Tripla csokis brownies, light cola, sarok....úszás=Perfect day

Ma van születésem napja. XXX+VI éves lettem. Az 2x18 pontosan, ami bele is illik a képbe, mert belül 18-nak érzem magam. Az, hogy kívül mi látszik nem igazán érdekel. Meg a szülinapom sem, mert valahogy nem szeretem, ha ünnepelnek. Ez az én szerénységem.
Ezt a napot is természetesen edzéssel kezdtem. Mi mással???? Mégpedig dupla spinningel, ahogy kell. Jó volt nagyon meg lettünk szépen hajtva így karácsony előtt, de pont ezért mentünk.
Spinning után szokásos kávé.K. Anita ott ült a sarokban. Ajajajajj! Ő beteg, mit keres itt??? Sejtettem, hogy mit :) én meg itthon hagytam az ajándékát, mert azt hittem otthon fekszik az ágyikójában. Szuper. Szóval Anita jött és sütött nekem egy csoda-finom tortát. Csokisat! Valami fenséges, de tényleg, nem csak nekem ízlett ennyire. Még van belőle egy picike, talán kitart még vagy 10 percig. Szóval megbontottam a tortácskát, közben megérkezett András is a sarokba.Ő is felköszöntött,tőle kaptam a kedvenc italomat Light Colát és egy Milka desszertet. Na azt még nem mertem kibontani. Gondolom értitek, hogy miért :) Aztán jött még Zita és Anikó és kerekedett egy kis sütievős, beszélgetős "összejövetel". Én megmondom egész őszintén, hogy nem vágyom ezeknél többre. Azok az emberek vettek körül, akik fontosak és akikkel szívesen vagyok. Ez a szülinaptól függetlenül is így van. A sarok már vasárnapi tradíció lett. Nekem ez elég és feltölt energiával. Az alap energiámra még ez is juhéjj! Köszönöm  nektek!
A szülcsinapcsi party után még beszöktem egy fél gerinctréningre. Egészre akartam, de az okok ismertek. Aztán Anikó meghívott egy habosra a Szamosba, mert állítása szerint paraszt volt :) nem volt az,de a kávét nem utasítottam vissza.Meg a pletyizést sem. Úgy volt, hogy együtt fulladunk bele a vízbe ma, de sajnos nem érezte túl jól magát, ezért a közös fulladás elmaradt.

*
Én elindultam azért úszni tanulni, mert kell. Nórival találkoztunk az usziban, öltözés és irány a víz. A kismedencébe kezdtünk, mert ott lehetett tanulni levegőzni, kar-munkázni, nem mellesleg, pedig melegebb a vize, mint a nagynak és senki nem volt benne rajtunk kívül.
El is kezdődött a munka. Gyakorlás. Nóri kitalált egy jó kis praktikát, ezt kell majd Anikóba is átültetni. Hasznos volt nagyon, de tényleg. Már nem fulladtam meg, mert kezdtem ráérezni, hogy hogyan kell ezt csinálni. A kulcsszó: könnyedén! Semmi feszülés, hanem lazán, nagyon lazán kell siklani a vízen. 
A levegővétel is jobban ment, mint múltkor és ennek nagyon örültem. Tudtam gyorsban haladni úgy, hogy levegőt is tudtam venni. Ennek nagyon, de nagyon örültem!!! Na nem mondom, hogy fasza volt minden, de határozottan jobban ment. Ez köszönhető annak, hogy nem kapkodtam, nem voltam hirtelenke. Próbáltam önmagamhoz képest higgadtan, megfontoltan hozzáállni a dologhoz. És működött. Levetkőztem a hiperaktivitásomat és mindjárt meg is lett a gyümölcse. Milyen érdekes ez....Nyugodt, határozott energia. Ez visz előre. Ezt kell megtanulni. Ezen kell dolgozni. Összességében leúsztam ma 1,1 km-t. Mellben és gyorsban vegyesen. Volt, hogy nehéz volt, volt, hogy könnyebb. Munka lesz vele. Sok és kemény, de elindultam!

A brownies-ból még egy falat van, a kólából is akad még, a bonbon bontatlan. A mai napi élmények eltéve. Jó mélyre.