Én sokszor ámulok, hogy az emberek szeretetből micsoda pusztítást végeznek A gyerekükben, társukban, háziállatukban. Ez nálam az ostobaság határát igencsak súrolja. Nem is súrolja, hanem vastagon ki is meríti azt. Nem is tudom hol kezdjem, mert annyi mindenről lehetne írni. Legyen az egyik vesszőparipám az első. A gyereket és magukat tömő anyukák. Ez valami egészen döbbenetes dolog. Zabáltatni a gyereket non-stop. Semmi rendszer csak a tömés, mint a libákat, de tudjuk azt is betiltották már. A gyerektömést még nem.... Nem is értem ezt........ Szóval kezdjük az elején. Gyerek megébred reggel. Ennie kell, muszáj, mert összedől a világ az anyuka sírógörcsöt kap, ha nem eszik az a szegény kölök. És kezdődik a játszma. A gyerek játszmázik az anyjával és milyen profi módon teszi. Ez nem kell, az nem kell, ezt utálom, azt utálom. Üvölt, zokog, dobál.Éccsanya besétál a csapdába elkezd vadul könyörögni a gyereknek, hogy jaj ezt meg kell enni,mert kicsi maradsz blablablaba. És elkezdi kergetni az asztal körül a gyereket. Szó szerint. A gyerek röhög, hogy micsoda hülye az anyja. És igaza is van, mert egy felnőtt ember, aki állítólag érett a szülői feladatra megbukott. És bukik 0-24-ig. Mert úgy vágott bele a nagy családalapításba, hogy NULLA önismerettel rendelkezik.De elégedett, mert szült és ezzel már úgy érzi, hogy letett valamit az asztalra. Persze, ha ezt valaki a képébe vágja, akkor sértődöttség, öri-hari a vége. Én meg azt mondom, hogy az ilyen embernek előbb életképes felnőtté kellene válnia ahhoz, hogy gyereket vállaljon. Az ilyen ember életképtelen, hogy nevelhetne fel egy életképes embert??? Sehogy! Úszik a híg fos tengerén. Vagyis inkább fuldoklik és kapaszkodik mindenbe. Kapaszkodik a férjébe, tőle várja,hogy a nyomorult életet szebbé tegye. És ott üljön a szoknyája mellett. Kedves hölgyeim van egy kurva rossz hírem. A férfiak nem erre vannak teremtve. Persze egy felnőtt, gondolkodó férfi,aki tisztában van magával az be fog segíteni otthon,ki fogja venni a részét a család életéből. Hozzáteszem, hogy kevés ilyen van. Nagyon kevés. A legtöbb házasság két nyomorult találkozásából születik. A gyerekük ugyanebből.A szeretet nevében, mi másban.Szar ez tudom, de ez az igazság.Az meg sokszor fáj.Az EMBEREK élnek egymás mellet, de minek??? Csak úgy. A szeretet nevében.Mert ez a társadalmilag elfogadott norma. És mielőtt félreértene valaki: házasságpárti vagyok. De nem mindenáron. Nem is vagyok nyomorult. Megtanultam egyedül (is) élni. Aki ezt megtanulja,az nem lesz elveszett ember, az egy kapcsolatban is sokkal jobban fog működni. És rájön arra, hogy az ember fia/lánya egyedül is bármire képes. Aki ezeket nem tapasztalja meg és mindig mástól várja a saját boldogsága beteljesedését az elveszett ember, alkalmatlan az életre, de gyereknevelésre meg aztán végképp az! A szeretet nevében fojtja meg mindenki a párját. Ezt nem csinálhatod, azt sem, ide nem mehetsz, oda végképp nem. Maradj mellettem, ne nézz senkire, csak az én vízilóvá dagadt testemre.Mert igen a nők és férfiak 80%-a dagadt, undorító disznó.Ha még esetleg nem az, akkor az lesz, mert bánatból lehet ám enni... Hú, de lehet.
Én másból nem, csak a saját környezetemből merítem a példákat. Nem látok életképes kapcsolatot, életképes szülőket. Ezek a szülők mit adnak át a gyerekeiknek, milyen példával állnak elő?Semmilyennel. A szeretet nevében.......
Másik dolog, amiről muszáj szót ejteni az az idióta, ostoba, retardált kutyatartók tömege, aki szarnak arra, hogy mi az igénye a kedvencüknek. A szeretet nevében nyomorítják meg a kutyáikat, azok meg őket. Mert fossák telibe, hogy egy kutya ösztönlény! A természet szülötte, nem pedig egy kisgyerek. Teljesen másfajta igényei vannak, mint egy embernek. A sok barom meg felruházza a kutyáját emberi tulajdonságokkal. OMG. Szoktam sírni a röhögéstől, amikor azt mondja az ostoba gazda, hogy megsértődött a kutyám. MIVAN? Mit csinált, te kretén? Szoktad az agyadat használni. A kérdés is felesleges volt.
A másik, amikor húzza az eb a gazdát, az meg könyörgő hangon suttogva mondja a kutyának, hogy lassabban, ne húzzál már. Ezt biztos megérti az a szegény. És tuti rögtön visszavedlik jó kutyának. Ez egész biztos. A szeretet nevében...
A szeretet nevében egyszer is kielégítetted a kutyád ösztönenergiáit? Tudod, amivel születik, ami benne van, ami az ő valója. Elvitted vándorolni? Vagy kövérre zabáltatod, mert annyira szereted. Adod neki a csokikát, fagyikát, bundás kenyeret??? A kutyának ezekre kb. annyi szüksége van, mint lufiárusnak a nyílzáporra. A mozgásra, viszont lenne.... De ezt pont lefosod, mert egy lusta, agyhalott ember vagy. És persze szerencsétlen kutya a hülye, amikor szétrág valamit, mert UNATKOZIK. Mert nem mozgattad le. De te szereted az ebedet ugye? Aha. Zabáltatni, gügyögni neki. Meg félreértelmezni a tetteit. Gondolom te vagy a legvidámabb ember,amikor a kutya őrjöngve, izgatottan fogad, amikor hazaérsz és azt gondolod, hogy mennyire szeret. A nagy lófaszt. Egyszerűen tele van felesleges energiával ezért izgatott. Gondolom marad is szerencsétlen ebben az állapotban, mert 5 perces séta a jutalma azért, amiért hosszú órákat várt rád. Aztán elé teszed az ételt, amiért nem kellet megdolgoznia! Egy kutyának mindig meg kell dolgoznia a kajáért és vízért. MINDIG! Ha falkában élne, akkor sem állna elé a vezére, hogy gyertek srácok kész a vacsi, terítve van. De ezt úgy sem érted, mert basztál utána olvasni a témának. És zabáltatod, szeretgeted, de baszol arra, hogy valójában mire van szüksége.Betegre tudod etetni azt az élőlényt, akit állítólag annyira szeretsz és zokogni tudsz, ha esetleg valami baja lesz és orvoshoz kell vinned, de gondolkozni nem vagy hajlandó,hogy ez miért történt.Miért lett szegény eb cukorbeteg.Semmi energiát nem teszel bele ebbe. A szeretet nevében, mert te szereted a kutyádat nagyon. Nem szereted. És megsértődsz, ha valaki ezt a pofádba vágja. Pedig ez az igazság. Akkor szereted az ebedet, ha azt adod neki, ami a természet diktálta szükséglete. Az pedig a mozgás, fegyelem, szeretet háromszöge (Cesar Millan). Egy kutya ebben érzi jól magát, de ugyanebben a sorrendben ám! Tapasztalom, nem a levegőbe beszélek. De az emberek többsége nem. Ezt meg a kutyafuttatóban tapasztalom, de inkább már oda sem megyek, mert sajnálom a kutyákat, hogy mennyire szar életbe kényszerítik őket a gazdáik. Viccelődve mondják, hogy most felszedett 2 kilót a kutyám, de nem baj... OMG.
A szeretet nevében követi el az ember a legtöbb baklövést, de nem veszi észre. Nem akarja észre venni, mert nem akar fejlődni. Ebben a boldog tudatlanságba menekülve nevelik fel a sok viselkedészavaros gyereket, úgy, ahogy azt megmondták nekik. Amit az orvos, tanár, védőnő mond az szent és sérthetetlen. A nagy büdös..... Kényelmesnek kényelmes, hiszen nem kell időt tenni abba, hogy olvassunk, kutassunk....Minek is azt????
A szeretet nevében nyírjuk ki egymást..............
