Elvittem az ebet futni magammal. Kiszabtam magunknak egy hosszabb, de könnyű futást. 13 körül mentünk 1:16 perc alatt a ligetben. Nagyon könnyed volt, de ilyen is kell. A héten eddig 52 kilit futottam és még csak péntek van, szóval kézifék. Na nem is ezért írok most.
Történt ugyanis, hogy a ligetbe kifelé álltunk a lámpánál. Mellénk ért egy férfi, nézett, nézett (tuti pszichopata gondoltam). Én zavartan oda-oda pislogtam, aztán egyszer csak megszólított. Uhhhhhh. Aztán elkezdte mondani, hogy szokott látni minket és, hogy milyen aranyos a kis Rambó :) Így hívta a kutyámat, nagyon tetszett ez az elnevezés, azóta ezzel szívatom szegényt.Nem baj, úgysem érti, csak néz.Aztán azt is mondta, hogy először azt hitte, hogy egy divat futó vagyok,de aztán rájött, hogy nem erről van szó. Mondtam neki, hogy bizony nem. És gratulált!Egy idegen! És még azt is mondta, hogy mindenkinek így kellene tennie, neki is csak lusta. Aztán zöldre váltott a lámpa, elbúcsúztunk. Jól esett ez a lelkemnek, hogy a futásról+kutyáról így beazonosítanak már a környéken. Egyébként volt már olyan sztori a lakótelepen, hogy egyedül futottam és megszólítottak, hogy hol a kutya :) Híresre futottam magam nem vitás. Ezek apró dolgok ugyan, de jóleső érzéssé dagadnak az emberben. Aztán a ligetben összebandáztam egy sráccal, hogy mi mennyi hány kili és mondta, hogy szívesen átküldi a köröket, mert kimérte gps-en. Ilyenek ezek a futók. Ez is jó érzés volt. Úgyhogy a mai nap csupa pozitív impulzus ért, feltöltött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése