilyen nem volt még (elrabolni csak nem fognak). Tetszett ez nagyon. Hajnalban egyedül a hegy lábánál, sötétben. Új helyzet.. Mondjuk olyan sem sűrűn történt meg velem, hogy télen 5-kor azért felkeljek, hogy futni menjek. OMG. Az idő nagyon jó volt, egyáltalán nem november végi. Ezt nagyon értékelni kell ám!
Az emelkedő után visszarendeződtünk és kezdődött a szokásos hülyeség. Ezeket imádom!!!
A táj ma nekem olyan különleges volt. Megint más arcát mutatta. A reggeli fények a hegy tetején pihenő ködfoltok (azta, de költői lettem).... Nagyon-nagyon. Futás közben nincs idő hosszasan csodálni ezeket, de igazából elég egyetlen pillanat is! Nem kell több.
Futottunk, futottunk...... Nálam volt egy apró mélypont a vége felé közeledve, de szerencsére 5 percnél tovább nem tartott. Biztos a megemelt kilométerek miatt, vagy nem tudom...El kell fogadni, hogy ilyen is lehet.De tényleg nem volt vészes.
Aztán szépen befutottunk a célba. Állítólag 19 kilit nyargaltunk. Ez majdnem egy félmaraton :)
2012. november 23., péntek
(gy)ALÁZAT
Egyetlen betű és üvöltő különbség. Sokan összetévesztik az alázatot a alázkodással. Pedig...... semmi közük egymáshoz. Az alázatos ember keményen dolgozik! Nagyon keményen. Teszi a dolgát kérdések nélkül. Tartással. Folyamatosan, nem csapong, fejben össze van szedve. Fegyelmezett. Tudja, hogy nehéz, nagyon nehéz, de nem keres kifogásokat!Ez az alázat. Egy alázatos ember jól érzi magát, szárnyal.Ha akadályba ütközik, akkor azt is viseli. Nem belefog dolgokba, hanem csinálja azokat. Komolyan! Fejlődik. Egy alázatos ember nagyon sokszor nem is tudja, hogy alázat lakozik benne, mindaddig, amíg valaki nem szembesíti ezzel. Igen, nem tudja, mert magától értetődő számára, hogy teszi a dolgát. Nem vár elismerést. Csak megy a saját útján....... és megy és megy és még mindig megy.....
Egy gyalázatos, pedig szétesett, csapong ide-oda, rendezetlen, nagyképű,... és a többi. És sajnos ebből van a több. A sokkal több.
Én eljutottam odáig, hogy nem viselem már el csak kevés ember társaságát.Nagyon kevését. Lehet engem parasztnak, nagyképűnek titulálni, de egész egyszerűen nem vagyok hajlandó a drága időmet, energiámat elpazarolni, ugyanis szükségem van rájuk. Nagy szükségem.
Elmesélek egy történetet, hogy világos legyek. Volt pár éve egy kollégám. Akkoriban is volt már neki hasa+étvágya :) Tömte a cukros üccsiket, sütiket, szemeteket. Aztán elkerült, de néha váltottunk levelet. Kiderült, hogy cukros lett.16-os cukor, gyógyszerre állítva. Fiatal férfi.... Elkezdett kérdezni, én segítettem neki, mondtam, hogy most még van vissza, mert a hasnyálmirigye termel inzulint, ezen kajával lehet segíteni. Low Carb diéta kell, mozgás és az életét, lábát, látását mentheti meg vele. Szerintem ez nyomós érv. És nem! Megköszönte a segítségemet, hogy hú de jó, de szuper..... Aztán pár hónap múlva megint levélváltás. Rákérdeztem, hogy mi a helyzet, mennyi a cukra, mozog-e. És jött a sokkoló válasz. Elkéne kezdeni, nem tudok édesség nélkül lenni stb... Erre nekem ment fel a cukrom! Mert jöttek a játszmák és persze mindenki hibás volt, csak ő nem. Én itt rövidre zártam a dolgot, írtam neki nem túl szépeket. Na ő a gyalázatos ember. Csapong, kapálózik,kifogásokat gyárt,de nem tesz semmit! Többet nem fog keresni, ebben biztos vagyok. Egy alázatos ember ebben a helyzetben rálépett volna a tett mezejére és csinálta volna a dolgát. Kérdés nélkül alázatosan. És meg is gyógyult volna. Na én az ilyen embereket értékelem. De az ilyet nagyon.
Anno az idők kezdete előtt, amikor még edzősködtem, akkor találkoztam 1-2 alázatos vendéggel, akik számomra példaértékűek voltak már akkor is, pedig hol voltam még a mostani harcos énemtől....
Ezek a vendégeim soha nem sírtak, hogy nincs idejük, nem tudnak sportolni. Jöttek, úgy szervezték, pedig vezető beosztásban, 2-3 gyerekkel a hátukon élték a napjaikat. De jöttek!Csinálták! Ellenben az időmilliomos herékkel, akik 1000 meg 1000 kifogást tudtak legyártani 1 percen belül. Ehhez is kell affinitás, nem tagadom. Alázat-gyalázat csodálatos találkozása. Egyetlen betű......
Igazság szerint az emberek szótárából hiányzik ez szó (is). És ez a baj. De szerencsére nem az én bajom.
Egy gyalázatos, pedig szétesett, csapong ide-oda, rendezetlen, nagyképű,... és a többi. És sajnos ebből van a több. A sokkal több.
Én eljutottam odáig, hogy nem viselem már el csak kevés ember társaságát.Nagyon kevését. Lehet engem parasztnak, nagyképűnek titulálni, de egész egyszerűen nem vagyok hajlandó a drága időmet, energiámat elpazarolni, ugyanis szükségem van rájuk. Nagy szükségem.
Elmesélek egy történetet, hogy világos legyek. Volt pár éve egy kollégám. Akkoriban is volt már neki hasa+étvágya :) Tömte a cukros üccsiket, sütiket, szemeteket. Aztán elkerült, de néha váltottunk levelet. Kiderült, hogy cukros lett.16-os cukor, gyógyszerre állítva. Fiatal férfi.... Elkezdett kérdezni, én segítettem neki, mondtam, hogy most még van vissza, mert a hasnyálmirigye termel inzulint, ezen kajával lehet segíteni. Low Carb diéta kell, mozgás és az életét, lábát, látását mentheti meg vele. Szerintem ez nyomós érv. És nem! Megköszönte a segítségemet, hogy hú de jó, de szuper..... Aztán pár hónap múlva megint levélváltás. Rákérdeztem, hogy mi a helyzet, mennyi a cukra, mozog-e. És jött a sokkoló válasz. Elkéne kezdeni, nem tudok édesség nélkül lenni stb... Erre nekem ment fel a cukrom! Mert jöttek a játszmák és persze mindenki hibás volt, csak ő nem. Én itt rövidre zártam a dolgot, írtam neki nem túl szépeket. Na ő a gyalázatos ember. Csapong, kapálózik,kifogásokat gyárt,de nem tesz semmit! Többet nem fog keresni, ebben biztos vagyok. Egy alázatos ember ebben a helyzetben rálépett volna a tett mezejére és csinálta volna a dolgát. Kérdés nélkül alázatosan. És meg is gyógyult volna. Na én az ilyen embereket értékelem. De az ilyet nagyon.
Anno az idők kezdete előtt, amikor még edzősködtem, akkor találkoztam 1-2 alázatos vendéggel, akik számomra példaértékűek voltak már akkor is, pedig hol voltam még a mostani harcos énemtől....
Ezek a vendégeim soha nem sírtak, hogy nincs idejük, nem tudnak sportolni. Jöttek, úgy szervezték, pedig vezető beosztásban, 2-3 gyerekkel a hátukon élték a napjaikat. De jöttek!Csinálták! Ellenben az időmilliomos herékkel, akik 1000 meg 1000 kifogást tudtak legyártani 1 percen belül. Ehhez is kell affinitás, nem tagadom. Alázat-gyalázat csodálatos találkozása. Egyetlen betű......
Igazság szerint az emberek szótárából hiányzik ez szó (is). És ez a baj. De szerencsére nem az én bajom.
2012. november 21., szerda
Sikeres szerda!
Ma nagyon jó napot zárok. Jól mentek az edzések és ez jó lelkileg most. Kezdem a futással. Kiszabtam a mai adagot 3 telepkör 10800 méter. Normál futást terveztem. Nem kocogást, hanem futást. El is indultam (kutyával együtt). A szokásos lassú kezdés, hogy melegedjek.Aztán elkezdtem és mentem, mentem. Egy jó közepes tempóban. Órát nem néztem, mert a zsebemben dolgozik és úgy nem olyan egyszerű. És rájöttem, hogy ez nem is baj! Szóval róttuk a köröket. Néha bele-bele húztam, de nem sokat. Így telt el a 3 kör. Én kb. 60-65 percre tettem a végét. Megérkeztünk a célegyenesbe, órát kivettem a zsebemből ránéztem és nem hittem a szememnek. 57:41!!!! Azta! Annyira örültem neki... 5.20-as ezrekkel. Eddigi legjobb, pedig megint volt piros lámpa, kerülgetés. Ami meglepő volt, hogy, amikor az órára néztem, akkor 162 Hr volt rajta!!! Ami azért gáz, mert a terhelésen itt szálltam ki, most meg közelében sem voltam ennek. Lehet egyedül kell megfutnom a maxot??? Vagy legalább megközelíteni??? Vagy az óra nem jó???? Sok a kérdés! Válasz is lesz érzem.
Eme remek futás után várt még egy TRX a mumus. És ment! Volt benne szopó ág,de mintha ma jobban ment volna. És ennek örülök. A guggolások simán, a hajlítok is, nyilván a sok futás, spinning miatt. Fekvőtámasz úgy, ahogy, bár az egykezes nem éppen baráti. Az óra úgy volt felépítve, hogy dinamikus-statikus. Tehát guggolás, aztán ugyanez tartva. És minden gyakorlatnál ez a szisztéma. Tetszett.
Edzőbá megsúgta, hogy szombaton korábban 6.30-kor indul a terepfutás és nagyot megyünk 16-18 kilit nyargalva. OMG! Még korábban kell kelni, de nem baj ez visz előre. Kicsit megdöglünk majd felfelé, de ez kell. Ki kell lépni a komfortzónából, hogy éljünk. Ha kilép az ember akár egy pillanatra is, akkor ott megszűnik az idő, nincs ego, csak ő van maga, letisztulva. És ez jó! Ez kell. Ha csak egy pillanatra is, de át kell élni. Halj meg picit, hogy érezd az életet. Régi igazság, szinte közhelyes, de IGAZ!!!
Tehát a recept: lépj ki a komfortból-küzdj-halj bele picit-lásd meg az életet-értékeld!
Eme remek futás után várt még egy TRX a mumus. És ment! Volt benne szopó ág,de mintha ma jobban ment volna. És ennek örülök. A guggolások simán, a hajlítok is, nyilván a sok futás, spinning miatt. Fekvőtámasz úgy, ahogy, bár az egykezes nem éppen baráti. Az óra úgy volt felépítve, hogy dinamikus-statikus. Tehát guggolás, aztán ugyanez tartva. És minden gyakorlatnál ez a szisztéma. Tetszett.
Edzőbá megsúgta, hogy szombaton korábban 6.30-kor indul a terepfutás és nagyot megyünk 16-18 kilit nyargalva. OMG! Még korábban kell kelni, de nem baj ez visz előre. Kicsit megdöglünk majd felfelé, de ez kell. Ki kell lépni a komfortzónából, hogy éljünk. Ha kilép az ember akár egy pillanatra is, akkor ott megszűnik az idő, nincs ego, csak ő van maga, letisztulva. És ez jó! Ez kell. Ha csak egy pillanatra is, de át kell élni. Halj meg picit, hogy érezd az életet. Régi igazság, szinte közhelyes, de IGAZ!!!
Tehát a recept: lépj ki a komfortból-küzdj-halj bele picit-lásd meg az életet-értékeld!
Gyenge szar vagy..... még
A címe egy picit durva, de igaz.
A lényeg, hogy az emberek mindenre kaphatóak, megvásárolhatóak, ami könnyű, kényelmes sikert ígér. Közlöm, hogy a dolgok kurvára nem ilyen egyszerűek. Vagyis nagyon is egyszerűek, csak szükségeltetik hozzájuk egy kis alázat, akarat, kitartás, lemondás. Muhahaha. Tudom, mert naponta tapasztalom, hogy ezek a csodálatos csengésű, de kemény szavak, hiányoznak az emberek szótárából. Egyszerűen nem szerepelnek benne! Ez van! Nincs mit szépíteni a dolgon. A lényeg, hogy ne kelljen megmozdulni, küzdeni, de lapos tévé legyen, mert az HD és jajj, de trendi. Egy a lényeg, hogy lehessen bámulni a sok szart, csak NE KELLJEN MEGMOZDULNI! A sült galamb meg repüljön az ember fia/lánya szájába, de szó szerint. Lehetőleg minél hamarabb, csak NE KELLJEN főzni, mert az milyen már??? Kaját készíteni, neeeeeeeeeeeeeee. Borzalom! De tényleg.Bevallom néha nekem is a tököm van tele a főzéstől, mosogatástól sok időt elvesz, de csinálom. Csinálom, mert legalább látom mi van benne, na meg nem derogál több napig ugyanazt ennem. DE ez most nem is fontos.
A kényelem mindenek felett az igen. Komfortzónát elhagyni??? Csak azt ne!!! Kimenni a lakásból??? Jajjj!!! Megmozdulni? CSAK AZT NE! Zabálni? Igen! Tele shopból rendelni a szauna övet, hasgépet, szorító nacit? IGEN! Jó drága, viszont szart sem ér egyik sem! De veszik, mint a cukrot. A biznisz virágzik. A sok ostoba, agy-mosott tartja életben. Nos van egy kurva rossz hírem. A fogyáshoz kalóriadeficit kell. Nincs zabálás,kalória megszorítás van és mozgás. Jah! Hogy az nem kényelmes??? Senki nem mondta, hogy az. Küzdelmes? Igen az. És? Küzdjél! Néha éhes vagy? Na és? Nem fogsz belehalni. Igazság szerint sosem voltál éhes. Én sem. Nem tudjuk mi az, fogalmunk sincs róla. Nagyanyáinknak igen, nekik van. De neked mindig tele a hűtőd meg a gyomrod. Az más kérdés, hogy milyen szarokkal, de tele van. Úgyhogy innentől lehet kussolni és átértékelni a dolgot. Magadba nézni, ön-vizsgálni, ha kell szembe köpni. Csak így lehet menni előre, fejlődni. Nem csodára várni, mert az nincsen!!! Vagyis dehogy-nincsen. Meg kell élni a saját csodádat, de másképp, mint, ahogy eddig gondoltad!
Húzd fel a tesi cuccot és indulj. Csináld. Már hallom, nincs időm. Megmutatom, hogy időmilliomos vagy! Mert az vagy, csak értsd ezt meg!
Ne zabálj! Fogyj le! Nem, nem csodabogyóval, nem ápdéte somlóival, nem fotelharcosként. Nem, nem. Akarattal, küzdéssel. Jellemformáló lesz, de a tiéd!Nincs annál nagyobb erő, mint, amikor a jellem fejlődik. Na az lesz a csoda maga. Nem a siránkozás, hogy ez a diéta nehéz, én ezt nem tudom betartani. Nem akarod! Óriási a különbség. Ha nem akarod, akkor ennyi, állj a tükör elé...... vagy állj magad alá, de ne siránkozz, élj tovább elhízott, löttyedt testtel. Ez is a te döntésed. Lehet bukni, kell is, de fel kell állni......
Tudom miről beszélek, átmentem ezeken én is. Megmásztam a létrát. És mászom nap, mint nap a fejlődés érdekében, na nem a testsúlyom miatt :)
A lényeg, hogy az emberek mindenre kaphatóak, megvásárolhatóak, ami könnyű, kényelmes sikert ígér. Közlöm, hogy a dolgok kurvára nem ilyen egyszerűek. Vagyis nagyon is egyszerűek, csak szükségeltetik hozzájuk egy kis alázat, akarat, kitartás, lemondás. Muhahaha. Tudom, mert naponta tapasztalom, hogy ezek a csodálatos csengésű, de kemény szavak, hiányoznak az emberek szótárából. Egyszerűen nem szerepelnek benne! Ez van! Nincs mit szépíteni a dolgon. A lényeg, hogy ne kelljen megmozdulni, küzdeni, de lapos tévé legyen, mert az HD és jajj, de trendi. Egy a lényeg, hogy lehessen bámulni a sok szart, csak NE KELLJEN MEGMOZDULNI! A sült galamb meg repüljön az ember fia/lánya szájába, de szó szerint. Lehetőleg minél hamarabb, csak NE KELLJEN főzni, mert az milyen már??? Kaját készíteni, neeeeeeeeeeeeeee. Borzalom! De tényleg.Bevallom néha nekem is a tököm van tele a főzéstől, mosogatástól sok időt elvesz, de csinálom. Csinálom, mert legalább látom mi van benne, na meg nem derogál több napig ugyanazt ennem. DE ez most nem is fontos.
Húzd fel a tesi cuccot és indulj. Csináld. Már hallom, nincs időm. Megmutatom, hogy időmilliomos vagy! Mert az vagy, csak értsd ezt meg!
Ne zabálj! Fogyj le! Nem, nem csodabogyóval, nem ápdéte somlóival, nem fotelharcosként. Nem, nem. Akarattal, küzdéssel. Jellemformáló lesz, de a tiéd!Nincs annál nagyobb erő, mint, amikor a jellem fejlődik. Na az lesz a csoda maga. Nem a siránkozás, hogy ez a diéta nehéz, én ezt nem tudom betartani. Nem akarod! Óriási a különbség. Ha nem akarod, akkor ennyi, állj a tükör elé...... vagy állj magad alá, de ne siránkozz, élj tovább elhízott, löttyedt testtel. Ez is a te döntésed. Lehet bukni, kell is, de fel kell állni......
Tudom miről beszélek, átmentem ezeken én is. Megmásztam a létrát. És mászom nap, mint nap a fejlődés érdekében, na nem a testsúlyom miatt :)
2012. november 20., kedd
Laza kedd
Igazából ma semmi különleges nem történt, ami nem igaz, mert mindig történik valami különleges. Ha nem, akkor baj van. Nekem a mai napnak "csak" az az üzenete, hogy jó a kedvem.Ezt értékelni kell! Voltam futni 11 km-t, laza volt, nagyon jól esett. A kutyát még nem kérdeztem, hogy miképp vélekedik erről. Ma szembesültem azzal, hogy a pulzusmérőm kezdi megadni magát. A jeladóm. Lejárt az ideje, de megszolgált. Megvan vagy 10 éve, igazi retro darab, pont, mint a gazdája. 10.000 órára volt szabva. Ha az órát a zsebemben tartom, akkor oda még küldi a jelet, a kezemre már nem :( sebaj, no para, jön a karácsony, csak addig tartson ki a drága valahogy. Nekem most nagyon fontos a pulzuskontroll, jobban, mint eddig bármikor, úgyhogy megkérem ezt a fa alá. Én úgy is 3in1 vagyok. Szülinap-névnap-karácsony. Kibaszás tudom, de ezen változtatni már nem lehet. Mára ennyi. Lázasan várom az eredményemet...
2012. november 19., hétfő
Teljesítmény-diagnosztika (állapotfelmérés)
Eljött ez a nap is végre! Már vártam ám. 11-re mentem állapotot felméretni. Reggel ébredtem 8 körül, picit még henyéltem az ebbel, aztán kipattantam az ágyból. Megettem egy banánt, bevettem a magnéziumot, c-vitamint. Nem ihattam kávét, teát OMG. Furcsa volt eléggé, de kibírtam. Pakolásztam, készülődtem,kutyát sétáltattam. Aztán 2 tojásból, sonkából összeütöttem egy rántottát, hogy legyen a banánon kívül is valami a gyomromban. Így indultam útnak. Egyáltalán nem izgultam, meglepően higgadt voltam (magamhoz képest), pedig útközben a táskám is elszakadt. Ebben az állapotban értem oda a tett helyszínére. Ahogy beléptem egy ismerős canga fogadott, gazdája épp befejezte a mérést. Örültem nekik. Tudtam, hogy ott lesznek, de akkor is örültem! Szerencsére tudtunk pár szót váltani, meg tudtam kérdezni, hogy milyen volt. SZAR! Jött az őszinte válasz. Hűha, ez jól indul :) Aztán ők eltolták a biciklit és eljött az én időm...
Átöltöztem és kezdődött mérés. Először a testem összetétele, vérnyomás, cukor. (Nem tudok pontosan mindent, mert 2-3 nap múlva lesz eredményem). 170cm/58kg/19,4 testzsír, ha jól láttam. De ez a visceláris zsírt méri. Volt a bőrredős mérés is (kaliper) de erről végképp nincs még adatom. Vérnyomás 107/92/54. Ez jó. Cukor 5,7. Remek, főleg, hogy kaja után voltam 2 órával és banánt is ettem! Sok embernek az éhgyomrija ennyi és nyugodt. Ők tudják. Ha ettem volna bármilyen kenyeret, akkor nekem sem ennyi lett volna, de nem ettem, mert 2 éve nem szerepel az étlapon. Innen üzenem a kétkedőknek, hogy a paleo étrend nagyon is működik! Nem kell elhinni, lehet engem hülyének nézni, de NEKEM 5,7 a NEM éhgyomri cukrom. Erről ennyit ez most annyira nem tartozik a tárgyhoz, de picit mégis.
A testkompozíció után jött a nyugalmi pulzus mérése. Le kellett feküdnöm, jeladó rajtam, óra a hasamon. Itt magamra hagytak 5 percre, teljes nyugiban.Picit lazultam, jól esett. Azt csak később tudtam meg, hogy 42 lett a nyugalmim! Ez jó, kurva jó! Álmomban sem. 50 körül saccoltam magam. Ezzel megvoltunk, irány futógép és kezdődött a menet! Nagyon jól ment az eleje, sőt 14 km/h-ig sima ügy volt a dolog. Az intenzitás növelések között mindig megszúrtak és mérték a tejsavamat. Adatom erről sincs, majd az összesítőben lesz. Aztán eljött a 16km/h sebesség. Ez már gatyafelkötős volt nagyon. Mondom NAGYON. És ki is szálltam. 163-as pulzusnál.Ott abban a pillanatban ez a sugallat jött. Pedig volt még bennem, érzem. Volt még kb. 10 ütésem! De nem volt,mert kiszálltam. Tényleg nem tudom mi ütött belém, mert tudok én "meghalni". De ma nem tudtam. Ez van,nem mentegetőzöm. Dolgozom rajta tovább. Nincs mellébeszélés, kifogás, ez volt ma, ebből kell kihozni majd a sokkal jobbat. A jó hír az, hogy az alapom elég jó már. Legalábbis ezt mondták :) Tehát tudok szépen építkezni tovább, de ehhez majd szükségem lesz segítségre.
A terhelés után mértünk megint vérnyomást. Majdnem ugyanannyi volt, mint előtte. 107/95/72. Egyelőre ennyi a többit majd 2-3 nap múlva fogom tudni.
Még azért azt le kell írnom, hogy nagyon jó kezekbe kerültem. Partnerként kezeltek végig és ez jó.Ez van sportemberek között :) Értenek hozzá, bátran lehet kérdezni, türelmesek. Mindenképpen fogok még menni tavasszal. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki erre adja a fejét. A legjobb kezekben lesz!
Átöltöztem és kezdődött mérés. Először a testem összetétele, vérnyomás, cukor. (Nem tudok pontosan mindent, mert 2-3 nap múlva lesz eredményem). 170cm/58kg/19,4 testzsír, ha jól láttam. De ez a visceláris zsírt méri. Volt a bőrredős mérés is (kaliper) de erről végképp nincs még adatom. Vérnyomás 107/92/54. Ez jó. Cukor 5,7. Remek, főleg, hogy kaja után voltam 2 órával és banánt is ettem! Sok embernek az éhgyomrija ennyi és nyugodt. Ők tudják. Ha ettem volna bármilyen kenyeret, akkor nekem sem ennyi lett volna, de nem ettem, mert 2 éve nem szerepel az étlapon. Innen üzenem a kétkedőknek, hogy a paleo étrend nagyon is működik! Nem kell elhinni, lehet engem hülyének nézni, de NEKEM 5,7 a NEM éhgyomri cukrom. Erről ennyit ez most annyira nem tartozik a tárgyhoz, de picit mégis.
A testkompozíció után jött a nyugalmi pulzus mérése. Le kellett feküdnöm, jeladó rajtam, óra a hasamon. Itt magamra hagytak 5 percre, teljes nyugiban.Picit lazultam, jól esett. Azt csak később tudtam meg, hogy 42 lett a nyugalmim! Ez jó, kurva jó! Álmomban sem. 50 körül saccoltam magam. Ezzel megvoltunk, irány futógép és kezdődött a menet! Nagyon jól ment az eleje, sőt 14 km/h-ig sima ügy volt a dolog. Az intenzitás növelések között mindig megszúrtak és mérték a tejsavamat. Adatom erről sincs, majd az összesítőben lesz. Aztán eljött a 16km/h sebesség. Ez már gatyafelkötős volt nagyon. Mondom NAGYON. És ki is szálltam. 163-as pulzusnál.Ott abban a pillanatban ez a sugallat jött. Pedig volt még bennem, érzem. Volt még kb. 10 ütésem! De nem volt,mert kiszálltam. Tényleg nem tudom mi ütött belém, mert tudok én "meghalni". De ma nem tudtam. Ez van,nem mentegetőzöm. Dolgozom rajta tovább. Nincs mellébeszélés, kifogás, ez volt ma, ebből kell kihozni majd a sokkal jobbat. A jó hír az, hogy az alapom elég jó már. Legalábbis ezt mondták :) Tehát tudok szépen építkezni tovább, de ehhez majd szükségem lesz segítségre.
A terhelés után mértünk megint vérnyomást. Majdnem ugyanannyi volt, mint előtte. 107/95/72. Egyelőre ennyi a többit majd 2-3 nap múlva fogom tudni.
Még azért azt le kell írnom, hogy nagyon jó kezekbe kerültem. Partnerként kezeltek végig és ez jó.Ez van sportemberek között :) Értenek hozzá, bátran lehet kérdezni, türelmesek. Mindenképpen fogok még menni tavasszal. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki erre adja a fejét. A legjobb kezekben lesz!
2012. november 17., szombat
Törött szárny
A következő történetem szintén a tanulásról, fejlődésről szól. Nyáron megesett velem a legborzasztóbb dolog,ami egy hiperaktív emberrel megtörténhet. Eltört a karom. OMG! Egy szombat reggeli országúti bringázás közben elborultam, ráestem a bal karomra.Mindez a 60 kilis kör elején. Szuper. Nem baj visszapattantam és ment tovább a túra. Fájt egy picit, de nyomtam. Végig is csináltam szépen. Aztán hazajöttem, felcipeltem a cangát és kezdődött a nap. Fájt, fájt, de gondoltam nincs nagy baj, mert NEKEM nem törhet el csak úgy a karom. Próbáltam pihenni, de nem ment. Csak kóvályogtam a lakásban. Két kutya nálam, gondjukat kéne viselni. Éreztem, hogy ez lehet most nem fog menni. Felhívtam a szüleimet, elmondtam, hogy voltam már jobban is és, hogy jó lenne, ha átjönnének értünk, mert valami nem kerek. Át is jöttek. Engem apum elvitt a balesetibe. Teljes nyugalommal vártam a röntgent, mert NEKEM nem törhet el a karom. Sosem volt semmim törve, miért pont most????!!!! Aztán ott ülve a képemben vágták. Törés! NEM és NEM! Hideg zuhany. Sírógörcs, idegbaj, összeomlás, gondolatok... ez tartott 30 mp-ig, aztán megráztam magam, mert nem siránkozni kell, meg ön-sajnálni, hanem az adott helyzetből a legjobbat kihozni. Felkerült a gipszem, elfogadtam ez lesz most hetekig. Gyors fejszámolást tartottam, hogy júliusban el tudok-e indulni Nagyatádon. El hát, megnyugodtam. Minden ok. Hétfőn mentem rendesen dolgozni, hülyének néztek, de mit üljek itthon, ha tudok menni?
Mindent tudtam csinálni, amit egy karral lehet, kivéve a hajamat rendbe tenni. Megmosni igen, de beszárítani, vasalni, felcsatolni na azt nem. Ezen jól fel is húztam magam, ezért rögtön kaptam magam és elmentem a fodrászhoz és a hosszú hajamat rövidre vágattam és jól esett. Ez amolyan pillanatban élés volt, amit csak nagyon ritkán tudok. Még....... A hajam megrövidült én jól éreztem magam, ezért kitaláltam, hogy én a hétvégére leutazom Pécsre és meglátogatom a barátnőmet. Ezt vele csak csütörtökön közöltem, de nagyon örült. A pénteki kánikulában a gipszem és én vonatra szálltunk és elindultunk. Hogy lehet ez????Törötten, gipszben, vonattal?? Ez a nyomorult gipsz TANÍTOTT engem! Megtanított arra, hogy nincs baj! Az élet nem áll meg, SŐT! Új távlatokat nyit. Nem számít, hogy az egyik kar most nem játszik, ott a másik, ott a két láb. Bármit meg lehet tenni így is. Így érkeztem meg Pécsre, ahol remek hétvégét töltöttem el. Töltődtem. Világot láttam. Egész hétvégén azon járt az agyam, hogy kedden, amikor megyek kontrollra, minden jó lesz. Többször hangoztattam,hogy nem kell nekem a gipsz már, jól vagyok, összeforrtam stb... Hétfőn utaztam haza a legnagyobb kánikulában. Élveztem, mert imádom a hőséget. Elérkezett a kontroll ideje 8 nappal a törés után. Baleseti, röntgen, orvos........ Doki nézi a rtg felvételt, aztán közli, hogy ennyi nem kell visszagipszelni...OMG! Megkérdezi, hogy ki írta rá a papíromra, hogy 4-6 hét gipszben??? Mondtam, hogy maga!!! Erre nem mondott semmit, levette a gipszemet, átirányított a gyógytornára, hogy ott majd rendbe tesznek, mert itt vannak az ország legjobb szakemberei. Legyen. Csináljuk.Gyorsan javultam, a levétel után első utam délután a terembe vezetett,futó-szalagoztam, bicajoztam. Fájt még persze, nem voltam 100%-os, de tudtam csinálni és jól is esett. A törés után két héttel félmaratont futottam Csillával a népligetben. A háziorvosom azt mondta, hogy "maga egy kis csoda" . Oh köszönöm doki :) Nem vagyok én csoda, csak egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni, hogy beteg vagyok.Mert nem volt egy percig sem betegségtudatom. Úgyhogy azt hiszem elmondhatom magamról, hogy a gipszben töltött időm minden pillanatát megéltem. Kihoztam a legjobbat belőle, így a gyógyulás is hamar ment. Az Iromnanre már úgy mentem, hogy nem is emlékeztem az egészre. Nyilván benne van a dologban, hogy a sport miatt eleve nagyobb a csontsűrűségem és ez számít, nagyon számít. Na meg az extra dózisban szedett D vitamin is számít. Meg az akarat, tenni akarás, pozitív hozzáállás. Ezek kellenek, ebből nekem jutott szerencsére.
Szóval nem ijedünk meg egy kis töréstől. Tanulunk belőle,ahogy én tanultam a gipszemtől.
Mindent tudtam csinálni, amit egy karral lehet, kivéve a hajamat rendbe tenni. Megmosni igen, de beszárítani, vasalni, felcsatolni na azt nem. Ezen jól fel is húztam magam, ezért rögtön kaptam magam és elmentem a fodrászhoz és a hosszú hajamat rövidre vágattam és jól esett. Ez amolyan pillanatban élés volt, amit csak nagyon ritkán tudok. Még....... A hajam megrövidült én jól éreztem magam, ezért kitaláltam, hogy én a hétvégére leutazom Pécsre és meglátogatom a barátnőmet. Ezt vele csak csütörtökön közöltem, de nagyon örült. A pénteki kánikulában a gipszem és én vonatra szálltunk és elindultunk. Hogy lehet ez????Törötten, gipszben, vonattal?? Ez a nyomorult gipsz TANÍTOTT engem! Megtanított arra, hogy nincs baj! Az élet nem áll meg, SŐT! Új távlatokat nyit. Nem számít, hogy az egyik kar most nem játszik, ott a másik, ott a két láb. Bármit meg lehet tenni így is. Így érkeztem meg Pécsre, ahol remek hétvégét töltöttem el. Töltődtem. Világot láttam. Egész hétvégén azon járt az agyam, hogy kedden, amikor megyek kontrollra, minden jó lesz. Többször hangoztattam,hogy nem kell nekem a gipsz már, jól vagyok, összeforrtam stb... Hétfőn utaztam haza a legnagyobb kánikulában. Élveztem, mert imádom a hőséget. Elérkezett a kontroll ideje 8 nappal a törés után. Baleseti, röntgen, orvos........ Doki nézi a rtg felvételt, aztán közli, hogy ennyi nem kell visszagipszelni...OMG! Megkérdezi, hogy ki írta rá a papíromra, hogy 4-6 hét gipszben??? Mondtam, hogy maga!!! Erre nem mondott semmit, levette a gipszemet, átirányított a gyógytornára, hogy ott majd rendbe tesznek, mert itt vannak az ország legjobb szakemberei. Legyen. Csináljuk.Gyorsan javultam, a levétel után első utam délután a terembe vezetett,futó-szalagoztam, bicajoztam. Fájt még persze, nem voltam 100%-os, de tudtam csinálni és jól is esett. A törés után két héttel félmaratont futottam Csillával a népligetben. A háziorvosom azt mondta, hogy "maga egy kis csoda" . Oh köszönöm doki :) Nem vagyok én csoda, csak egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni, hogy beteg vagyok.Mert nem volt egy percig sem betegségtudatom. Úgyhogy azt hiszem elmondhatom magamról, hogy a gipszben töltött időm minden pillanatát megéltem. Kihoztam a legjobbat belőle, így a gyógyulás is hamar ment. Az Iromnanre már úgy mentem, hogy nem is emlékeztem az egészre. Nyilván benne van a dologban, hogy a sport miatt eleve nagyobb a csontsűrűségem és ez számít, nagyon számít. Na meg az extra dózisban szedett D vitamin is számít. Meg az akarat, tenni akarás, pozitív hozzáállás. Ezek kellenek, ebből nekem jutott szerencsére.
Szóval nem ijedünk meg egy kis töréstől. Tanulunk belőle,ahogy én tanultam a gipszemtől.
2012. november 14., szerda
2012-11-14_ Szuper futás
Ma voltam a szokásos trx edzésen és szokásos módon nem ment. Ez van, lesz jobb. Előtte futottam 7,2 km-t, abból az első kört tempóban és megszületett az eddigi legjobb idő! 17.50/3,6km!! Ez hatalmas fejlődés, ahhoz képest, hogy régen 2,5 km-t tudtam ennyi idő alatt. Öröm bodóttá.
Megvettem a terepcipőmet végre. Adidas. FÉRFI. Volt egy kuponom a hervisbe és így megérte. Kicsit ledöbbentem mert a férfi cipőből 41-eset kellet vennem!!!!! A női 40-es szorított, pedig a lábam,39-es. Durva! Az egy dolog, hogy a futócipőből nagyobb kell, de nemár......Eddig a 39 az 39 volt. Változnak a dolgok. Szóval nem volt női 41-es és nem is várható :( áttelefonáltak a juroparkba is, ott sem volt és nem is várható. Szuper hírek. Oké nincs baj, jöjjön a férfi 41-es, mert abból meg nincs 40-es.... nemár... Felpróbáltam és egyáltalán nem csónakozott benne a lábam. Járkáltam benne picit és úgy ítéltem meg, hogy simán jó lesz. Így megvettem. Remélem be is fog válni a hegyen. Előtte majd kipróbálom a ligetben.
2012. november 13., kedd
Változások
Ma elmentem egy laza futásra 10 km-t mentünk az ebbel. Tényleg laza volt, a héten nem is lesz erős, mert hétfőn állapotfelmérés!!!! Úgyhogy ez a hét így fog telni, kivéve a csütörtöki spinninget. Ott erezd el a hajam lesz az biztos! Futás közben megszületett a következő bejegyzésem, változás címmel.
Az élet folyamatosan változik. Minden egyes pillanatban, csak nem vesszük észre.Nem figyelünk magunkra, egyáltalán nem vagyunk tudatosak. Ezt gyönyörűen kinevelik belőlünk már egész pici korunktól kezdve. Már hogyne tennék, a társadalomban nem kívánatosak a gondolkodó emberek. Erről ennyit, mert ez egy másik bejegyzést is megérne.
A változást nem szabad/na csak úgy figyelmen kívül hagyni és kikerülni. Be kell fogadni. Tudom, hogy sokszor fájdalommal jár, de ÉLETBEN tart. Aki nem változik az nem is él. A magam részéről most kezdek eljutni oda, hogy mindennap észre veszek valami pluszt. Eddig utáltam mindent, ami nem tavasz és nyár. Nem sűrűn fordult elő régebben, hogy a szabadban edzek, sétáljak. Az meg, hogy hidegben..... brrrrrrrrrrrrrrrrrr
És esőben? Kizárt! Ehhez képest most ott tartok, hogy mióta a szabadban futok az ősz minden egyes pillanatát élvezem, hőmérséklettől, esőtől függetlenül. Imádom a fákat bámulni, ahogy hullanak a levelek, ahogy minden színben pompázik a természet és látom ahogy készül a téli pihenésre. Tél??? Fújj!! Most egyáltalán nem így érzek és egyáltalán nem érdekel, hogy milyen hideg lesz.
Ha már így felsorakoztattam 2 évszakot, akkor illendő lenne a maradék kettőről is említést tenni. Nyáron elmentem végre nyaralni. Azt sejtettem, hogy ez a nyaralásom más lesz, mint az eddigiek, de azt álmomban sem gondoltam, ami rám várt. Badacsonytomajba mentünk a tesómékkal és a két kutyával. Futócipőt természetesen tettem el. Ez alap. A szállásunkról pont a hegyre láttunk. Néztem sokat felfelé. Valahogy mindig oda fordult fejem. A kilátóra. Jó magasan volt az egyszer biztos. De ott volt. Addig-addig nézegettem, amíg megszólított. Legyen! Megkérdeztem, hogyan lehet oda feljutni és a második napon neki is indultam. (Az elsőn lefutottam a badacsonyi kikötőbe, korán reggel). Felkeltem 7 körül, gyors készülődés és indultunk is a kutyával édes kettesben. Ember még alig, csendes volt minden, mi meg baktattunk szépen a római úton a célunk felé. Az idő kellemes volt még nagyon. 3 km után elérkeztünk a bor útjához,ami már elkezdett meredek lenni. Ezen mentünk tovább. Nem volt könnyű, sőt! Mentünk, mentünk. Aztán egyszer csak felértünk a következő állomásra. Aki autóval megy az eddig jut, mert innen csak gyalog van tovább. Itt következtek a kőlépcsők. Nem tudom mennyi, de nem kevés. Elkezdtünk mászni felfelé. És másztunk. Nyurga szépen jött velem, igaz lógott a nyelve (nekem is). De baromira élveztem az egészet. Egy csoda volt. És itt álljunk meg. Változás! Soha nem élveztem még ennyire egy túrát.És soha nem indultam el egyedül világot látni, főleg nem gyalog.De most igen. Ezt tanultam meg magamról ott fent, abban a pillanatban. Ahogy fogytak a kőlépcsők, úgy került egyre közelebb a Kisfaludy kilátó. És igen ott álltunk előtte! Folyt a víz rólam rendesen, de mit számít ez??? Felmásztam remegő lábbal, kutyával a kezemben (tériszony, neki is) és csak néztem. Az egész Balaton előttem. Annyira jó volt oda felérni, hogy nem lehet elmondani. De az oda vezető út és felismerések voltak az igazi kalandok. Aztán lejöttünk tele energiával és elindultunk haza a római úton. Ekkor már tombolt a kánikula, de kit érdekel??? 8 km körül volt a hegyem. 436 m szinttel megnéztem. Aztán strandra mentünk.Na ott unatkoztam, de tényleg. Újabb felismerés. Régen csak a strandon feküdtem egész nap. Most ez már nem megy. Zizegtem, minden bajom volt. Azon agyaltam mit kéne csinálni, de azonnal. Aztán ki is találtam. A hegy lábánál volt egy forrás. Én kitaláltam, hogy abból a vízből akarok inni. Na de azért meg kell keményen dolgozni. Sebaj, dolgozzunk meg! Hazamentünk a strandról, megfogtam mind a két kutyát és elindultunk a kurva melegben forrásvízért. Felajánlották páran, hogy felvisznek kocsival, de nem!! Én gyalog akarok menni. Elég furcsán néztek rám, hogy megint nekiindulok az emelkedőnek. Nem baj, kell az a tiszta víz. Meg is szereztem, haza is cipeltem és jó érzés volt.6 km, emelkedővel. Ezt korábban én biztos nem tettem volna meg. Megint tanultam magamról. Innen nem volt megállás. Meg akartam ismerni a környéket, menni akartam, élményeket szerezni, csodálni a tájat. Megkérdeztem a helyieket, hogy merre, hova stb.... Oké, terv kész reggel indulás Salföldre. 7-kor kelés, indulás! Nyurga velem. És mentünk, mentünk. Tomajból át a hegyen egészen le Salföldig. Ez nem volt nehéz túra, viszont hosszabb, de ki bánja???Ezt is nagyon élveztem. Ahogy átgyalogoltunk a hegyen és leérkeztünk Salföldre..... Azok a hangulatos házak... Gyönyörű volt. Elmentünk a majorba állatokat nézni, fotózni. Az egész nagyon hangulatos volt. Beültem a szokásos kv, kóla, kutyaitatás kombóra egy kávézóba. Aztán irány haza. Mentünk kb. 15 kilométert, szintén kánikulában. Aztán este még volt egy laza séta 5 km az ebekkel. Na akkor már kérdezték, hogy normális vagyok-e és, hogy el szoktam-e fáradni. Nem tudtam válaszolni :)
Már azon agyaltam, hogy másnap merre induljak. Szigligetre esett a választásom! Közel nem volt ez sem. Reggel kelés, indulás. Római úton végig gyaloglás, ami nem kevés... tényleg nem és hol van még Szigliget???? Így haladtunk szépen az én hű társammal. Kilométerről-kilométerre. És nem hiába, egyszer csak elérkeztünk a táblához. Na de ez nagyon kevés, irány a vár, ha már itt vagyunk. A meleg kezdett tombolni. Nem baj nyár van. És mentünk. És jött is a vár. És meg is másztuk ezt is!!! Közben szokásos kv-kóla-itatás. A kilátás gyönyörű. De itt is az ide vezető út volt a tanulás. Az ismeretlen, egyedül. Energia bombát kaptam ismét. Elindultunk haza. Iszonyú meleg volt és végig beton, semmi árnyék. Nem baj, ahonnan indultunk, oda vissza is kell érni. A hátizsákban van víz, némi élelem is, úgyhogy hajrá! De megcsináltuk! Délután irány a strandra napozni. 20 km-t mentünk aznap. Este még egy laza vacsora, aztán alvás, másnap haza. Ez volt az első olyan nyaralásom, aminek minden percét élveztem és nem úgy jöttem haza, hogy maradnék még. Remélem értitek. És itt szembesültem azzal is, hogy mennyi energia lakozik bennem. (meg Nyurgában) Rengeteget tanultam magamról a változásról, ami folyamatos és meg kell élni!
Az élet folyamatosan változik. Minden egyes pillanatban, csak nem vesszük észre.Nem figyelünk magunkra, egyáltalán nem vagyunk tudatosak. Ezt gyönyörűen kinevelik belőlünk már egész pici korunktól kezdve. Már hogyne tennék, a társadalomban nem kívánatosak a gondolkodó emberek. Erről ennyit, mert ez egy másik bejegyzést is megérne.
A változást nem szabad/na csak úgy figyelmen kívül hagyni és kikerülni. Be kell fogadni. Tudom, hogy sokszor fájdalommal jár, de ÉLETBEN tart. Aki nem változik az nem is él. A magam részéről most kezdek eljutni oda, hogy mindennap észre veszek valami pluszt. Eddig utáltam mindent, ami nem tavasz és nyár. Nem sűrűn fordult elő régebben, hogy a szabadban edzek, sétáljak. Az meg, hogy hidegben..... brrrrrrrrrrrrrrrrrr
És esőben? Kizárt! Ehhez képest most ott tartok, hogy mióta a szabadban futok az ősz minden egyes pillanatát élvezem, hőmérséklettől, esőtől függetlenül. Imádom a fákat bámulni, ahogy hullanak a levelek, ahogy minden színben pompázik a természet és látom ahogy készül a téli pihenésre. Tél??? Fújj!! Most egyáltalán nem így érzek és egyáltalán nem érdekel, hogy milyen hideg lesz.
2012. november 12., hétfő
Spinning 2012-11-12
2012. november 11., vasárnap
Megafitness egy éves!
Igen, igen, igen! Már egy éve megnyitott a terem. El sem hiszem. Már egy éve ide sodort az élet! Itt ismertem meg azokat az embereket, akikkel elkezdtünk valamit és azóta is folyamatosan megyünk az úton. Nekem ez nem egy szokványos terem, hanem sokkal több. Itt vagyok együtt a velem hasonlóakkal. Nagy szó ez manapság, hogy az ember lánya egyáltalán találkozik számára értelmezhető emberekkel. A sport összehoz. És nem csak a teremben, mert a megában nem csak bent zajlik ám az élet! Van itt minden! Matyi viszi a népet a tetőre meghalni crossra, népligetbe futni, uszodába. András a HHH-re terepre futni, bringázni az országútra. Szerintem jövőre Anikó is csatlakozni fog a kinti edzés-vezetésekhez és Mankával fog minket vinni bicótúrára! Engem biztos, mert pofátlanul fogom ezt követelni tőle! Éljen a tavasz!
A szülinapi zsúron összesen 2 órán voltam, de nem egyben. Egyet reggel Andrásnál, egyet délután Anikónál. András órája telt-házzal ment, remek hangulatban, láthatóan ő is baromi jól érezte magát. Olyankor még jobban pörög, ami nem semmi. Az óra után bezabáltam egy csomó mignom-ot és szülinapi tortát, beszélgettünk, kávéztunk, majd hazajöttem. 15,30-ra visszamentem Anikóhoz, Anitával együtt és vele is tekertem még egy órát. Szuper jó volt,szerettem, élveztem a dolgot. Az óra után beszélgetés, mignom, nem merem leírni, hogy mennyit ettem meg ismét, de nem is fontos :) Jól éreztem magam ma is!!!
2012. november 10., szombat
Szombati spinning!
Ez az óra méltó megkoronázása volt a mai eseményeknek. Szigorúan megparancsoltam magamnak, hogy csak egy órát maradhatok! Be is tartottam. Maradtam volna még, de NEM! Anikó jól rakta össze a zenét, véletlenül szerepelt két kedvenc számom! Totál eufória. Meghajtottam a gépet rendesen, magamat nem kevésbé. Jó volt nah! Innen is köszönöm neki! Nem is kell erről többet írni.
Az ápdét jelenség ALA Sórbert familia...
Ezt már muszáj kiírni magamból, mert megérett rá!!! Az oldalukról letiltottak (vállveregetés magamnak, jól van Évike ügyes voltál) itt, viszont nem akadályozhat senki....elméletileg.
Kicsiny hazánkban olyan méreteket ölt az emberi lustaság, ostobaság, hogy simán le lehet nyomni az emberek torkán az ápdétet. És le is nyomják. Hurrá! Oly annyira dübörög az üzlet, hogy jönnek ki az érdekesebbnél, érdekesebb termékek! Pölö ápdét sör. WTF, OMG???!! Igyad paraszt nem fogsz hízni, viszont drága. És isszák b+
Íme a reklámszlogen: Vakteszten összekeverték a zöld dobozos Heineken sörrel. Nagyon jól sikerült! Az első sör, amitől nem lesz sörhasad és este a tévé előtt a pároddal nyugodtan iszogathatod! Vigyázz Heineken jön a norbisör!!!
Értitek? A tv előtt iszogatod???? Manipuláció 5-ös, sör eladva.Mindenki elégedett Esetleg réka dvd-t nézve is lehetne iszogatni, mint zsírégető sör!!!
Beszéljünk (nem a hüvelygombáról) a norbi frencsájz pékségekről. Egyszerűen fenomenális, de tényleg! Zabálj lisztes szarokat, nem fogsz hízni.... Oké, elhiszem b+. A paraszt is elhiszi, mert bemondták a tévében! A parasztot nem degradálásnak szánom, hanem azt gondolom, hogy norbikánk így vélekedik azokról, akikből él. Egyben egyetértünk, hogy a glikémiás index és telítettség a kulcs, de ehhez nem kell agysebésznek lenni! A mai világban minden infó megtalálható a neten, de MINDEN! Jah! Hogy kényelmesebb, ha a szánkba adják a választ (meg a sok ápdétszart)? És milliárdosok b+! De ezeknek ez sem elég, mert jön norbi kurva veszélyes szívműtétje (meg könyve). Na ennél a pillanatnál szakadt el végleg a szakadni való!!! Napló főműsoridő, norbi belseje lenyomva a torkunkon! Nézzed paraszt, ahogy megállítják norbi szívét, micsoda hős ő!!! Úgy nyilatkozott ez a törpe, mintha ő lenne az egyetlen ember a világon, akinek SZÍV- műtét közben leállítják a szívét és mesterségesen tartják fent a keringését. OMG! És mindezt a mi vujics tritykónk őzike szemekkel mondta be. NEEEEEEEEEEEEEEEEEE Éljen a bulvár napló! Mély tisztelet és gratuláció a szerkesztőinek.De nincs még vége norbika szívügyének. Van lejjebb. Ő a nép hőse, kívülről látta magát műtét közben. Ezen már szakadok!!! Halál közeli élmény. Zseniális! Majd barátjánál hajdúnál a frizbiben sírva, hogy a pénz, üzlet nem számít, de könyvet azért írni fog erről! Apropó könyv. Ő állítólag napi 30-40 oldalt írt tele, amíg kórházban feküdt. Mennyit b+????Uhhhhhhh. Aztán láthattuk, hogy ő a faszagyerek a hatalmas műtét után 2 nappal a futószalagon edz. Pont volt ott egy profi fotós véletlenül. Rékuliról is szólnék pár kedveset :) annyira aggódott imádott férjéért, hogy mindig volt ideje tetőtől-talpig pompába verni magát. Fotós véletlenül itt is volt. A kórházi ágynál, a bejáratnál, otthon, wc-n, kocsiban, holdon, fodrásznál, sminkesnél, norbi keze markolászása közben, krokodil(ló)könnyek potyogtatása közben.....mindig!!!! Szép! De a legjobb az volt, amikor lenyilatkozta, hogy nem kívánnak szerepelni ezzel a műtéttel a médiában. Isteni szerencse. Mi történt volna, ha kívánnak??? Erről most eszembe jutott a heti Best címlap. Tatár Csilla, ahogy csak a férje láthatja. A kép a következő: Tatár Csilla pucsit a címlapon. OMG! Valóban csak a férje láthatja....................meg az ország. Sírva röhögtem.
-Szívem! Hol vannak a sexy képeim?
- a C meghajtón drágám, de miért kérdezed, csak én láthatom őket, megbeszéltük
- Jól van szívem, akkor csak a te idővonaladon osztom meg!
Ez jutott eszembe erről. Évi első vicce :)
Igen a kérdés jogos! Miért vagyok ilyen jól informált bulvárban és miért foglalkozom ezzel? Norbiék olyan alattomosan szivárognak, hogy nem lehet nem tudni róluk. Minden nap van olyan kedves ismerősöm, aki teccikeli az oldalukat. Nálam ez rögtön megjelenik. Hozzászólni már nem engednek, csak megosztani, Anyád! Osszon téged a tudod ki, így is sok vagy! Fújj!A Tatáros címlap meg csak úgy szembejött.
Kicsiny hazánkban olyan méreteket ölt az emberi lustaság, ostobaság, hogy simán le lehet nyomni az emberek torkán az ápdétet. És le is nyomják. Hurrá! Oly annyira dübörög az üzlet, hogy jönnek ki az érdekesebbnél, érdekesebb termékek! Pölö ápdét sör. WTF, OMG???!! Igyad paraszt nem fogsz hízni, viszont drága. És isszák b+
Íme a reklámszlogen: Vakteszten összekeverték a zöld dobozos Heineken sörrel. Nagyon jól sikerült! Az első sör, amitől nem lesz sörhasad és este a tévé előtt a pároddal nyugodtan iszogathatod! Vigyázz Heineken jön a norbisör!!!
Értitek? A tv előtt iszogatod???? Manipuláció 5-ös, sör eladva.Mindenki elégedett Esetleg réka dvd-t nézve is lehetne iszogatni, mint zsírégető sör!!!
-Szívem! Hol vannak a sexy képeim?
- a C meghajtón drágám, de miért kérdezed, csak én láthatom őket, megbeszéltük
- Jól van szívem, akkor csak a te idővonaladon osztom meg!
Ez jutott eszembe erről. Évi első vicce :)
Igen a kérdés jogos! Miért vagyok ilyen jól informált bulvárban és miért foglalkozom ezzel? Norbiék olyan alattomosan szivárognak, hogy nem lehet nem tudni róluk. Minden nap van olyan kedves ismerősöm, aki teccikeli az oldalukat. Nálam ez rögtön megjelenik. Hozzászólni már nem engednek, csak megosztani, Anyád! Osszon téged a tudod ki, így is sok vagy! Fújj!A Tatáros címlap meg csak úgy szembejött.
Hegyi futás 2012-11-10
Megérkeztem a kedvenc hegyi futásomról a szokásos felpörgött állapotomban. Ilyenkor repkedek, világ megváltok, újabban blogolok és élvezem az energiát, amivel feltöltött a természet. És a non plus ultra, hogy az egész nap előttem van még!!! Egyszerűen csúcs ez az érzés. Használjuk ki.
De kanyarodjunk vissza az edzéshez. 5.50 ébresztő. Nem baj hív a hegy. Ha hív, akkor menni kell nincs mese. Szóval ébredés, készülődés 2 db banán, magnézium, tea. 6.30 indulás, kocsiról jég lekaparása. Go. Belváros csendes, jól járható, haladok, énekelek közben, jól érzem magam. Kicsit neheztelek magamra, amiért mostanában többet használom a kocsit, mint szoktam. Remekül elközlekedem én BKV-val, nem derogál egyáltalán, de most, hogy hideg már a reggel és a futás után vizes vagyok ez a legjobb megoldás. Nem a legolcsóbb, de a leglogikusabb. Pontosan érkezem, mint mindig ez nagy erényem a fiúk már ott vannak a parkolóban. Meg jó pár kocsi még. Sokan futnak a HHH-n, jó ezt látni.És ilyen korán! Nekem fotózási kényszerem van, így most is előkaptam a gépet és fotóztam még a futás előtt párat. 7.05 indulás!!!! A hegy eleje nagyon brutál, de egyre jobban megy. Pár hónap/év/évtized :) és úgy fogunk felszaladni Rajmunddal András után,hogy kapunk levegőt is :) András olyan könnyedén fut fel, hogy öröm nézni. Dehogy öröm, tömény irigység!!!! Túléltük az első emelkedőt, pulzus visszarendeződött, ilyenkor kezdődik a baromkodás, beszélgetés. Nagyon sokat szoktam nevetni, mennek a hülyeségek rendesen, majd megint jön emelkedő, amibe megint belehalunk :) és kussolunk,mert átmegyünk oxigén hiányba (csak Rajmund+jómagam) Így haladunk, így fogynak a kilométerek. Annyira jó az egész, hogy nem is igazán tudom visszaadni. Ma belekerült a menetrendbe egy olyan emelkedő, ami eddig még nem volt. Az eddigi legdurvább mászás volt ez. Tényleg mászás, totyogás,mert futásnak nem nevezném. András persze gazellaként szaladt fel. Utálom is ezért :) Áruló! Szerintem Rajmund is utálja ezért :) Szerencsére ez után a szakasz után már nem volt több szopó ág és visszarendeződtünk "normális" futóba. Így érkeztünk le szépen a parkolóba 17 km után. Vidáman, felfrissülve. Fotózási kényszer :) szokásom szerint zaklattam egy épp futni induló srácot, hogy csináljon közös képet rólunk :) Rendes népek járnak erre,még egyszer sem hajtottak el :)
idő: 1.28 perc, átlagpulzus: 143 Hr. 17 km. Alakul ez!
idő: 1.28 perc, átlagpulzus: 143 Hr. 17 km. Alakul ez!
2012. november 9., péntek
PÉNTEk!
Ma egyelőre lóg a levegőben az edzésem. A futás jöhetne egyedül számításba, de tekintve a holnapi tervet, okosabb lenne ezt most kihagyni :) Azt hiszem, hogy tartok egy csajos napot! Szolárium, hajfestés, takarítás...Nem túl izgalmas, de szükséges.Azt nem fogom megírni, hogy milyen tisztítószert milyen arányban használok és, hogy a porszívót hova dugom be és azt sem vetem ide, hogy a hajfesték hogy szívja a hajam :)
Ellenben a szoliban egy csomó olyan gondolat hasított belém, ami megérdemli a nyilvánosságot :) Az egyik: kaja, zabálás!!!! Kolláganőmmel ettünk együtt, ő pont beteg. Kérdezte, hogy mit kell enni, ha beteg az ember. Én rögtön. Semmit!!! Koplalni kell/ene. Nem az emésztéssel kéne elvennünk az energiát a gyógyulás rovására. Ez ilyen egyszerű.......lenne, ha anyáink nem tömtek volna minket egész gyerekkorunkban, őket meg az ő anyjuk stb..... És ez a tendencia most is él sajnos. Tömik a kölköket, zabáltatják,ha véletlenül nem eszik a gyerek, akkor kergetik a lakásban egy szem sült krumplival, vagy elviszik a MEKIBE, mert ott legalább eszik.Az senkinek nem jut az eszébe hogy a gyerek ösztönösen NEM eszik. Mert épp nem éhes. De nem baj irány a meki, attól legalább függő is lesz a szerencsétlen meg jó dagadt cukorbajos.Ez sem baj van rá bogyó, élethosszig lehet szedni, szúrni! És igen kedves szülők!!! Nagyon sok esetben tehetnek saját gyerekük betegségéről, mert nem tájékozódnak, hanem elhiszik csont nélkül a védőnő/orvos tanácsát. Az már nem is lényeges, ha a védőnő/orvos legtöbb esetben olyan, mint egy bálna. Higgyenek neki. Van egy kedvenc mondatom: az emberiség legnagyobb ellensége a tudatlanság! És tényleg! Annyi az ostoba, tájékozatlan ember, hogy már borzasztó. Nem veszik a fáradtságot a dolgok utánanézésének. Pedig egy embernek kötelessége ez!! Nem a sopánkodás, gyógyszerezés, hanem a TÁJÉKOZÓDÁS! Ami érdeklődés hiánya miatt általában elmarad, nem úgy, mint a lábamputáció.
Szóval zabálás vs. koplalás??? Én személy szerint szoktam koplalni néha. De zabálni is bevallom őszintén.Igyekszem kerülni a szarokat, de nem mindig sikerül. Ez van. Na ezért (is) koplalok heti 1x 16 órát. Jót tesz! Simán kibírható és egyáltalán nem ellenkezik az emberi természettel. Egyébként a paleo étrendre esküszöm. Be is válik, kurva logikus. Azt gondolom, hogy az utóbbi évek legjobb étrendi ajánlása. Én annyit módosítottam benne, hogy eszem rizst, mert extrém mennyiségű mozgást végzek és eltüzelem. De kenyeret, tésztát,krumplit nem!És másnak sem ajánlom. De rengeteg anyag van a paleoról a neten, úgyhogy akit érdekel lehet mazsolázni megéri.
A másik abnormális jelenség a mai világban, hogy a túlsúly elfogadott a vékonyság NEM!!! Én ettől kivagyok, mert a saját bőrömön érzem ezt a saját családomban és néha baromira elegem is van abból, hogy állandóan basztatnak a külsőm miatt. Évike olyan vékony vagy, olyan beesett az arcod, olyan nem szép ez. Mi van??????????????????Én ezért megdolgozom és inkább azzal kéne foglalkozni, hogy a túlsúly nagyobb probléma. Túlsúly pedig bőven van sajnos, de amikor megemlítem, akkor csak mindenki legyint, hogy ez a normális bizonyos kor után. Mi van??????????????? A hajamról nem is beszéltem még az sem jó a családnak, mert RÖVID. Gondolom mindenkinek leesett már, hogy én vagyok a fekete bárány, mert nem az átlagot képviselem és nem is úgy élek. De leszarom ezeket a véleményeket magasról. Egyébként meg nem vagyok sovány a testzsírom még 20% felett van, de ezt a magyarázatot meg nem értik. Oké mellem nem sok, de ez van. Jah! A családom jelenlétében rögtön átmegyek stresszevőbe. Milyen érdekes ez ugye???
De ez van, ha az embert faszságokkal basztatják. Ráadásul olyanok, akiktől nem ezt kellene kapnia. Nem elég a mindennapi életben a munkahelyen a hülyeségeket hallgatni, még az ember "szerettei" is ezt tolják, innen köszönöm. A tisztesség kedvéért: rendesek a szüleim, számíthatok rájuk.
Ellenben a szoliban egy csomó olyan gondolat hasított belém, ami megérdemli a nyilvánosságot :) Az egyik: kaja, zabálás!!!! Kolláganőmmel ettünk együtt, ő pont beteg. Kérdezte, hogy mit kell enni, ha beteg az ember. Én rögtön. Semmit!!! Koplalni kell/ene. Nem az emésztéssel kéne elvennünk az energiát a gyógyulás rovására. Ez ilyen egyszerű.......lenne, ha anyáink nem tömtek volna minket egész gyerekkorunkban, őket meg az ő anyjuk stb..... És ez a tendencia most is él sajnos. Tömik a kölköket, zabáltatják,ha véletlenül nem eszik a gyerek, akkor kergetik a lakásban egy szem sült krumplival, vagy elviszik a MEKIBE, mert ott legalább eszik.Az senkinek nem jut az eszébe hogy a gyerek ösztönösen NEM eszik. Mert épp nem éhes. De nem baj irány a meki, attól legalább függő is lesz a szerencsétlen meg jó dagadt cukorbajos.Ez sem baj van rá bogyó, élethosszig lehet szedni, szúrni! És igen kedves szülők!!! Nagyon sok esetben tehetnek saját gyerekük betegségéről, mert nem tájékozódnak, hanem elhiszik csont nélkül a védőnő/orvos tanácsát. Az már nem is lényeges, ha a védőnő/orvos legtöbb esetben olyan, mint egy bálna. Higgyenek neki. Van egy kedvenc mondatom: az emberiség legnagyobb ellensége a tudatlanság! És tényleg! Annyi az ostoba, tájékozatlan ember, hogy már borzasztó. Nem veszik a fáradtságot a dolgok utánanézésének. Pedig egy embernek kötelessége ez!! Nem a sopánkodás, gyógyszerezés, hanem a TÁJÉKOZÓDÁS! Ami érdeklődés hiánya miatt általában elmarad, nem úgy, mint a lábamputáció.
Szóval zabálás vs. koplalás??? Én személy szerint szoktam koplalni néha. De zabálni is bevallom őszintén.Igyekszem kerülni a szarokat, de nem mindig sikerül. Ez van. Na ezért (is) koplalok heti 1x 16 órát. Jót tesz! Simán kibírható és egyáltalán nem ellenkezik az emberi természettel. Egyébként a paleo étrendre esküszöm. Be is válik, kurva logikus. Azt gondolom, hogy az utóbbi évek legjobb étrendi ajánlása. Én annyit módosítottam benne, hogy eszem rizst, mert extrém mennyiségű mozgást végzek és eltüzelem. De kenyeret, tésztát,krumplit nem!És másnak sem ajánlom. De rengeteg anyag van a paleoról a neten, úgyhogy akit érdekel lehet mazsolázni megéri.
A másik abnormális jelenség a mai világban, hogy a túlsúly elfogadott a vékonyság NEM!!! Én ettől kivagyok, mert a saját bőrömön érzem ezt a saját családomban és néha baromira elegem is van abból, hogy állandóan basztatnak a külsőm miatt. Évike olyan vékony vagy, olyan beesett az arcod, olyan nem szép ez. Mi van??????????????????Én ezért megdolgozom és inkább azzal kéne foglalkozni, hogy a túlsúly nagyobb probléma. Túlsúly pedig bőven van sajnos, de amikor megemlítem, akkor csak mindenki legyint, hogy ez a normális bizonyos kor után. Mi van??????????????? A hajamról nem is beszéltem még az sem jó a családnak, mert RÖVID. Gondolom mindenkinek leesett már, hogy én vagyok a fekete bárány, mert nem az átlagot képviselem és nem is úgy élek. De leszarom ezeket a véleményeket magasról. Egyébként meg nem vagyok sovány a testzsírom még 20% felett van, de ezt a magyarázatot meg nem értik. Oké mellem nem sok, de ez van. Jah! A családom jelenlétében rögtön átmegyek stresszevőbe. Milyen érdekes ez ugye???
2012. november 8., csütörtök
Spinning
2012. november 7., szerda
2012.11.07.
Csodálatos munkanapon vagyok túl. Hurrá!
A mai futást is kihagytam. Nagyon furcsa ez nekem, mert hónapok óta mindennap futok, van, hogy kétszer is egy nap. Szóval 2 napja egy kilométert sem tettem meg. OMG. De kell ez most úgy érzem. Úgyhogy ma csak egy TRX edzésre megyek. Elég lesz ez is,mert nem igazán vagyok benne jó :) de szükséges csinálni. Régebben gyúrtam is sokat (egyáltalán nem látszik ez rajtam) de aztán rájöttem, hogy én az állóképes sportokat szeretem. Ez van, de ettől még kell az a TRX heti 1-2x.
Megvolt a TRX edzés. Innen üzenem magamnak, hogy nagyon gatya vagy Évike. Ennyi plank, crunch, pipe,delta Y, T. Még a láb+ hátizom csak-csak ment valahogy, de a hasizom és törzs izmai... Jajjjj!Van hova fejlődni :) :) :) Mindig van ugyebár, de ez itt fokozottan érvényes.
http://powerhiker.freeweb.hu/periodizacio.htm
A mai futást is kihagytam. Nagyon furcsa ez nekem, mert hónapok óta mindennap futok, van, hogy kétszer is egy nap. Szóval 2 napja egy kilométert sem tettem meg. OMG. De kell ez most úgy érzem. Úgyhogy ma csak egy TRX edzésre megyek. Elég lesz ez is,mert nem igazán vagyok benne jó :) de szükséges csinálni. Régebben gyúrtam is sokat (egyáltalán nem látszik ez rajtam) de aztán rájöttem, hogy én az állóképes sportokat szeretem. Ez van, de ettől még kell az a TRX heti 1-2x.
Megvolt a TRX edzés. Innen üzenem magamnak, hogy nagyon gatya vagy Évike. Ennyi plank, crunch, pipe,delta Y, T. Még a láb+ hátizom csak-csak ment valahogy, de a hasizom és törzs izmai... Jajjjj!Van hova fejlődni :) :) :) Mindig van ugyebár, de ez itt fokozottan érvényes.
http://powerhiker.freeweb.hu/periodizacio.htm
2012. november 6., kedd
Ami eszembe jut....
No akkor szülessünk meg, mint bloggerek. Már egy ideje mocorog az agyamban egy saját blog gondolata, de a végső lökést Manka anyja adta meg.Ő itt garázdálkodik már. Manka nem gyerek, csak halkan jegyzem meg :)Manka anyjával együtt megyünk majd teljesítménydiagnosztikára és megbeszéltük, hogy egymás hulláját segítünk majd elvonszolni a helyszínről. Ő az enyémet, én az övét. Erről majd lesz még szó a mérés után.
A blog azért született,mert a gazdája a fejébe vette, hogy IRONWOMAN lesz. A gondolat elmebeteg,de ettől csodálatos!!! 2012-ben elindultam csapatváltóban és beszippantott a dolog rendesen. A sport nagyon intenzíven szerepel az életemben heti 15-20 órát is edzek, tehát ez a része rendben van. Futok,biciklizem, spinningelek, trx-re járok, néha túrázom egy nagyot. A gyenge láncszem az úszás. Tudok, de kb. annyira, hogy ne merüljek alá és fulladjak meg. Ez lesz a legújabb kihívás. Uszoda, edző kerítése, idő szakítása.UHH Meg lesz!!!
Szoktam elmélkedni azon, hogy jutottam el idáig, mi vezettet ide. Mindig oda lyukadok ki, hogy lekerültem Kökibe edzeni. Sok terembe jártam már, nagyon sokba, de itt találkoztam olyan emberekkel, edzésekkel, amik ide vezettek. Másnak a karrierépítés fontos, nekem az mindig is értelmezhetetlen volt. Nekem a sport a fontos! Önmagam legyőzése minden nap, határaim feszegetése, új dolgok megismerése. Jelenlegi kedvencem a terepfutás a HHH-en. Eddig 2x tartottam a fiúkkal szombat hajnalban, de IMÁDOM! Egyszerűen fantasztikus. Az az energia, amit ott kapok egy csoda. A fiúkat is csípem. Az egyikük Kovács András 2x IM,családapa, spinning, trx edző, tesitanár.Azt hiszem ő lökött rá az IM-re, amikor kitalálta, hogy induljunk el váltóban a Megásokkal. A másik Rajmund a lelkes amatőr és nagyon jó országúti bringás.A futása még totyogós,de ezt vállalja is :) Ő is váltóban tolta. Szóval velük futottam eddig 2x, de ez a szám gyanítom még növekedni fog, hiába jön a hideg idő.És azt is gyanítom, hogy fognak még csatlakozni többen is.Nagyon szeretnék futni Anikóval is......Anitával is......
Ma meg kellett hoznom egy nehéz, de ésszerű döntést, úgy érzem túl lőttem az edzéseimet cseppet :) sejtettem, hogy eljön ez a pillanat, a kérdés az volt mikor. Mindenkinél eljön. Szerencsére nem mentálisan, hanem fizikálisan nem vagyok toppon. Vagyis én ezt sem érzem, de a pulzusmérőm ezt mutatja és mintha bujkálna bennem valami kórság is. Szóval teljes pihinapot tartottam. Semmi, de semmi edzés nem volt, de még csak egy kis kocogás sem. Helyette volt evés, evés, szülinapi köszöntés. És most pár napig jóval kevesebbet fogok edzeni, mint szoktam. Sok embernek elkezdeni nehéz, nekem meg leállni. A két véglet :)
Egyre jobban érdekel, hogy mi lesz az állapotfelmérésen.... Ott sok minden kiderül majd. Izgulok. November 19-én lesz.
Szoktam elmélkedni azon, hogy jutottam el idáig, mi vezettet ide. Mindig oda lyukadok ki, hogy lekerültem Kökibe edzeni. Sok terembe jártam már, nagyon sokba, de itt találkoztam olyan emberekkel, edzésekkel, amik ide vezettek. Másnak a karrierépítés fontos, nekem az mindig is értelmezhetetlen volt. Nekem a sport a fontos! Önmagam legyőzése minden nap, határaim feszegetése, új dolgok megismerése. Jelenlegi kedvencem a terepfutás a HHH-en. Eddig 2x tartottam a fiúkkal szombat hajnalban, de IMÁDOM! Egyszerűen fantasztikus. Az az energia, amit ott kapok egy csoda. A fiúkat is csípem. Az egyikük Kovács András 2x IM,családapa, spinning, trx edző, tesitanár.Azt hiszem ő lökött rá az IM-re, amikor kitalálta, hogy induljunk el váltóban a Megásokkal. A másik Rajmund a lelkes amatőr és nagyon jó országúti bringás.A futása még totyogós,de ezt vállalja is :) Ő is váltóban tolta. Szóval velük futottam eddig 2x, de ez a szám gyanítom még növekedni fog, hiába jön a hideg idő.És azt is gyanítom, hogy fognak még csatlakozni többen is.Nagyon szeretnék futni Anikóval is......Anitával is......
Ma meg kellett hoznom egy nehéz, de ésszerű döntést, úgy érzem túl lőttem az edzéseimet cseppet :) sejtettem, hogy eljön ez a pillanat, a kérdés az volt mikor. Mindenkinél eljön. Szerencsére nem mentálisan, hanem fizikálisan nem vagyok toppon. Vagyis én ezt sem érzem, de a pulzusmérőm ezt mutatja és mintha bujkálna bennem valami kórság is. Szóval teljes pihinapot tartottam. Semmi, de semmi edzés nem volt, de még csak egy kis kocogás sem. Helyette volt evés, evés, szülinapi köszöntés. És most pár napig jóval kevesebbet fogok edzeni, mint szoktam. Sok embernek elkezdeni nehéz, nekem meg leállni. A két véglet :)
Egyre jobban érdekel, hogy mi lesz az állapotfelmérésen.... Ott sok minden kiderül majd. Izgulok. November 19-én lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)