Egy szónak is száz a vége

A napokban sok olyan dolgot olvastam, láttam, hallottam, ami megihletett az írásra. Hasonlót írtam már, de most összejött egy adag megint.
Nem tudok elmenni a hízás-fogyás-nem fogyás-ilyen alkat vagyok-a korral jár és egyéb hasonló önbecsapó mondatok mellett. Ismertek, tudjátok nagy elemző vagyok.
A héten jó pár poszt és az azokhoz való kommentek jöttek szembe......
Mi is lehetne a legnépszerűbb téma, mint a nagy (nem)FOGYÁS. Nem tudok, fogyni,mert ilyen alkat vagyok, mert ebben a korban, mert ezt ÖRÖKÖLTEM, a családban mindenki ilyen stb..............  Erre azt mondom NEM! Értsétek már meg végre, hogy ha kevesebb kalória megy be és ezt sporttal is megtámogatom, akkor fogyni fogok. Nem tud másképpen történni. Nincs más út. Persze ebbe nem fér bele a sütike, kenyér, (paleo sem)! Mértékletesnek kell lenni, mindenféle önámítás nélkül. És persze őszintének magunkhoz. Biztos jó a kaja? Tényleg mindent megtettem? Az esetek többségében sajnos kiderül, hogy becsúszik ez-az-amaz, ami gátolja a fogyást. Lehet ezen elgondolkozni kedves nemtudokfogynibármitcsinálok emberek....Ha tényleg mindent megtett az ember és tényleg nem indul el a fogyás, akkor, de csak akkor, valami zavar van a háttérben és utána kell járni.....
A továbbiakban olyan dolgokról is fogok írni, amire sokan felszisszenek majd, de előrebocsájtom, hogy általánosságokról fogok szólni és tudom vannak kivételek is.
Sokan azzal nyugtatják magukat, hogy "ilyen alkat" vagyok, soha nem leszek nádszál. A rossz hír az, hogy nincs ilyen alkat. Nincs KÖVÉR alkat. Lehetsz magas, alacsony, hosszú lábú,rövid karú, vékony derekú, fehér bőrű stb...., de KÖVÉR nem. Nincs alkatilag kövér ember. Vagy arra mondják ezt, akit csecsemő kora óta tömnek és duci lesz? Lehet. Azt elismerem, hogy vannak betegségek, amik okoznak elhízást, de ez is az életmódunk következménye. A pajzsmirigy pont ez a kategória. A kajával, életmóddal vágjuk haza a jó működését, ha tetszik, ha nem. Igen az alul-működése elhízáshoz vezethet, a túl-működése, pedig fogyáshoz. Sokan hivatkoznak, arra mindenféle vizsgálat nélkül,  hogy "hormonzavaros" vagyok. Erre én azt szoktam mondani, hogy ne akarj hormonzavaros lenni.  Persze jó erre ráfogni, hogy valaki miért túlsúlyos. Mit kell  tenni? El kell menni vérvételre, hogy tisztán lássunk, aztán lehet szedni a bogyókat életünk végéig (és tespedni tovább), mert az orvos azt mondta és az orvos szava szent.  Hát nem az. Legalábbis egy tudatos ember nem mindent hisz el az orvosának és a saját kezébe veszi az egészségét. Így talán van is esélye meggyógyulni.Az az orvos, aki nem ajánl életmódváltást, csak gyógyszert, az nem lehet hiteles. Tehát mi a teendő, ha kiderül,hogy baj van???? Azonnal ki kell zárni az étkezésből azokat a dolgokat, amik ezt előidézhették (glutén, tej,tejtermékek, cukor, finomított szénhidrátok stb...), adni magamnak minimum 3 hónapot, hogy kiderüljön tényleg ez-e a baj. A jó hír az, hogy az esetek legnagyobb többségében ez megoldja a problémát. A rossz, pedig az, hogy hiába ilyen egyszerű a dolog, az ember inkább a gyógyszert választja, mert az kényelmesebb (néha sajnos nem lehet már bogyó nélkül megúszni). De nem baj a mellékhatások majd megteszik a dolgukat. Aki fogékony a változásra az túlél, aki nem az elpusztul. Ez a természet törvénye, mindig működött és mindig működni is fog. Tehát foglaljuk össze: aki nem eszik, az lefogy, ha nem így történik, akkor baj van, ha baj van, akkor azt meg kell oldani. Ez ilyen egyszerű. Úgy is fogalmazhatnék, hogy  az erősebb kutya....
Térjünk még vissza picit az "alkati", "örököltem"," korral jár" című kedvencekre. Se a kövérséget, se a magas várnyomást, se a rákot nem lehet örökölni. Tudom a csapból is ez folyik, hogy így a gének, úgy a gének. Aki ezt elhiszi az vessen magára. Nem örökölhetem ezeket. Úgyhogy senki ne dőljön hátra a tv fotelben, hogy azért magas a vérnyomása, mert a családban mindenkinek magas, majd bedob egy bogyót és átkapcsol egy másik csatornára. Persze így is lehet, hiszen tiszteletben kell tartani a szabad akaratot.
A korral jár című mondatot -és most nagyon őszinte leszek- nem bírom már hallgatni. Nem jár a korral semmi. Vagyis jár persze, mert születésünk óta öregszünk, de ne kelljen már ezt a hülyeséget nap, mint nap hallgatnom és jó pofát vágnom hozzá. Ne öregedjünk már meg 30-40-50 évesen könyörgöm, és ne hangoztassuk már ezt lépten-nyomon, hogy azért fáj itt-ott, mert ez már a korral jár. Ne tegyük már magunkat nevetségessé ezzel a hülyeséggel. Nézzünk már magunkba egy percre... Ne többre csak egyre. Nehéz feladat tudom, de tegye már meg, aki 40+ évesen öregszik és kifogásokat gyárt. Tegnap este épp elég 40+-os embert láttam pörögni éjszaka a megában, hogy lássam, így is lehet. Halkan jegyzem meg, hogy én nem is vittem tesicuccot :) Valahogy nem az öregség jutott róluk eszembe és a kedvenc nordioc-walkingos bácsimról sem az jut, pedig ő már 74 éves és megy a ligetben, mint a gép. Az öregség fejben kezdődik, nem testben.
Ezt a bejegyzést minden rosszindulat nélkül írtam, ébresztőnek szántam inkább. Ha bárkinek van kérdése, nyugodtan keressen meg, tegyük rendbe a zavarokat. 
Úgyhogy mindenki ébredjen fel, nézzen magába, keresse a hibát, javítsa ki , éljen egészségesen,boldogan! Változzon! Ezt kívánom mindenkinek őszintén.

Újra (100)

Elég rég írtam már bejegyzést, úgyhogy ........ A héten (pénteken) visszatértem a Megaba. Nagyon jó volt a nőnapi marketing, engem is sikerült meggyőzniük, nagyon kedvező áron lehetett bérletet venni. Így vettem gyorsan egyet. Visszatérésemet egy gerinctréninggel kezdtem, jó volt természetesen. Anikó megörült nekem és kérdezte: hozzám? Ki máshoz? Aztán gerinc után alakult egy spontán ebéd, Matyi is csatlakozott. Nem. Én csatlakoztam hozzájuk pofátlan módon :) Az ebéd hol zárulhatott volna??? Na hol?Persze, hogy a Szamosban. Ennyi belefér. Kellemesen elcsevegtünk erről-arról, aztán mentünk tovább.
Szombaton visszaültem a spinnere is.  Itt már sok ismerőssel találkoztam, csodálkozva néztek, hogy ott vagyok :) Egyet tekertem, pont elég is volt. Jó zene, jó edzés.  A futás a főprofil, de erről majd később.
Vasárnap is tekertem egyet reggel Andrásnál, még több ismerős, még több megint itt??? Meg is kaptam óra közben, ha nem bírom, akkor nyugodtan menjek ki. MUHAHA!!! Aztán természetesen már tradíció a gerinctréning. Megjött kedvenc ex-kolléganőm Rita,együtt gerinceltünk. Az edzés nagyon jó volt. A hotájronos rudakkal dolgoztunk és úgy festettünk, mint a saolinos mesterek, ahogy hajlongtunk, meg egyensúlyoztunk, ráadásul jó sokan is voltunk. Igen hasznos edzés volt.
A héten jó sokat futottam, úgy értem elég sokat. 100 km-t. Lassan, 7 közeli ezrekkel, de a 100 így is-úgyis szép.Egy maratonra tuti jó leszek, majd egyszer. Na jó idén tuti fogok 42-öt futni, ez így helyes.A lábam bár javul, de még  mindig nem 100%-os, a lassú futást viszont jól tolerálja, így miért ne csináljam??? Van mit behozni, hiányzik a két hónap nagyon. Szorgosan járok gyógytornára+gyógymasszázsra. A masszázs nagyon vicces,mert voltam 7-én és a legközelebbi időpontom 21-én van. Nagyon szuper, de tényleg, mert így nem nagyon lesz hatásos. Tudom, sok masszőr van, de az áruk is az, úgyhogy marad az SZTK. Vissza még a futáshoz picit. A Népliget a kedvenc terepem. Közel is van, jó is. A héten olyan jó dolgok értek itt. Találkoztam egy 74 éves "bácsival", aki nordic-walkingozott, lábműtét után van éppen. Megtudtam, hogy atletizált. Na ez látszik is rajta, nagyon jó formában van, szép izmos, vékony lábak, egy gramm túlsúly nélkül, friss, lendületes. Na ezért nem hiszek én a "korral jár" című önbecsapós hülyeségeknek. Nem, nem jár a korral semmi. Ha egy 74 éves ember tempósan gyalogol, akkor egy hozzá képest fiatal titán ne takarózzon az "öregszem" című sz*r dumával. Erről ennyit. A másik "bácsim" futás közben rám parancsolt, hogy menjek már fel a fűre futni,mert szétmegy a térdem.Mindezt csak gyorsan elmutogatta. Értettem, megyek. Annyira aranyos volt. Volt egy rossz élményem is a héten, igaz nem a ligetben, hanem itt nálunk a kiserdőben. Nem szoktam itt futni, mert laktak benne, de úgy láttam. hogy kipucolták őket, úgyhogy mivel szeretem az erdőt mostanság be szoktam menni (kb. 1-1,5 km lehet). Egyik reggel befutok az erdőbe, kutyasétáltatás zajlik. Jó 20 méterre 2 német-juhászos gazdi sétáltat. Az egyiket ismerem is. Az egyik kutya kiszúr, megállok. Mondom, megfognád??? Nem bánt (behívásra egyáltalán nem reagált). Kutya álló farokkal elkezd jönni felém, majd 1 méterre tőlem, támadólag csattogtat és majdnem nekem ugrik. Erre a gazdi: félsz tőle? Nem b+, nyugodt vagyok, mint hal a szatyorban.Aztán valahogy megúsztam a dolgot, de nagyon mérges lettem. Jó tudom, menjek a betonra futni, ahelyett, hogy egy 1,5 kilis szakaszt a természetben tegyek meg, így kora tavasszal :) Halkan jegyzem meg, hogy a mini kutyák gazdáinak van annyi eszük, hogy megfogják a kutyáikat, mialatt elhaladok mellettük. De a nagytestű, látszólag is kezelhetetlen kutya szabadon ugorhat nekem. Öröm, bodóttá. Majd jobban figyelek, mert nekem kell más kutyájára is ezek szerint.
A hét utolsó futását nemrég teljesítettem. Kimentem a ligetbe, 10-12 körül terveztem, de 9 lett belőle. Nem baj így is megvan a 100!!!!!!!!!!!! Szóval azért  csak ennyi, mert fradi meccs volt készülőben, minden hozadékával együtt. A drukkerek erősre, szépre, hangosra itták magukat és nem voltak kevesen. Akárhova néztem, mindenhol h*gyozott valaki ez nem túlzás. A liget másik végében a rohamrendőrök öltözködtek éppen. Így a második kör után inkább hazakocogtam, mert egyáltalán nem éreztem magam jól ebben a környezetben. Meg amúgy is megvolt a mai edzés szépen, a futást amolyan levezetésnek szántam.
Szóval visszatértem és minden tökéletesen rendben van!