Hétfői kihívás!

Loptam magamnak egy szabadnapot. Mire is fordítsa ezt az ember lánya??? Futásra! Kíváncsi voltam, hogy mennyit idő alatt tudok lefutni egy félmaratonit. Cél kitűzve, irány a népliget. Nagy kör 5x. Ez a kör a teljes népligetet körbe öleli. Én remélem, hogy tényleg ennyi a táv és nem b*sztam át magam. A gugliból néztem ki, tehát ennyinek kell lennie nincs mese.
Elindultam hát a nagy kalandra. Itthonról a liget kb. 1,5 km, azt óra nélkül bemelegítésre szántam, hogy az időm valós értéket mutasson a végén. Ligetbe kiértem óra indul. A lábam is. 5 kör, 5 kurva nagy kör. És mentem. Nem lassan. Nem akartam én világot megváltani, csak egyszerűen kíváncsi voltam magamra. Mit tudok hosszú távon nyár óta. Vitt a lábam. Bírtam. Jól bírtam. Frissítés nélkül. OMG. Tavasszal, amikor kezdtem ezt az egészet, akkor 80 perc után ennem kellett, mert elfogytam. Most ennek a közelében sem voltam. És nyargaltam, szép tempósan. Eszembe jutott,amikor Mátyással és a többiekkel elkezdtük a liget futást, lassan, nagyon lassan, szépen felépítve hétről-hétre. Itt az eredménye!!!!(És itt az eredménye a terepfutásnak is Andrással. Bár abban még nincs nagy múltam, de úgy látszik ez a kevés is sokat számít, nagyon sokat). Eddig ebbe nem is gondoltam bele! Hogy az mennyire kellett, ahhoz most itt tartsak. És nyargaltam. Órát alig néztem. Direkt! Nem akartam, hogy az idő, pulzus beszippantson. Jól ment! Néha mondtam magamnak, hogy lassítani kéne, de valahogy nem lassultam. Volt, hogy fogyott az oxigén, de aztán visszarendeződtem szépen és ment minden magától. Ennyit bírok már? Ennyit fejlődtem??? IGEN! Ezt el kell hinnem végre. Így fogytak a körök, kilométerek. Eljött az utolsó kör. Lement, elfogyott a kitűzött kilométer adag. A ligetből még kifutottam az ecseri útig, az órát ott állítottam meg, hogy biztos 20 kili fölött legyen a megtett táv. Az volt az én célegyenesem. Képzeletbeli szalag átszakít, óra megállít, idő néz.1:37:17. MIVAN? Mennyi? Nem, ez nem lehet. De bizony lehet. Nem nagyon hittem ám el a dolgot.4,38-as ezrek. Erre álmomban sem... Gondoltam, hogy 2 óra alatt leszek, de hogy ennyivel??? Na azt nem.
Nyáron ez a táv 2:20 körül ment. És itt jön az, hogy mennyit tud fejlődni az ember, ha elszánt, keményen dolgozik és hisz magában. Sokat, nagyon sokat. Határ a csillagos ég.
Innentől  kezdve nem vagyok hajlandó azt hallgatni senkitől, hogy ez+az nem megy, nem lehet stb.... És nem azért, mert olyan kurva nagy ász vagyok és magammal sem állok szóba! Nem, nem ezért!  Hanem azért, mert ezek az emberek játszmáznak. Sajnálatra,megértésre várnak. Na én ezt nem adom meg nekik. Segítséget, tanácsokat bármikor adok, jó szívvel, őszintén. De nem hallgatok olyat, hogy ezt nem, azt nem, nem tudom stb..... Mert tudod! Akkor kérdezz, ha AKAROD, addig felesleges minden.
Én akartam, csináltam,hajnalban keltem, hittem!  Tettem a dolgom. Szeretem ezt csinálni, szeretek fejlődni, jó érzés, nagyon jó. Remek edzők segítenek, szuper sporik vesznek körül. Így haladok tovább az utamon.
Sok van még bennem, hiszek magamban, egyre inkább hiszek. Határ a csillagos......