Egy kis évvégi ez-az-amaz

Ma igen érdekesen alakult a napom és ennek hú, de örülök!!! Tervben volt egy tekerés, meg egy gerinctréning. Ma lett volna az évzáró kihívás, de sajna nem nekem. A félmaratont nagyon sajnálom, hogy nem futhattam le. Kár keseregni, fogok még sokszor 21-et futni, sőt sokkal többet is. Viszont a tekerés jól ment, nem fájt egyáltalán, bár kiállni azért nem mertem még. De ez nem vett el az edzésből semmit! Szóval a reggeli spinningen kiderült, hogy 12-14-ig lesz még két óra. Csúcs! Legyen. Csináljuk. Így a gerinctréning után, ismét bringára pattantam. 2 órát mentünk.Nekem ez most nagyon kellett. A tudat is, hogy tudok sportolni! Ha esetleg a futással még várni kéne a tekerés mehet. Pazar!
Egyébként megint összegyűltünk páran, mert cross maraton volt és az ide járó emberek szeretik a kihívásokat. Na nem mindenki, de az elmebeteg sporik igen. Itt meg elmebeteg edzők várnak ránk tárt karokkal. Írtam is már erről párszor. Én a további gyakorlatsorban már nem vettem részt, ellenben remekül elpletykálkodtam Anikóval az élet nagy dolgairól. Ez szerencsére nálunk már kezd szokássá válni vasárnaponként. Maradjon is meg.

Reggel elrohantam még edzés előtt gyerekpezsit venni, mert  muszáj volt koccintanom az sporikkal. Van olyan köztük, akivel már nem találkozom idén. Ezt most kb. úgy írtam, mintha az idénből még kurva sok lenne vissza :)

Jó volt újra együtt az enyéimmel. Holnap is mocorgunk picit..........a vízben :)