(gy)ALÁZAT

Egyetlen betű és üvöltő különbség. Sokan összetévesztik az alázatot a alázkodással. Pedig...... semmi közük egymáshoz. Az alázatos ember keményen dolgozik! Nagyon keményen. Teszi a dolgát kérdések nélkül. Tartással. Folyamatosan, nem csapong, fejben össze van szedve. Fegyelmezett. Tudja, hogy nehéz, nagyon nehéz, de nem keres kifogásokat!Ez az alázat. Egy alázatos ember jól érzi magát, szárnyal.Ha akadályba ütközik, akkor azt is viseli. Nem belefog dolgokba, hanem csinálja azokat. Komolyan! Fejlődik. Egy alázatos ember nagyon sokszor nem is tudja, hogy alázat lakozik benne,  mindaddig, amíg valaki nem szembesíti ezzel. Igen, nem tudja, mert magától értetődő számára, hogy teszi a dolgát. Nem vár elismerést. Csak megy a saját útján....... és megy és megy és még mindig megy.....
Egy gyalázatos, pedig szétesett, csapong ide-oda, rendezetlen, nagyképű,... és a többi. És sajnos ebből van a több. A sokkal több.
Én  eljutottam odáig, hogy nem viselem már el csak kevés ember társaságát.Nagyon kevését. Lehet engem parasztnak, nagyképűnek titulálni, de egész egyszerűen nem vagyok hajlandó a drága időmet, energiámat elpazarolni, ugyanis szükségem van rájuk. Nagy szükségem.
Elmesélek egy történetet, hogy világos legyek. Volt pár éve egy kollégám. Akkoriban is volt már neki hasa+étvágya :) Tömte a cukros üccsiket, sütiket, szemeteket. Aztán elkerült, de néha váltottunk levelet. Kiderült, hogy cukros lett.16-os cukor, gyógyszerre állítva. Fiatal férfi.... Elkezdett kérdezni, én segítettem neki, mondtam, hogy most még van vissza, mert a hasnyálmirigye termel inzulint, ezen kajával lehet segíteni. Low Carb diéta kell, mozgás és az életét, lábát, látását mentheti meg vele. Szerintem ez nyomós érv. És nem! Megköszönte a segítségemet, hogy hú de jó, de szuper..... Aztán pár hónap múlva megint levélváltás. Rákérdeztem, hogy mi a helyzet, mennyi a cukra, mozog-e. És jött a sokkoló válasz. Elkéne kezdeni, nem tudok édesség nélkül lenni stb... Erre nekem ment fel a cukrom! Mert jöttek a játszmák és persze mindenki hibás volt, csak ő nem. Én itt rövidre zártam a dolgot, írtam neki nem túl szépeket. Na ő a gyalázatos ember. Csapong, kapálózik,kifogásokat gyárt,de nem tesz semmit! Többet nem fog keresni, ebben biztos vagyok. Egy alázatos ember ebben a helyzetben rálépett volna a tett mezejére és csinálta volna a dolgát. Kérdés nélkül alázatosan. És meg is gyógyult volna. Na én az ilyen embereket értékelem. De az ilyet nagyon.
Anno az idők kezdete előtt, amikor még edzősködtem, akkor találkoztam  1-2 alázatos vendéggel, akik számomra példaértékűek voltak már akkor is, pedig hol voltam még a mostani harcos énemtől....
Ezek a vendégeim soha nem sírtak, hogy nincs idejük, nem tudnak sportolni. Jöttek, úgy szervezték, pedig vezető beosztásban, 2-3 gyerekkel a hátukon élték a napjaikat. De jöttek!Csinálták! Ellenben az időmilliomos herékkel, akik 1000 meg 1000 kifogást tudtak legyártani 1 percen belül. Ehhez is kell affinitás, nem tagadom. Alázat-gyalázat csodálatos találkozása. Egyetlen betű......
Igazság szerint az emberek szótárából hiányzik ez szó (is). És ez a baj. De szerencsére nem az én bajom.