Változások

Ma elmentem egy laza futásra 10 km-t mentünk az ebbel. Tényleg laza volt, a héten nem is lesz erős, mert hétfőn állapotfelmérés!!!! Úgyhogy ez a hét így fog telni, kivéve a csütörtöki spinninget. Ott erezd el a hajam lesz az biztos! Futás közben megszületett a következő bejegyzésem, változás címmel.
Az élet folyamatosan változik. Minden egyes pillanatban, csak nem vesszük észre.Nem figyelünk magunkra, egyáltalán nem vagyunk tudatosak. Ezt gyönyörűen kinevelik belőlünk már egész pici korunktól kezdve. Már hogyne tennék, a társadalomban nem kívánatosak a gondolkodó emberek. Erről ennyit, mert ez egy másik bejegyzést is megérne.
A változást nem szabad/na csak úgy figyelmen kívül hagyni és kikerülni. Be kell fogadni. Tudom, hogy sokszor fájdalommal jár, de ÉLETBEN tart. Aki nem változik az nem is él. A magam részéről most kezdek eljutni oda, hogy mindennap észre veszek valami pluszt. Eddig utáltam mindent, ami nem tavasz és nyár. Nem sűrűn fordult elő régebben, hogy a szabadban edzek, sétáljak. Az meg, hogy hidegben..... brrrrrrrrrrrrrrrrrr
És esőben? Kizárt! Ehhez képest most ott tartok, hogy mióta a szabadban futok az ősz minden egyes pillanatát élvezem, hőmérséklettől, esőtől függetlenül. Imádom a fákat bámulni, ahogy hullanak a levelek, ahogy minden színben pompázik a természet és látom ahogy készül a téli pihenésre. Tél??? Fújj!! Most egyáltalán nem így érzek és egyáltalán nem érdekel, hogy milyen hideg lesz.

Ha már így felsorakoztattam 2 évszakot, akkor illendő lenne a maradék kettőről is említést tenni. Nyáron elmentem végre nyaralni. Azt sejtettem, hogy ez a nyaralásom más lesz, mint az eddigiek, de azt álmomban sem gondoltam, ami rám várt. Badacsonytomajba mentünk a tesómékkal és a két kutyával. Futócipőt természetesen tettem el. Ez alap. A szállásunkról pont a hegyre láttunk. Néztem sokat felfelé. Valahogy mindig oda fordult fejem. A kilátóra. Jó magasan volt az egyszer biztos. De ott volt. Addig-addig nézegettem, amíg megszólított. Legyen! Megkérdeztem, hogyan lehet oda feljutni és a második napon neki is indultam. (Az elsőn lefutottam a badacsonyi kikötőbe, korán reggel). Felkeltem 7 körül, gyors készülődés és indultunk is a kutyával édes kettesben. Ember még alig, csendes volt minden, mi meg baktattunk szépen a római úton a célunk felé. Az idő kellemes volt még nagyon. 3 km után elérkeztünk a bor útjához,ami már elkezdett meredek lenni. Ezen mentünk tovább. Nem volt könnyű, sőt! Mentünk, mentünk. Aztán egyszer csak felértünk a következő állomásra. Aki autóval megy az eddig jut, mert innen csak gyalog van tovább. Itt következtek a kőlépcsők. Nem tudom mennyi, de nem kevés. Elkezdtünk mászni  felfelé. És másztunk. Nyurga szépen jött velem, igaz lógott a nyelve (nekem is). De baromira élveztem az egészet. Egy csoda volt. És itt álljunk meg. Változás! Soha nem élveztem még ennyire egy túrát.És soha nem indultam el egyedül világot látni, főleg nem gyalog.De most igen. Ezt tanultam meg magamról ott fent, abban a pillanatban. Ahogy fogytak a kőlépcsők, úgy került egyre közelebb a Kisfaludy kilátó. És igen ott álltunk előtte! Folyt a víz rólam rendesen, de mit számít ez??? Felmásztam remegő lábbal, kutyával a kezemben (tériszony, neki is) és csak néztem. Az egész Balaton előttem. Annyira jó volt oda felérni, hogy nem lehet elmondani. De az oda vezető út és felismerések voltak az igazi kalandok. Aztán lejöttünk tele energiával és elindultunk haza a római úton. Ekkor már tombolt a kánikula, de kit érdekel??? 8 km körül volt a hegyem. 436 m szinttel megnéztem. Aztán strandra mentünk.Na ott unatkoztam, de tényleg. Újabb felismerés. Régen csak a strandon feküdtem egész nap. Most ez már nem megy. Zizegtem, minden bajom volt. Azon agyaltam mit kéne csinálni, de azonnal. Aztán ki is találtam. A hegy lábánál volt egy forrás. Én kitaláltam, hogy abból a vízből akarok inni. Na de azért meg kell keményen dolgozni. Sebaj, dolgozzunk meg! Hazamentünk a strandról, megfogtam mind a két kutyát és elindultunk a kurva melegben forrásvízért. Felajánlották páran, hogy felvisznek kocsival, de nem!! Én gyalog akarok menni. Elég furcsán néztek rám, hogy megint nekiindulok az emelkedőnek. Nem baj, kell az a tiszta víz. Meg is szereztem, haza is cipeltem és jó érzés volt.6 km, emelkedővel. Ezt korábban én biztos nem tettem volna meg. Megint tanultam magamról. Innen nem volt megállás. Meg akartam ismerni a környéket, menni akartam, élményeket szerezni, csodálni a tájat. Megkérdeztem a helyieket, hogy merre, hova stb....  Oké, terv kész reggel indulás Salföldre. 7-kor kelés, indulás! Nyurga velem. És mentünk, mentünk. Tomajból át a hegyen egészen le Salföldig. Ez nem volt nehéz túra, viszont hosszabb, de ki bánja???Ezt is nagyon élveztem. Ahogy átgyalogoltunk a hegyen és leérkeztünk Salföldre..... Azok a hangulatos házak... Gyönyörű volt. Elmentünk a majorba állatokat nézni, fotózni. Az egész nagyon hangulatos volt. Beültem a szokásos kv, kóla, kutyaitatás kombóra egy kávézóba. Aztán irány haza. Mentünk kb. 15 kilométert, szintén kánikulában. Aztán este még volt egy laza séta 5 km az ebekkel. Na akkor már kérdezték, hogy normális vagyok-e és, hogy el szoktam-e fáradni. Nem tudtam válaszolni :) 

Már azon agyaltam, hogy másnap merre induljak. Szigligetre esett a választásom! Közel nem volt ez sem. Reggel kelés, indulás. Római úton végig gyaloglás, ami nem kevés... tényleg nem és hol van még Szigliget???? Így haladtunk szépen az én hű társammal. Kilométerről-kilométerre. És nem hiába, egyszer csak elérkeztünk a táblához. Na de ez nagyon kevés, irány a vár, ha már itt vagyunk. A meleg kezdett tombolni. Nem baj nyár van. És mentünk. És jött is a vár. És meg is másztuk ezt is!!! Közben szokásos kv-kóla-itatás. A kilátás gyönyörű. De itt is az ide vezető út volt a tanulás. Az ismeretlen, egyedül. Energia bombát kaptam ismét. Elindultunk haza. Iszonyú meleg volt és végig beton, semmi árnyék. Nem baj, ahonnan indultunk, oda vissza is kell érni. A hátizsákban van víz, némi élelem is, úgyhogy hajrá! De megcsináltuk! Délután irány a strandra napozni. 20 km-t mentünk aznap. Este még egy laza vacsora, aztán alvás, másnap haza. Ez volt az első olyan nyaralásom, aminek minden percét élveztem és nem úgy jöttem haza, hogy maradnék még. Remélem értitek. És itt szembesültem azzal is, hogy mennyi energia lakozik bennem. (meg Nyurgában) Rengeteget tanultam magamról a változásról, ami folyamatos és meg kell élni!