Vágom a centit....

Eddig a napig semmiféle negatív érzésem nem volt azzal kapcsolatban, hogy február 8-ig maradok még az irodában és betanítom az utódomat, mert úgy gondoltam, hogy ez így korrekt, mármint az utódommal kapcsolatban az, mert őt nagyon kedvelem.
Hangsúlyozom: EDDIG a napig! Megéreztem én, hogy innen menni kell! Olyan szintű a pusztítás körülöttem, hogy nehéz benne lenni. Nem bírom a pénz hatalmát. A pitiánerséget, pedig végképp nem. Ha vígjáték formájában nézném, sem hinném el, amit látok. A legborzasztóbb mégis az, hogy félnek körülöttem az emberek és kussolnak, mert szerintük nincs más választásuk.Az ilyen hozzáállás miatt tart ott az ember, ahol tart.  Én nem félek. SŐT! Pedig minden nap ezt szeretné valaki elérni és én mindennap boldogan tudok belemosolyogni a szemébe, amikor a munkaerőpiac nehézségeiről próbál meggyőzni.De én csípőből visszaválaszolom, hogy egyáltalán nem érdekel a munkaerőpiac, mert ÉN MAGAM vagyok az.  Milyen borzasztó már a neve is MUNKAERŐPIAC. Régen is volt ilyen, úgy hívták rabszolga-kereskedelem. Semmi sem változott. Ami legborzasztóbb, hogy MAGyar a MAGyarnak farkasa.... Aki hagyja az ne is panaszkodjon. Hiteltelen.
Így a vége-felé közeledvén olyan dologba cseppentem, amit  nem fogok csinálni. Mert nem veszi be a gyomrom, ami azért ciki, mert nem kívánok ártani magamnak. Semmiféle görcsöt, szorongást, játszmát nem raktározom el az ex munkahelyem végett. Nem-nem!
 
És most jöjjön, aminek jönnie kell: Akinek füle van, hallja meg!
Volt egy megérzésem. Arra jött egy kérdés, poén formájában. A válaszom igen.

KisDiák a Nagyvilágból(ban)

És igen! Újra  beülök a padba. Az iskolapadba. Mert tanulnom kell. Pszichológus asszisztens leszek....Igazából már két éve kerülget ez az iskola, de eddig mindig kitértem az útjából. Na de most én kopogtattam be az ajtaján.Eljött az ideje....

Igen már hallom is (nem hallom meg), hogy minek ez a hülyeség? Semmihez nem tudsz vele kezdeni, nem ér semmit blablabla....
De én ezt nem így gondolom, mert minden, ami tanulás az csak hasznos lehet (na nem az agymosó oktatásunkra gondolok).  Itt meg olyan tantárgyak vannak, amik igencsak érdekesnek ígérkeznek és hozzám közel is állnak. Személyiség-lélektan, fejlődéslélektan, kommunikáció, önismeret,grafológia,drámapedagógia stb.......... Na meg jön Csernus is tanítani. Meg a Zacher. Szóval mindenképpen ígéretes év áll előttem.Szakdogát is kell majd írnom, meg is kell védenem....Gyakorlatra is kell menni. Csupa haszontalan dolog ugye?
Mindenesetre én nagyon izgatott vagyok már és alig várom, hogy kezdhessem a tanévet. Nagyon jó és szorgalmas diák leszek, megbecsült tagja az osztályomnak :)

A maivilágban....

  A bátorság azt jelenti, hogy veszélyes ösvényeken indulunk el. Az élet veszélyes, és csak a gyávák kerülhetik el a veszélyt - de akkor meg is halnak. Az, aki él, valóban él, akiben áramlik az élet, nekivág az ismeretlennek. Arrafelé veszélyek várják, de ő vállalja a kockázatot. A szív mindig kész vállalni a kockázatot, a szív hazárdjátékos. A fej üzletember. A fej folyton számításokat végez és ravaszkodik. A szív nem mérlegel.

Tudom, hogy "nemnormális" dolog a "maivilágban", hogy az ember változtat az életén. Legalábbis mások szerint nem. Nem olyan rég, még az én számat is elhagyták az effajta tévképzetek kivetítései. Én meg azt mondom, hogy a távút az, amikor nem változtatsz. Amikor elhiszed, amit elhitetnek, hogy ez így helyes. Maradj a fenekeden, örülj, hogy van munkád, mi a bajod??? Mi a bajom??? Semmi, csak érzem, hogy valami nem kerek. Ott belül, valami nem akarja ezt, tiltakozik. Nem lehet ennyi, nem ez az élet van szabva nekem.Örüljek annak, hogy másnak teremtek jólétet? Ennek nem, de annak nagyon örülök, hogy a lehetőségem megvan arra, hogy magammal tegyem ugyanezt. Menni kell, előre, csinálni, tenni, tenni valamit, ami az ember maga. A fénye, a küldetése, a sajátja. Az út nem könnyű, de ki mondta, hogy az lesz, amikor megszülettünk? Nem is kell könnyűnek lennie, mert ez a nehézség hozza a fejlődést. A folyamatosat. A boldogságot. A pillanatokat.A jelent. Sok évembe telt mire felfogtam ezeket, sok hónapomba mire a tettek mezejére is léptem. De most valahogy nyugodt vagyok.Azért a démonaim itt sustorognak, de ott van mellettük a belső hang, ami már hangosabb náluk.
Folyamatosan azt a látom a környezetem arcán, hogy felelőtlen vagyok, ami azért érdekes, mert az egyik legfegyelmezettebb ember vagyok, akivel valaha találkozhattak, ezt többször meg is kaptam dicséretként. Akkor valaki magyarázza el, hogy hogyan lehetséges, hogy most felelőtlennek tartanak? Íme: 

"Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni".

Milyen beteg az a világ, amiben nem üdvözlik a változást és mindent meg is tesznek azért, nehogy bekövetkezzen? Helyetted aggódnak, félnek, pedig ez egy hazugság,ahogyan az is, ahogyan degradálnak, mert olyat tettél, amit ők nem mernek. Leszek én a tükrük, de akkor lássanak benne mást.....

"Reagálj új módon az újra, ne a régi berögződések alapján. Ha a régi alapján reagálsz, elhibázod: nem lesz híd közted és aközött, ami történik körülötted. Mindig késésben leszel, a vonat mindig elmegy az orrod előtt".A szív útja a bátorság útja. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő.

Becsuktam egy ajtót

 "Tegnap az életem még egy adott irányba tartott. De ma már egy másik irányba halad. Tegnap még úgy hittem sosem tennék meg olyat, amit ma megtettem."


Ebből egyenes következik, hogy nyílik egy másik. Dehogy EGY másik! Sok másik. Rengeteg.....Ezért tűntem el. Na nem volt ez tudatos, de mégis valami miatt sokat mentem befelé, igényem volt otthon lenni, kutatni..... Merre is tartok? Arra jutottam, hogy így ebben a formában semerre és egyedül én tudok ezen változtatni.De ehhez ki kell lépnem a komfortzónámból és el kell indulnom. Az ismeretlenbe a bizonytalanba. A nem tudom hova. És ez nagyon jó érzés, mert felelősséget vállaltam.Egyáltalán nem félek.Nem függők.
  
"Ne aggódj, minden rendben van. Átkozottul tökéletesen rendben van."

Kimondom végre:
Véglegesen meghoztam a döntést, amit hónapokig érleltem. Felállok a székemből.  Felmondtam. Reggel benyújtottam a felmondólevelemet.

"Azt kell tennie, amit nem bír nem megtenni".

Szabadnak születtem, szabad akarattal, misszióval. Eszerint kívánok tovább létezni, élni a föld nevű bolygón.Újrakreálom magam nincs mese, más ezt nem teheti meg helyettem. Kollégáim rögtön kérdezték, hogy meggondoltam-e, válság van, nem könnyű munkát találni stb.... De igazából, amikor ezt kérdezték tőlem saját magukról kérdeztek és ezt bennem tükrözték vissza. Nos a válaszom, igen meggondoltam és nincs válság.

  "Minden egyes kereszteződés, minden egyes találkozás, egy új potenciális irányt kínál.”

A válság nem külső tényező, hanem bennünk van/nincs. Tudatosan nem vagyok eladósodva egyetlen bank felé sem,  nincsenek irreális igényeim, nincs lapos-tévém, húzogatós telefonom.DE! Vagyok ÉN. Az egyszeri és megismételhetetlen. Nincs még egy ilyen, tehát ezt szem előtt tartva megyek előre. Nincsenek hosszú-távú terveim, mert egy embernek nincs is szüksége rá, hiszen azt sem tudhatjuk mi lesz a következő pillanatban.Félreértés ne essék, nem cél nélkül bolyongok. Dehogyis! Az élet folyamatos fejlődés, tanulás (ez az értelme) és az a célom, hogy az utamon haladva befogadjam azokat a lehetőségeket, amik ezt szolgálják. És adjam tovább. Adok-kapok, így lehet kerek a történet. Talán ez a hosszú-távú terv? :)

"Minden korlát egy elfogadott szabály, ami arra vár, hogy túllépjenek rajta. De csak akkor léphetünk át bármilyen határt, ha előbb felfogjuk, hogy azt tesszük."

Ma egyedül megcsináltam a magam kis forradalmát. Mert megtehettem, mert bármit megtehetek. Bárki, bármit megtehet. Legyőztem magam, a félelmeimet, amit a pénz nevű energia okozott. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kiszabadultam a börtönből. És jó érzés. Nem akarok senkit hibáztatni, meg nem is lenne helyes, a hiba sem másban keresendő, hanem MINDIG magunkban. De! Van, amikor már elgondolkozik az ember, hogy mit keresek én itt????Mi ez az elmebaj, ami körülvesz? Hány bőrt is szeretnének még lenyúzni? NEM! Amíg hagyjuk, hogy úgy bánjanak velünk, ahogy nem szeretnénk, addig arra a szintre minősítjük magunkat. Aki szereti magát, annak ez nem megy sokáig, mert nyílik a szem, ébred a tudat.

  
“E világnak megvan a természetes rendje, aki ezt megbolygatja, annak rosszra fordul a sora….Mert mindegy, bármit is teszel, annak sosem lesz nagyobb hatása, mint egy árva cseppnek a határtalan tengerben. – De hát mi is a tenger, ha nem cseppek sokasága?”

Kapaszkodok felfelé....60%

Elzúztam ma tekerni. 3 napig pihentem. Rendesen, becsületesen, szó szerint. Mondjuk nekem ez nem pihenés, de jó, legyen. Valahogy nem is szeretem ezt a szót. Bennem ilyen-formán egyáltalán nem pozitív csengésű. Oké elolvastam pár száz oldalt,ágyban, párnák közt (Petőfi után szabadon), az agyam örült is ennek, na jó én is, mert nem kicsi tudásszomjjal (is) rendelkezem. De! Hiányzik a futás, nagyon hiányzik. Szeretek én spinningre is járni nagyon, de a futás az, aminek a hiánya megvisel.14 napja nem mentem....Évi, vagyok 36 éves, 14 napja nem futottam. Így kéne bemutatkoznom egy önsegítő,terápiás csoportban. Szia Évi :)
Egyébként az edzés jó volt én is jobb voltam már, ki is álltam. De még nem az igazi. Azért csak jelez még az a valami a combomban. Mondjuk annak is örülök (nagyon), hogy egyáltalán sportolni tudok.
Na de nem ilyen fából faragtak ám!!! Meggyógyítom magam, mert meg akarom.Egy vándornak kell a lába. Nagyon kell. Mivel Bak szülött vagyok, különösen, mert elemem a föld (és tényleg). Menni,menni, menni.
Mivel decemberben nagyon kibillentem a normális táplálkozásból, súlyos CH függésben tengettem napjaimat,most ezt is egyensúlyba hozom. Hoppá! Még egy(?) függőség.Jönnek a 16 órás böjtök hetente 1x és nem eszek ennyi édességet. 2 napja nem ettem csokit....... Azt nem ígérem, hogy végleg megjavulok, de a kontroll nem fog ártani.  Félreértés ne essék, nem fogyókúrás, diétás megfontolásból teszem ezt, hanem mert ez így működik.
Na így leszek pár nap múlva, futásra készen!!!! Eldöntöttem és kész!!!

Háború, avagy vándor éhen még nem halt....

Na nem a 3. világháborúra kell gondolni, az folyamatosan zajlik. Mondjuk atomot még nem kaptunk, de a modern háborúhoz nem is szükségeltetik.
Jelen esetben a háború bennem zajlik. Zajlik? Kitört, tombol. Kis csaták, nagy csaták, hadjáratok.

Az a baj, hogy egy magamfajta lázadó embernek nehéz ez a világ, meg az értelmetlen faszságok, korlátok az idióta, ostoba emberek. Jó tudom nem vagyok tökéletes, sőt! De attól még nem bírom a buta embereket. Ők sem engem, néha úgy érzem kerülnek is, de ez így kerek. Hasonló a hasonlót. Örök igazság.
Szóval ez a világ túl nehéz/könnyű nekem. A munkától elkezdve a társadalom által elvárt kötelességektől. 
Mert mi is történik? Dolgozunk, hogy adjanak egy kis alamizsnát. Nem is. A munkáltató azt várná, hogy mi fizessünk, hogy dolgozhassunk. Ez van ne szépítsük. És kicsiny hazánkban minden joga meg is van a földesúrnak mindehhez. Mi, pedig bele vagyunk kényszerítve a szarba. Vagyis, dehogy vagyunk, mert embert kényszeríteni nem lehet. Van nekünk egy nagy kincsünk, amit el akarnak nyomni bennünk. Úgy hívják, szabad akarat. Na itt kezdődik az én problémám. Nem adom ezt a kincset! Vagyis jelenleg még adom valamennyire, mert nem azt csinálom, amit csinálnom kellene és bólogató kutyaként tengetem a napjaimat, legalábbis, ami a munkámat illeti. Mert, igen sajnos ettől a pénz nevezetű szartól igen erősen függök még. Még? Lehet ettől egyáltalán nem függeni????Nyilván lehet. Mindent lehet. Mert vándor éhen még nem halt. Az meg tudvalévő, hogy a vándorok üres zsebbel járnak-kelnek. Igen azt gondolom, hogy ez a nyitja mindennek. El kell indulni. Nincs eleje, nincs célja, az út van, aztán az, amit az út ad. Ez lehet az igazi szabadság. Most ide kéne írnom azt a bizonyos mondatot, de nem fogom. Akiknek kell, azok csípőből beleolvasták úgy is. Kacsintós fej :)

A társadalom elvárásaitól  meg hányok. Ez így van már nagyon régóta és erősödik is folyamatosan. Nekem ne mondja meg továbbra sem senki, hogy mit gondoljak, mit tegyek, milyen legyen a hajam, vagy milyen ne legyen. Hogyan éljek, vagy, hogyan ne éljek. Úgy fogok mindent tenni, ahogy az nekem az adott pillanatban a legjobb. Máshogy nem is lehet/ne ezt csinálni.


"A hajós élete maga a szabadság.Oda megy és akkor, amikor kedve tartja. A szabadság titka, amely mindenki számára elérhető, de a hajós sajátja, nem más, mint a magány leküzdésének művészete. Az embereket rettenetesen sok kapcsolat köti gúzsba . Aki felismeri, hogy kapcsolatainak nagy részét teljesen értelmetlen ápolni, az rengeteg szabadidőhöz jut.Aki viszont felismeri, hogy egyedül is képes élni, sőt sokszor egyedül teljesebb életet lehet élni, mint rossz kapcsolatokban, az szabaddá válik."

MAX.40%

Körülbelül ennyire értékelem jelenlegi állapotomat. És ez szívás. A lábam még nem enged futni, de azért már javul szerencsére. De, hogy ne érezzem jól magam, bekaptam egy kis náthát. Egy kis torokgyíkkal. Semmi extra, de azért a spinning nem esett jól. Három volt tervezve ülve, kettő lett belőle szintén ülve. Annyira örültem, hogy ma tekerhetek, erre ez sem jött össze rendesen.
Mozinak egyébként remek volt ez a két óra (amúgy is remek volt ). Nézelődtem és sokszor röhögőgörcsöt kaptam, miközben lélegezni próbáltam. Még mindig nem világos, hogy egyesek miért jönnek edzeni, ez úgy látszik örök rejtély marad. De ezt nem fejtem már ki, mert megtettem elégszer.
A mai nap egyértelmű csúcspontja ez a bögre volt (meg a csoki mellé).

Zita lepett meg vele, amolyan utó karácsony, névnap gyanánt. Jól esett. Reggel ebből fogok inni, hátha gyógyító ereje van és kihoz végre a szarból, amiben leledzem immáron 10. napja. Mondjuk sokkal többnek tűnik.
A munka is ultra szopó ág így év elején, így az is hozzájárul a jelenlegi idegállapotomhoz. MI van,mi van, mi van???
Nem baj, tudom lesz ez nagyon- sokkal jobb hamarosan. Addig meg csak nem ölök meg senkit. Ha igen, akkor azért látogassatok meg néha :)

Szilvesztri lubickolás (nem a konfettiben)

A mai nap korszakalkotóra sikeredett, mert ilyen még nem volt. Az év utolsó napján uszodába mentünk!!!Na jó ez tényleg durva :) És mennyien tettek hasonlóan (sajnos). A gyerekmedencébe mentünk gyakorolni lélegezni, meg úgy, amúgy is ott melegebb a víz. Na de ennyi gyereket... Nyilván gyerekmedence és mi mit keresünk ott, de akkor is :) Mégiscsak Szilveszter van,vagy miaszösz.  
Sebaj, nekiálltunk így gyakorolni. A gyerekek meg repkedtek, ráadásul egy bácsikának is éppen ott szottyant kedve uszikázni. Még mindig nem baj, csináljuk becsületben. Országútis lány kezd ráérezni a dologra és ezdejó! Kellett. Szerinte együtt készülünk, szerintem mi sem természetesebb. Aztán a nagy gyakorlás után bementünk a szaunába,  mert azért lehet fázni egy idő után. Ott pletykálkodtunk, meg minden ilyesmi. Aztán én elkezdtem a nagymedencét. Gyorsban, hátban toltam. A gyors még mindig nem megy! Vagyis a levegővétel nem megy és küzdök vele. Nóri és Országútis szerint jól úszom. OMG. Én mondtam nekik, hogy biztos nem,mert fulladozom közben és nyelem a vizet is. Azt mondták kívülről ez nem látszik. Ez nagyon jó, legalább jól mutatok úszás közen ez is valami. Nem úsztam ma sokat, de hasznosnak éreztem, meg jól is éreztem magam a csajokkal.Nóri nagyon kell nekünk :)

*
Szilveszter napja van, ilyenkor már mindig volt valami bulizási lehetőség. De ma nem. Nem is kerestem, mert nem akartam bulizni menni. A hátam közepére sem.... Na buli nem is lett a dologból, de ettől függetlenül érdekesen alakult a nap. Melegítőben indultam el itthonról. Ez teljesen normális, ha úszni indul az ember és utána nem is tervez semmit. Aztán átmentem tesómékhoz és mivel a tesó dolgozott, ezért a sógornőmmel mentünk át a szülőkhöz egy kis ebédre, na meg óévi/újévi (ez akár valamiféle sorsszerűség is lehetne a nevemet, életemet illetően) köszöntésre. Ott elidőztünk pár órát, aztán, hopp beesett egy program. Anita húga feljött Szarvasról egy barátnőjéhez mi meg elmentünk meglátogatni. Még mindig tréningruha+edzőtáska vállamon.  Ott is elidőztünk picit, aztán irány haza (nem hozzám). Ott kaptam egy farmert+egy felsőt, aztán elmentünk tesómért a munkahelyére, pont éjfélkor érkeztünk meg. Mit ne mondjak elég kalandos volt kocsiban közlekedni a körúton. Aztán innen is haza. Visszavedlettem a tréningruhámba, és hazajöttem. Ennyit az olvasási terveimről. Így alakult. Nem könyvvel a kezemben, hanem egész estés kocsikázással köszöntöttem az újévet. Viszont ma egész nap olvastam/ok. Egyet ki is végeztem, a következőt is elkezdtem. A futás még mindig nem megy, kezdek szomorú lenni emiatt.
BUÉK! (boldog úszást és kerékpározást) F betű nincs sajnos.