DILEMMA

Van nekem egy kutyám, egy kínai kopasz eb. Nyurga&Gyurika néven fut. Immáron 3 éve. Egyedül vagyok rá. Nem így kezdődött, de így alakult. Ez van. Nem könnyű, nagyon nem. Viszont nehéz.
A történet úgy kezdődött, hogy szart sem értettem kutyául, pedig volt már ezelőtt ebem. De soha nem foglalkoztam azzal, hogy mit, hogy kell csinálni ahhoz, hogy kiegyensúlyozott "normális" kutyám legyen., Mígnem Nyurga hatalmas feladat elé állított. Ő egy nagyon problémás kutya volt,hangsúlyozom NAGYON. Nyilván nem ő volt az, hanem én nem értettem a nyelvén. Nem lehetett egyedül hagyni, szeparációs szorongása volt, olyan szinten vinnyogott, hogy minden nap arra értem haza, hogy a jóindulatú szomszédok kint vártak a folyosón, hogy sortüzet indítsanak felém. Iszonyatosan felőrölt ez idegileg. Egyetlen segítségem volt, a tesómék. Na de ők is dolgozó emberek, meg különben is. Ha mentem edzeni, akkor náluk volt, ha elmentem esetleg bulizni akkor is. Nélkülük nem is tudom mi lett volna, de tényleg. A szülői házba nem vihettem, mert véletlenül mindig , akkor volt sürgős program, amikor esetleg szükségem lett volna egy kis szusszanásra, meg különben is a pofámba lett vágva, hogy minek ez a kutya.Egyszerűen nem akartak ebben segíteni nekem. Ennél a mondatnál rövidre is zárhatjuk a történetet egy időre, de lesz még csavar.
Szóval egyedül egy problémás kutyával a hátamon megoldást kellett találnom, sürgősen, mert a helyzet nagyon szar volt. Elkezdtem bújni a szakirodalmat, olvasni a neten. És kezdődött a munka. Első és legfontosabb lecke, hogy egy kutyát le kell mozgatni, mielőtt magára hagyjuk. Ez az én esetemben azt jelentette, hogy minden nap, télen-nyáron hajnali 6-kor indultunk egy órás sétára. (akkor még nem futottam,kár) Szabályos strukturált sétára. Amikor a gazda viszi a kutyát és nem fordítva, ahogy az esetek 90%-ában láthatjuk.Ez a séta minden hajnalban, mielőtt dolgozni indultam. Néha nem volt kedvem??? Igen! Menni kellett??? Igen! Lazítani lehetett? Nem! Fárasztó volt? IGEN! De csinálni kellett, mert egy kutyát le kell mozgatni, hogy nyugodt legyen. Aztán elvittem a drágát egy ivartalanító műtétre. Ez egy nagyon humánus megoldás a városi kutyáknak, ugyanis nem tudok neki szerezni évente kétszer lány kutyust, hogy a természet hívásának eleget tegyenek és szaporodjanak. A hormonok meg dolgoznak, sőt hosszú távon daganatot okozhatnak. Úgyhogy mindenképp az ivartalanítás mellett vagyok, sőt ha újra kezdeném, már 6 hónapos korában elvinném a műtétre. Így egy éves elmúlt, amikor sor került rá. De jobb lett a helyzet valamivel, mert a szomszédok már nem basztattak. Picit fellélegezhettem, de természetesen a hosszú séták maradtak. És még mindig egyedül. Még mindig tele aggályokkal, nem mertem egyedül hagyni estére, meg amúgy is. Szorongtam emiatt nagyon. Tesómék segítettek továbbra is,meg Vilike barátném ha bármi adódott. Szülők semmi :( hiába tudták, hogy mi a helyzet szartak ebbe bele. Rosszul esett és esik ez most is, ha visszagondolok erre az időszakra. Ez egy 2 éves periódus volt kb.
Aztán egyszer fordult a kocka, úgy alakult, hogy egy alkalommal ott ragadt Gyurka anyuméknál. Nem emlékszem milyen alkalomból, de ott maradt. És onnantól kezdve valahogy megszerették. Nagyon. Túlságosan is. Mint egy gyereket, ami TILOS! Ha egy állatot beengedsz az életedbe, akkor a természetet engeded be. Ezt így kéne csinálni, nem máshogy. De nem! Olyan méreteket öltött már nálunk ez az agyonkényeztetés, hogy az döbbenetes, felfoghatatlan. Nyurgi sajnos hihetetlen falánk kutya. Bármennyi kaját képes megenni. És ez hamar meg is látszik rajta. Úgyhogy nekem a feladatom, hogy érzelmeket kizárva kontrolláljam az étvágyát. Egy kutya nem hízhat el, semmilyen körülmények között!!! Az enyém végképp nem! Ez az ivartalanítás mellékhatása, de vállalom, mert sokkal több a jó hozadéka.
Szóval. Anyumék most már vállalják a kutyát bármikor.DE! Agyonzabáltatják! Engem megkerülve, hazudozások közepette.Igen így zajlik ez. Hiába mondom el mindig, hogy ne, leszarják és a kérésemet semmisnek véve ZABÁLTATJÁK a kutyát! Tehát kő keményen hátba támadnak. Ez normális dolog????Nem hinném. Nagy veszekedések szoktak lenni ebből, több hetes mosolyszünetekkel tarkítva. Hiába. Minden megy tovább. A legdurvább sztori most nyáron volt, amikor eltört a kezem. Egy hónapot volt ott a kutya, hogy kicsit könnyebb legyen az életem. Odakerült egy vékony, jó kondiban lévő 6 kg-os kutya és visszakaptam egy 8, igen 8 kilós ebet. Azt hittem elbőgöm magam, amikor megláttam.Visszakaptam egy KÖVÉR kutyát. Nem túlzok ám! Hogy lehet egy embernek annyi agya, hogy egy hónap alatt 2 kilót hizlal egy kutyára??? Egy 70 kilós embernél is sok, nemhogy egy 6 kilós kutyánál..... És persze én voltam a hülye megint, így jó a kutya, én koplaltatom stb....MIVAN??? Azt is megkaptam, hogy minek kellett ivartalanítani...MIVAN????? Hol voltatok, amikor egyedül csináltam mindent??? Döbbenetes ez számomra. Hányszor keltél vele fel, hogy elvidd gyalogolni? Hányszor támadtak a szomszédok? És én vagyok a hülye. Nyilván. Ezeket az igazságtalanságokat nehezen viselem, még a saját anyámtól is. Mert egy kutya nem abból áll, hogy szeretgetem. De nem ám. Keményen dolgozni kell vele, következetesen kell nevelni, szabályokat, korlátokat adni neki. Akkor lesz egy kutya boldog. Óriási tévhitben vannak az emberek, amikor gügyögnek, ajnározzák a kutyát. Azt is lehet, de csak a megfelelő időben. Előbb el kell vinni lemozgatni...Jah! Hogy meg kell mozdulni? ALÁZAT a kutya iránt, ha állítólag szereted.
Azt is kurva nehezen viselem, hogy, amikor családi esemény van, akkor állandóan kijátszanak, hülyének próbálnak nézni a hátam mögött és megy a zabáltatás. Ez a másik szembeköpése a háta mögött. Ez külön-külön is nagy bűn, de így egyben???  ÁÁÁÁÁ
És itt az én örök dilemmám. Nagyot változott az életem az utóbbi időben. Sűrű a program és sűrűsödik most az uszodával. Tehát jól jönne, ha besegítenének. DE! Segítség ez?Hogy azon izguljak 1 hétig, hogy mennyit hízik az a szerencsétlen??? Nem lehet ezt tiszteletben tartani? Hogy fordulhat ez elő egy családban? Segítség ez, vagy inkább hátráltatás???? Szóval nem sokkal vagyok előrébb. Munka, kutya, kapkodás, edzés.....Annyival egyszerűbb most a dolog, hogy jön velem futni nincs mese. Így külön nem kell sétáltatni, ezzel időt spórolok.  Nem is keveset. De jön a december, tele egész napos programokkal, év végi rengeteg munkával. Szép kilátások ezek, pedig kemény hónapok várnak. A dilemma meg dilemma marad..................