A délelőtti névnapozás után, várt még rám egy kihívás........igen az uszoda. Tyűha. Anikóval mentünk, Nóri vállalta a tanításunkat. Ő tudja :)
Szóval lement a névnapi zsúr, Anikó befejezte a gerincet. Anita elbúcsúzott, ment haza, ma még nem úszott velünk. Elmentünk ebédelni. Vagyis Anikó ebédelt, én néztem, mert annyi sz@r szénhidrátot magamba tömtem megint, hogy erről inkább nem is beszélnék, meg minek is. A lényeg, hogy nem voltam éhes. Kellemesen elbeszélgettünk, azt mi tudunk, csak ritkán van alkalmunk sajnos. De most volt. Üldögéltünk, szófostunk, aztán irány az uszi. Nórival 14.30-ra voltunk megbeszélve. Hamarabb érkeztünk és ültünk szépen,mint a jó diákok :) Mert azok is vagyunk nah! Úszni akarunk megtanulni! És meg is fogunk ez nem kérdés.
Befutott Nóri, becsekkoltunk és irány a víz. Hideg. Nem baj, úszni jöttünk be kell menni. És bementünk. Nóri elkezdte magyarázni,mutatni a dolgokat. Nagyon profi és nem mellesleg gyönyörűen úszik. Irigykedem ám rá. Volt ott minden. Lábtempó, levegővétel, karmunka. Uhhhh. Nagyon nem egyszerű a dolog. Én sajnos elég türelmetlen vagyok és jó szokásomhoz hűen, bele a közepébe. 10 csapás után ki is fulladtam úgy, mint aki sosem sportolt még, nem beszélve arról, hogy a fülemen, orromon, számon is a víz folyt, de levegőt nem nagyon kaptam. A medence alja viszont szép :) Ezt csak azért írom, mert sosem úsztam úgy, hogy nyitva volt a szemem. De tetszik a dolog és vissza is vágyom már most. Ez nagyon jó, de az uszi 2 hétig zárva lesz. Igen pont most. Nem baj, van másik uszi is, majd megyünk oda addig, mert menni kell.
Szóval vissza a vízbe, mert megint elkalandoztam. Nóri nagyon jól tanít, magyaráz, javít. Ittuk a szavait. Meg a medence klóros vizét is. Így tempózgattunk oda-vissza, oda-vissza. Hol gyorsban, hol mellben, hol megfulladva, hol kifulladva. A mellúszás nagyjából megy, de ennél most több kell nekem, de mindenesetre kilométer gyűjtésnek jó lesz. Meg légzéstechnika tanulásnak.
Egyébként nagyon jól éreztem magam, egyáltalán nem volt negatív az élmény. Sőt! Aztán a kis kezdő lubickolásunk után bementünk a szaunába sztorizgatni. Kellett az is nah! Így lett kerek egész a történet, na meg fáztunk is. Így telt el az első közös úszásunk, amit majd követ a többi.
Aztán hazajöttem és beírtam az edzésnaplómba az úszást. És itt ért a következő pozitív élmény. Többen kommentelték az edzésemet és biztatnak, hogy menni fog és jó lesz és tanácsokat adnak.És ez nagyon jól esik tőlük, főleg, mert nem is ismerem őket. De itt jön be az, hogy ők tudják, hogy milyen nehézségekkel küzd meg az ember az edzései során. Azért tudják, mert benne vannak, vastagon. És ott lesznek a tó partján.... Jó néhányan már meg is járták.
Úgyhogy összegezvén a mai napot: SZUPER!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése