2013 IRONMAN az én szemszögemből...........

Írok pár gondolatot, erről az őrületről, amit ezúttal teljes egészében végig tudtam követni. Külső szemlélőként. Nem semmi dolog ez. Tavaly indultam ugye váltóban, akkor teljesen máshogy éli meg az ember. Idén úgy alakult, hogy hatalmas mélyrepülésbe kezdett a sportkarrierem így semmilyen formában nem lett volna esélyem elindulni. Pont egy éve gondoltam ki, hogy 2013-ban én majd egyedül megcsinálom ezt az egészet. Most jókat kacagok magamon, nem is kacagok, hanem visítva röhögöm ki saját magam. Jó lesz az a váltó, ha egyáltalán belevágok még egyszer. Nem lehet ezt egy évvel előre kigondolni, legalábbis szerintem. Ahogy majd alakul.
Na de most nem is ezért írtam. Az egész versenyről, meg az ottlétről. Voltak egyéniben induló, szívemhez közel álló ismerőseim és voltak váltósok is.
A mi autónk csütörtökön ment le, mert úgy gondoltuk ez így kényelmes. És az is volt. Laza úszás, kaja, poénkodás, beszélgetés. Másnap pénteken rajtcsomag átvétel, strandolás, kajálás. A többiek szépen lassan érkeztek meg Nagyatádra. Este 8-kor volt technikai megbeszélés, amin én nem vettem részt, mert sürgős találkám volt egy tavaly megismert IM-el, Krisszel. Azóta nem találkoztunk csak virtuálisan és hol máshol kell összefutni, ha nem Atádon. Ez ilyen egyszerű. De nekem most nem is volt fontos a technikai megbeszélés, tehát nem kell emiatt rosszul éreznem magam szerencsére. Meg el kellett mennem az "öreghez" receptért, de ez egy külön történet lenne. Elég annyi, hogy a segítőkészség, amit tapasztaltam Atádon az nagyon jól esett.   Szépen eltelt az este, takarodót fújtunk, mert  korán reggel kezdődik a verseny. Az év leghosszabb napja......
Hajnalban keltünk, mindenki készülődött nagy volt a felfordulás, ahogy szokott, de szépen rendben elindultunk és oda is értünk Gyékényesre. Az ottani hangulatot én nagyon szeretem. Hajnal, jön fel a nap, rengeteg ember, mindenki teszi a dolgát, készülődik, depózik, melegít. Mennek a szokásos zenék, jó a hangulat, de azért lehet érezni a levegőben valamit, amit nem lehet leírni. Csak úgy van, mert ott a helye, olyan energia, ami megkérdőjelezhetetlen és megmagyarázhatatlan. Aztán.........eldördült az ágyú és elkezdődött.... Aztán elindultak a váltók is. Itt volt egy erős személyes kötődésem M. Anitához. Neki ez eddigi élete legnagyobb kihívása volt, 1,5 hónapja volt felkészülni,mert akkor szóltak neki, hogy úsznia kéne egy váltóban. A felkészülés qrva jól sikerült, mert 1:08-at úszott, ami így a semmiből azt gondolom nem semmi. A Megások közül magasan nyerte a versenyt :) Oké tud úszni, mert gyerekkorában úszó volt, de akkor is. Sokan cserélnének ezzel az idővel az egyéniek közül is úgy gondolom. De hiába, ha jó az edzésterv és az embert viszi a szíve előre, akkor bármi megeshet. Büszke lehet magára. Én az vagyok rá. A többiekről se feledkezzünk meg, ők is nagyon-nagyot mentek, mindenki beletette amit kellett.
Közben az egyéniek már bőven Atád felé tartottak bringán, szép lassan a váltók is elindultak. Mi is szépen elindultunk visszafelé. Bementünk a koleszba az úszok kicsit rendbe szedték magukat ettünk-ittunk, aztán elindultunk a versenyközponthoz, mert kezdődött a verseny izgalmasabb része. Itt várni az ismerősöket, nézni a küzdelmüket, figyelni minden oké-e. Itt még főleg az egyéni indulóinkat figyeltem, aztán elkezdtek a váltók is be-be érni Atádra. Egyre jobban izgult mindenki, legalábbis én így éreztem. És ez így teljesen rendben is van. A bringának szépen vége lett, kezdődött az IM :) jött a maraton a kedvencem. Jó helyre sikerült állni, így láttam, akiket látnom kellett. Mindenki fontos persze, de őszinte leszek 2 ember volt, akiket megfeszülve figyeltem, amíg célba értek egyéniben. Nagyon jó volt őket látni, ahogy finiselnek és persze PB-t mentek, mi mást mentek volna? Annyira megérdemelték, annyi meló van benne. És látni ezt, a beérkezést a mosolyt, fáradtságot, családokat, barátokat, segítőket. Nagyon megérte.Nagyon jó volt. Ha indulok váltóban, akkor ezt nem láthattam volna :) Tehát hiába estem ki most a versenyből, nem bánom, mert kaptam valami pluszt így is. Sőt! Sok pluszt, nagyon sokat.  Semmi nincsen véletlenül. Ezt nekem most így kellett megélnem.
Ahogy teltek- múltak az órák, percek közeledett a verseny vége a váltóknak is. Nagyon jó teljesítettek, nagyon ügyesek voltak, mindenkinek gratulálok. Meg persze a két Tamásnak, akik első bálozóként sikeresen teljesítették, finisherek lettek. Hatalmas gratula. Emelem kalapom. Nagyon.

 Eltelt 2 nap, mióta hazaértünk, rengeteg dolog történt azóta, annyi minden letisztult, annyi energiát kapok olyanoktól, akik fontosak nekem, csak valahogy az utóbbi időben ilyen-olyan okok miatt elkanyarodtunk egymástól. Ezt többet nem akarom. Nem baj, tanulni születtünk ide. Legyen ez most a Tabula Rasa állapota :) Ez most így nagyon jó.

És a szimbolika:

A SZERENCSÉS

Szegény, kicsi blogomat jól elhanyagoltam mostanság. Írok én sokat, csak nem blogot. Az utóbbi időben a tanulásra összpontosítottam jobban az energiáimat, mert, bár sport az volt, de a futás ismét nagyon döcögős (3 hete szinte semmi), mondhatni katasztrófa. Sérülések jönnek folyamatosan, de erről nem írok most többet, lentebb ki fogom fejteni.
Remek dolgok történnek velem egyébként, aminek nagyon tudok ám örülni. Egyre többen keresnek meg, ilyen-olyan formában és kérik ki tanácsaimat szemlélet-és életmódváltás ügyben. Ez nagyon jó visszaigazolás nekem, hogy jó úton járok, jó választás volt a pszichológus-asszisztensi képzés. Ha csak ez lett  volna jó választás.... Két hete NYERTEM egy Életmód és Táplálkozás-tanácsadó Tanfolyamot féláron, ma lett vége. Nagyon-nagyon örültem neki, nem volt kérdés, hogy megcsinálom. Minden ilyen lehetőséget meg kell ragadni, nem beszélve arról, hogy több éve foglalkozom a témával, saját bőrön is sok étrendet kipróbáltam már. Úgyhogy nagyon jókor jött be az életembe és szorosan kapcsolódik ahhoz, amit csinálok, csinálni fogok. A tanárok és a csoport is nagyon jók voltak, sok mindenben visszaigazolást kaptam és új információkkal gazdagodtam. Szuper!

Pénteken voltam Zacher Gábor előadáson.Mindennapi függőségeink volt a téma.Igen sokban érdekelt vagyok :) Nagyon jó volt, mondjuk ezt sejteni lehetett. Én ajánlanám mindenkinek, hogy menjen el egyszer, főleg a szülőknek lenne hasznos a kábítószeres rész. Hihetetlen a pali, nagyon jó érzékkel nyúl a témához mindenki szemszögéből.

Na és akkor most térjünk vissza a (nem)futáshoz. Úgy alakult a dolog, hogy ebben az évben, nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy terveztem. Sérülésekkel küzdök, szinte folyamatosan. Most épp  3 hete, ami azt jelenti, hogy összesen 5 kilit tudtam futni, ami valljuk be nem túl nagy szám, egy maratonra készülvén... Baromi nagy kiesés ez nekem.Ismét döntést kellett hoznom. Nem állok készen rá, ezért a nagyon várt IM csapatváltót is visszamondtam. Így tisztességes a többiekkel szemben, mert sétával +spinningel+trxel+gerinctréninggel nem tudok maratont futni, ha tetszik, ha nem. Mondom mindezt annak ellenére, hogy sok kili van a lábamban, sokat edzettem, sok munkám van benne eddig, de még nincs akkora futómúltam, hogy ezeket a többhetes kihagyásokat büntetlenül megússzam. Azt is megkockáztatom, hogy "simán" le tudnám futni, de nem akarom szenvedősen. Nagyon kellenének a hosszú futások egészen 35 kiliig kellene eljutnom, hogy nekimenjek a távnak. Erre az esélyem nem sok, mert 82 nap van hátra és egyelőre a 10km is csak álom, meg az 5km is  :) Azt gondolom, hogy ennek most így kell lennie, el kell engednem ezt. Futok majd,semmire nem készülve, ahogy kijön a lépés, ahogy a körülmények engedik, aztán minden jönni fog magától. Egy maratonit megfutni nem kis meló, nagyon nem kicsi. Úszni sem az, 180-at letekerni sem. Nem lehet ezeket csak úgy félvállról venni senkinek, meg várni a csodát. NEM! Tenni kell érte sokat, nagyon sokat, kifogások nélkül. Edzeni, edzeni, edzeni KELL (ene). Meg alázattal lenni.

Összességében nagyon szerencsésnek érzem magam, mert remek dolgokat tanulok folyamatosan, azzal foglalkozhatom, amit szeretek,újabb lehetőségek találnak meg  és megint tanultam magamról jó sokat :)

Egy szónak is száz a vége

A napokban sok olyan dolgot olvastam, láttam, hallottam, ami megihletett az írásra. Hasonlót írtam már, de most összejött egy adag megint.
Nem tudok elmenni a hízás-fogyás-nem fogyás-ilyen alkat vagyok-a korral jár és egyéb hasonló önbecsapó mondatok mellett. Ismertek, tudjátok nagy elemző vagyok.
A héten jó pár poszt és az azokhoz való kommentek jöttek szembe......
Mi is lehetne a legnépszerűbb téma, mint a nagy (nem)FOGYÁS. Nem tudok, fogyni,mert ilyen alkat vagyok, mert ebben a korban, mert ezt ÖRÖKÖLTEM, a családban mindenki ilyen stb..............  Erre azt mondom NEM! Értsétek már meg végre, hogy ha kevesebb kalória megy be és ezt sporttal is megtámogatom, akkor fogyni fogok. Nem tud másképpen történni. Nincs más út. Persze ebbe nem fér bele a sütike, kenyér, (paleo sem)! Mértékletesnek kell lenni, mindenféle önámítás nélkül. És persze őszintének magunkhoz. Biztos jó a kaja? Tényleg mindent megtettem? Az esetek többségében sajnos kiderül, hogy becsúszik ez-az-amaz, ami gátolja a fogyást. Lehet ezen elgondolkozni kedves nemtudokfogynibármitcsinálok emberek....Ha tényleg mindent megtett az ember és tényleg nem indul el a fogyás, akkor, de csak akkor, valami zavar van a háttérben és utána kell járni.....
A továbbiakban olyan dolgokról is fogok írni, amire sokan felszisszenek majd, de előrebocsájtom, hogy általánosságokról fogok szólni és tudom vannak kivételek is.
Sokan azzal nyugtatják magukat, hogy "ilyen alkat" vagyok, soha nem leszek nádszál. A rossz hír az, hogy nincs ilyen alkat. Nincs KÖVÉR alkat. Lehetsz magas, alacsony, hosszú lábú,rövid karú, vékony derekú, fehér bőrű stb...., de KÖVÉR nem. Nincs alkatilag kövér ember. Vagy arra mondják ezt, akit csecsemő kora óta tömnek és duci lesz? Lehet. Azt elismerem, hogy vannak betegségek, amik okoznak elhízást, de ez is az életmódunk következménye. A pajzsmirigy pont ez a kategória. A kajával, életmóddal vágjuk haza a jó működését, ha tetszik, ha nem. Igen az alul-működése elhízáshoz vezethet, a túl-működése, pedig fogyáshoz. Sokan hivatkoznak, arra mindenféle vizsgálat nélkül,  hogy "hormonzavaros" vagyok. Erre én azt szoktam mondani, hogy ne akarj hormonzavaros lenni.  Persze jó erre ráfogni, hogy valaki miért túlsúlyos. Mit kell  tenni? El kell menni vérvételre, hogy tisztán lássunk, aztán lehet szedni a bogyókat életünk végéig (és tespedni tovább), mert az orvos azt mondta és az orvos szava szent.  Hát nem az. Legalábbis egy tudatos ember nem mindent hisz el az orvosának és a saját kezébe veszi az egészségét. Így talán van is esélye meggyógyulni.Az az orvos, aki nem ajánl életmódváltást, csak gyógyszert, az nem lehet hiteles. Tehát mi a teendő, ha kiderül,hogy baj van???? Azonnal ki kell zárni az étkezésből azokat a dolgokat, amik ezt előidézhették (glutén, tej,tejtermékek, cukor, finomított szénhidrátok stb...), adni magamnak minimum 3 hónapot, hogy kiderüljön tényleg ez-e a baj. A jó hír az, hogy az esetek legnagyobb többségében ez megoldja a problémát. A rossz, pedig az, hogy hiába ilyen egyszerű a dolog, az ember inkább a gyógyszert választja, mert az kényelmesebb (néha sajnos nem lehet már bogyó nélkül megúszni). De nem baj a mellékhatások majd megteszik a dolgukat. Aki fogékony a változásra az túlél, aki nem az elpusztul. Ez a természet törvénye, mindig működött és mindig működni is fog. Tehát foglaljuk össze: aki nem eszik, az lefogy, ha nem így történik, akkor baj van, ha baj van, akkor azt meg kell oldani. Ez ilyen egyszerű. Úgy is fogalmazhatnék, hogy  az erősebb kutya....
Térjünk még vissza picit az "alkati", "örököltem"," korral jár" című kedvencekre. Se a kövérséget, se a magas várnyomást, se a rákot nem lehet örökölni. Tudom a csapból is ez folyik, hogy így a gének, úgy a gének. Aki ezt elhiszi az vessen magára. Nem örökölhetem ezeket. Úgyhogy senki ne dőljön hátra a tv fotelben, hogy azért magas a vérnyomása, mert a családban mindenkinek magas, majd bedob egy bogyót és átkapcsol egy másik csatornára. Persze így is lehet, hiszen tiszteletben kell tartani a szabad akaratot.
A korral jár című mondatot -és most nagyon őszinte leszek- nem bírom már hallgatni. Nem jár a korral semmi. Vagyis jár persze, mert születésünk óta öregszünk, de ne kelljen már ezt a hülyeséget nap, mint nap hallgatnom és jó pofát vágnom hozzá. Ne öregedjünk már meg 30-40-50 évesen könyörgöm, és ne hangoztassuk már ezt lépten-nyomon, hogy azért fáj itt-ott, mert ez már a korral jár. Ne tegyük már magunkat nevetségessé ezzel a hülyeséggel. Nézzünk már magunkba egy percre... Ne többre csak egyre. Nehéz feladat tudom, de tegye már meg, aki 40+ évesen öregszik és kifogásokat gyárt. Tegnap este épp elég 40+-os embert láttam pörögni éjszaka a megában, hogy lássam, így is lehet. Halkan jegyzem meg, hogy én nem is vittem tesicuccot :) Valahogy nem az öregség jutott róluk eszembe és a kedvenc nordioc-walkingos bácsimról sem az jut, pedig ő már 74 éves és megy a ligetben, mint a gép. Az öregség fejben kezdődik, nem testben.
Ezt a bejegyzést minden rosszindulat nélkül írtam, ébresztőnek szántam inkább. Ha bárkinek van kérdése, nyugodtan keressen meg, tegyük rendbe a zavarokat. 
Úgyhogy mindenki ébredjen fel, nézzen magába, keresse a hibát, javítsa ki , éljen egészségesen,boldogan! Változzon! Ezt kívánom mindenkinek őszintén.

Újra (100)

Elég rég írtam már bejegyzést, úgyhogy ........ A héten (pénteken) visszatértem a Megaba. Nagyon jó volt a nőnapi marketing, engem is sikerült meggyőzniük, nagyon kedvező áron lehetett bérletet venni. Így vettem gyorsan egyet. Visszatérésemet egy gerinctréninggel kezdtem, jó volt természetesen. Anikó megörült nekem és kérdezte: hozzám? Ki máshoz? Aztán gerinc után alakult egy spontán ebéd, Matyi is csatlakozott. Nem. Én csatlakoztam hozzájuk pofátlan módon :) Az ebéd hol zárulhatott volna??? Na hol?Persze, hogy a Szamosban. Ennyi belefér. Kellemesen elcsevegtünk erről-arról, aztán mentünk tovább.
Szombaton visszaültem a spinnere is.  Itt már sok ismerőssel találkoztam, csodálkozva néztek, hogy ott vagyok :) Egyet tekertem, pont elég is volt. Jó zene, jó edzés.  A futás a főprofil, de erről majd később.
Vasárnap is tekertem egyet reggel Andrásnál, még több ismerős, még több megint itt??? Meg is kaptam óra közben, ha nem bírom, akkor nyugodtan menjek ki. MUHAHA!!! Aztán természetesen már tradíció a gerinctréning. Megjött kedvenc ex-kolléganőm Rita,együtt gerinceltünk. Az edzés nagyon jó volt. A hotájronos rudakkal dolgoztunk és úgy festettünk, mint a saolinos mesterek, ahogy hajlongtunk, meg egyensúlyoztunk, ráadásul jó sokan is voltunk. Igen hasznos edzés volt.
A héten jó sokat futottam, úgy értem elég sokat. 100 km-t. Lassan, 7 közeli ezrekkel, de a 100 így is-úgyis szép.Egy maratonra tuti jó leszek, majd egyszer. Na jó idén tuti fogok 42-öt futni, ez így helyes.A lábam bár javul, de még  mindig nem 100%-os, a lassú futást viszont jól tolerálja, így miért ne csináljam??? Van mit behozni, hiányzik a két hónap nagyon. Szorgosan járok gyógytornára+gyógymasszázsra. A masszázs nagyon vicces,mert voltam 7-én és a legközelebbi időpontom 21-én van. Nagyon szuper, de tényleg, mert így nem nagyon lesz hatásos. Tudom, sok masszőr van, de az áruk is az, úgyhogy marad az SZTK. Vissza még a futáshoz picit. A Népliget a kedvenc terepem. Közel is van, jó is. A héten olyan jó dolgok értek itt. Találkoztam egy 74 éves "bácsival", aki nordic-walkingozott, lábműtét után van éppen. Megtudtam, hogy atletizált. Na ez látszik is rajta, nagyon jó formában van, szép izmos, vékony lábak, egy gramm túlsúly nélkül, friss, lendületes. Na ezért nem hiszek én a "korral jár" című önbecsapós hülyeségeknek. Nem, nem jár a korral semmi. Ha egy 74 éves ember tempósan gyalogol, akkor egy hozzá képest fiatal titán ne takarózzon az "öregszem" című sz*r dumával. Erről ennyit. A másik "bácsim" futás közben rám parancsolt, hogy menjek már fel a fűre futni,mert szétmegy a térdem.Mindezt csak gyorsan elmutogatta. Értettem, megyek. Annyira aranyos volt. Volt egy rossz élményem is a héten, igaz nem a ligetben, hanem itt nálunk a kiserdőben. Nem szoktam itt futni, mert laktak benne, de úgy láttam. hogy kipucolták őket, úgyhogy mivel szeretem az erdőt mostanság be szoktam menni (kb. 1-1,5 km lehet). Egyik reggel befutok az erdőbe, kutyasétáltatás zajlik. Jó 20 méterre 2 német-juhászos gazdi sétáltat. Az egyiket ismerem is. Az egyik kutya kiszúr, megállok. Mondom, megfognád??? Nem bánt (behívásra egyáltalán nem reagált). Kutya álló farokkal elkezd jönni felém, majd 1 méterre tőlem, támadólag csattogtat és majdnem nekem ugrik. Erre a gazdi: félsz tőle? Nem b+, nyugodt vagyok, mint hal a szatyorban.Aztán valahogy megúsztam a dolgot, de nagyon mérges lettem. Jó tudom, menjek a betonra futni, ahelyett, hogy egy 1,5 kilis szakaszt a természetben tegyek meg, így kora tavasszal :) Halkan jegyzem meg, hogy a mini kutyák gazdáinak van annyi eszük, hogy megfogják a kutyáikat, mialatt elhaladok mellettük. De a nagytestű, látszólag is kezelhetetlen kutya szabadon ugorhat nekem. Öröm, bodóttá. Majd jobban figyelek, mert nekem kell más kutyájára is ezek szerint.
A hét utolsó futását nemrég teljesítettem. Kimentem a ligetbe, 10-12 körül terveztem, de 9 lett belőle. Nem baj így is megvan a 100!!!!!!!!!!!! Szóval azért  csak ennyi, mert fradi meccs volt készülőben, minden hozadékával együtt. A drukkerek erősre, szépre, hangosra itták magukat és nem voltak kevesen. Akárhova néztem, mindenhol h*gyozott valaki ez nem túlzás. A liget másik végében a rohamrendőrök öltözködtek éppen. Így a második kör után inkább hazakocogtam, mert egyáltalán nem éreztem magam jól ebben a környezetben. Meg amúgy is megvolt a mai edzés szépen, a futást amolyan levezetésnek szántam.
Szóval visszatértem és minden tökéletesen rendben van! 

Első nap a suliban

Elkezdődött a tanévem. Ma voltam először a képzésen. Nagyon tetszett. A mai téma a munkapszichológia volt. Ahogy vettük az anyagot, mintha az én ex munkahelyemről és annak vezetéséről esett volna szó, meg a saját hanyatlásomról. Jókat derültem közben. Aztán voltak játékok, egy kis önismeret. Tetszett, Mondjuk mi nem tetszik nekem mostanában? Jó lesz ez az iskola nekem, érzem, tudom.
Most, hogy ilyen jól alakul az életem, rendbe tettem magamban a dolgokat és meghoztam egy döntést. Nem indulok idén egyéniben az IM-en. Ez a december óta tartó lábsérülés visszavett egy csöppet a teljesítményemből, így ez tűnik most a legjobb döntésnek. Nem történik semmi, ha ez most kimarad. A jó hír az, hogy ez semmiféle gondot nem okoz, nem tölt el negatív érzésekkel. Semmi ilyesmi. Egy hónapja még hisztériás rohamban törtem volna ki, ha valaki ezt mondja nekem, de mára teljesen higgadtan kezelem a dolgot. Persze csapatban ott leszek, ez nem is kérdés, a célom is megvan, úgyhogy minden ok. Mivel nem másoknak akarok megfelelni, elismerésre sem vágyom, ezért nyugodt a szívem, nyugodt vagyok én is. És ez nagyon jó, mert az életben csak a változás biztos. A változás állandó, folyamatos, tehát ha nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy tervezve voltak, akkor sincs semmi baj.
A suli után találkoztam Pudinggal a sokszoros IM-el. Személyesen nem találkoztunk még sosem, mert nem is ismertük egymást :) fészbukon az IM csoportban kezdtünk beszélgetni. Na de ez nem is lényeges most. Elmentünk kajálni, sokat beszélgettünk. Hozott egy zsák (szó szerint) könyvet, filmet, bóját (az úszáshoz). Jó volt, sokat derültem a sztorijain, amiken eddig keresztülment.Tényleg könyvbe kéne szedni. 
Egyébként 2 hete újra futok. Na nem úgy, ahogy kéne,nem is annyit, mert még mindig fájok. A pulzusom is visszaesett, az ezrekről nem is beszélve, a héten tudtam 7 alá vinni. Ez nagyon vicces,ahhoz képest, hogy hol tartottam már. Na de semmi ok a kesergésre, hiszem a futás a lényeg nem más. Ha lassan, akkor lassan, ha szar pulzussal, akkor azzal, de legalább csinálhatom. Gyógytornára is járok, meg gyógymasszázsra is, egyszer csak helyre jövök. 

Egy kis kikapcs

Kicsit elmentem, nyaralni Harkányba. Beutalót is kaptam a fürdőbe,így duplán jól jártam. Mondjuk azt hittem én bolond, hogy így ingyen mehetek be, de NEM. Fizetni kellett. Na jó, nem sokat, de akkor is nah.
Szóval Harkány.... Úgy csöppentem ide, hogy tavaly kalandvágyó barátnőm úgy döntött leköltözik. Oké, jó utat, sok sikert, meg mindent. Aztán télire hazajött, de januárban kitalálta, hogy lemegy pár napra, én meg ugye munkanélküli.... Mondtam jó :)
A lefelé vezető út elég izgalmas lett, mert a generátor szarakodott, de célba értünk. Fűtés,zene,nélkül, de szerencsésen. A szállást elfoglaltuk, nagyon jó volt. Itt ért rögtön egy meglepetés, zongora volt a szobában :) Játszani nem tudok rajta, de szeretem és mostanában hallgatok is komolyzenét ugyebár.
Délután átmentem a gyógyba, mert kaptam beutalót a lábamra,ami még mindig  nem az igazi. Itt rögtön igénybe vettem a masszázst, hátha az segít végre. És milyen masszőrhöz kerültem véletlenül? Lacihoz, akinek a fia sokszoros IM, dupla IM meg minden ilyesmi. Jó fej volt, téma is volt bőven.
Futni is elmentem, megnéztem magamnak Harkányt és határozottan tetszett. Az emberek, akikkel megismerkedtem egytől-egyig zseniálisak. Még farsangi bálban is voltunk. Én magamnak öltöztem be. Az a biztos.
Szóval minden átkozottul, tökéletesen rendben volt.

HaHÓpihe......

Reggel, amikor kinéztem az ablakon, örömmel láttam, hogy hullik a hó Bár én már érzem a tavaszt ez a kis télemlékeztető egyáltalán nem sújtott le. SŐT! Eszembe jutott, hogy mennyire feldobott az első havas futásom. Így nem is volt kérdés, hogy indulok. Azonnal és rögtön. És igen, az élmény nem maradt el. Totyogva ugyan, de annál nagyobb lelkesedéssel futottam. A láb stagnál, ami az állapotát illeti, de amit enged, azt kihasználom és meg is köszönöm neki. Zene a fülben, mégpedig a komolyabbik fajtából. De olyan összhangot adott a hulló pihékkel, nagy fehérséggel, hogy valóságos örömtáncot(futást) járt a lelkem. Ez kicsit most nyálas mondat lett, de ez az igazság. Befutottam a salakra is, ahol van egy dombocska, ahol szánkóztak a népek.Jó sokan. Először picit megijedtem, hogyan fogok a nagy tömegben érvényesülni, de nem volt semmi gubanc szerencsére. És egyáltalán nem idegesítettek az emberek. Mosolyogtunk is egymásra. Lehet nem is én voltam jelen a pályán?
Lefutottam 8,5 kilit, 1 óra alatt. Volt már nagyon sokkal jobb ennél, de ez most egyáltalán nem érdekel, mert egyszerűn csak jól érzem magam. Fel vagyok töltődve hóval, energiával, fénnyel, csenddel, zenével meg mindennel.Gondoltam megírom.