Vadember

Ez lennék én anyukám szerint. Ezt a jelzőt  tegnap ragasztotta rám és azóta is szakadok rajta. De tetszik. Történt, hogy a nagy karácsonyozásban beszélgettünk. Én hoztam a formámat, ahogy szoktam sztorizgatás közben. Erre egyszer csak rám néz és azt mondja: Évike, te olyan vadember lettél. Muhahahaha
Nem bánom, ez a jelző egyáltalán nem sért, sőt.......................
Viszont történt velem egy kis malőr, lesérültem tegnap a nagy karácsonyváró futásomban.Teljesen új sérülés, ilyen még nem volt. Büntetésbe kerültem, mert nem tudok futni.Járni is nehézkes. Az érzés nagyon szar, de ebből is ki kell hozni a legjobbat valahogy. A világvégét túléltem, ezt is túl fogom. Mondjuk nekem ez nagyobb arculcsapás, mint a Maja jóslat. Minden napra terveztem futkosást, főleg, hogy Jézus meghozta a pulzusmérőmet, meg az MP3-as kütyümet(és meg is lettem invitálva egy holnapi félmarcsira, de nem tudok,jajjjajajajjajajjj). Ezeket szerettem volna tesztelni az elkövetkező napokban. Nos, tesztelem is őket itt magam mellett. Szépek, jó rájuk nézni. No para lesz alkalmam bőven....Egyet nagyon remélek. Hogy vasárnapra helyre jövök, mert akkor lesz a következő agymenés Megában, nem szeretnék lemaradni róla. Meg, amúgy is....Nem sántán akarom köszönteni az új évet....nemá!!!
Beüzemeltem közben MP3-at. Adele, I Set fire to the rain című csodájával debütált a fülemben. Nem is tudom mit mondjak. Elég annyi, hogy csaptam egy egy személyes őrjöngést és kurva jól esett.Jó, hogy nincs bekamerázva a lakás........

*
A karácsony egyébként jól telt nagyon. A családi is, meg a vecsési is. A vecsési karácsony Krisztivel már tradícióvá nőtte ki magát. Mindig hozzá megyek, amikor vége családi banzájnak. Aztán hajnalig szoktunk világmegváltani. Nagyon szupi ajándékot kaptam tőle. Képet. Képeket, vagyis sok kicsi képecske, egy nagyobb képbe szedve. Életem eddigi fontos, jelentős állomásaival. Nagyon cukker holmi. Sokat fogom nézegetni az biztos.