Remek dolgok történnek velem egyébként, aminek nagyon tudok ám örülni. Egyre többen keresnek meg, ilyen-olyan formában és kérik ki tanácsaimat szemlélet-és életmódváltás ügyben. Ez nagyon jó visszaigazolás nekem, hogy jó úton járok, jó választás volt a pszichológus-asszisztensi képzés. Ha csak ez lett volna jó választás.... Két hete NYERTEM egy Életmód és Táplálkozás-tanácsadó Tanfolyamot féláron, ma lett vége. Nagyon-nagyon örültem neki, nem volt kérdés, hogy megcsinálom. Minden ilyen lehetőséget meg kell ragadni, nem beszélve arról, hogy több éve foglalkozom a témával, saját bőrön is sok étrendet kipróbáltam már. Úgyhogy nagyon jókor jött be az életembe és szorosan kapcsolódik ahhoz, amit csinálok, csinálni fogok. A tanárok és a csoport is nagyon jók voltak, sok mindenben visszaigazolást kaptam és új információkkal gazdagodtam. Szuper!
Pénteken voltam Zacher Gábor előadáson.Mindennapi függőségeink volt a téma.Igen sokban érdekelt vagyok :) Nagyon jó volt, mondjuk ezt sejteni lehetett. Én ajánlanám mindenkinek, hogy menjen el egyszer, főleg a szülőknek lenne hasznos a kábítószeres rész. Hihetetlen a pali, nagyon jó érzékkel nyúl a témához mindenki szemszögéből.
Na és akkor most térjünk vissza a (nem)futáshoz. Úgy alakult a dolog, hogy ebben az évben, nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy terveztem. Sérülésekkel küzdök, szinte folyamatosan. Most épp 3 hete, ami azt jelenti, hogy összesen 5 kilit tudtam futni, ami valljuk be nem túl nagy szám, egy maratonra készülvén... Baromi nagy kiesés ez nekem.Ismét döntést kellett hoznom. Nem állok készen rá, ezért a nagyon várt IM csapatváltót is visszamondtam. Így tisztességes a többiekkel szemben, mert sétával +spinningel+trxel+gerinctréninggel nem tudok maratont futni, ha tetszik, ha nem. Mondom mindezt annak ellenére, hogy sok kili van a lábamban, sokat edzettem, sok munkám van benne eddig, de még nincs akkora futómúltam, hogy ezeket a többhetes kihagyásokat büntetlenül megússzam. Azt is megkockáztatom, hogy "simán" le tudnám futni, de nem akarom szenvedősen. Nagyon kellenének a hosszú futások egészen 35 kiliig kellene eljutnom, hogy nekimenjek a távnak. Erre az esélyem nem sok, mert 82 nap van hátra és egyelőre a 10km is csak álom, meg az 5km is :) Azt gondolom, hogy ennek most így kell lennie, el kell engednem ezt. Futok majd,semmire nem készülve, ahogy kijön a lépés, ahogy a körülmények engedik, aztán minden jönni fog magától. Egy maratonit megfutni nem kis meló, nagyon nem kicsi. Úszni sem az, 180-at letekerni sem. Nem lehet ezeket csak úgy félvállról venni senkinek, meg várni a csodát. NEM! Tenni kell érte sokat, nagyon sokat, kifogások nélkül. Edzeni, edzeni, edzeni KELL (ene). Meg alázattal lenni.
Összességében nagyon szerencsésnek érzem magam, mert remek dolgokat tanulok folyamatosan, azzal foglalkozhatom, amit szeretek,újabb lehetőségek találnak meg és megint tanultam magamról jó sokat :)
