HaHÓpihe......

Reggel, amikor kinéztem az ablakon, örömmel láttam, hogy hullik a hó Bár én már érzem a tavaszt ez a kis télemlékeztető egyáltalán nem sújtott le. SŐT! Eszembe jutott, hogy mennyire feldobott az első havas futásom. Így nem is volt kérdés, hogy indulok. Azonnal és rögtön. És igen, az élmény nem maradt el. Totyogva ugyan, de annál nagyobb lelkesedéssel futottam. A láb stagnál, ami az állapotát illeti, de amit enged, azt kihasználom és meg is köszönöm neki. Zene a fülben, mégpedig a komolyabbik fajtából. De olyan összhangot adott a hulló pihékkel, nagy fehérséggel, hogy valóságos örömtáncot(futást) járt a lelkem. Ez kicsit most nyálas mondat lett, de ez az igazság. Befutottam a salakra is, ahol van egy dombocska, ahol szánkóztak a népek.Jó sokan. Először picit megijedtem, hogyan fogok a nagy tömegben érvényesülni, de nem volt semmi gubanc szerencsére. És egyáltalán nem idegesítettek az emberek. Mosolyogtunk is egymásra. Lehet nem is én voltam jelen a pályán?
Lefutottam 8,5 kilit, 1 óra alatt. Volt már nagyon sokkal jobb ennél, de ez most egyáltalán nem érdekel, mert egyszerűn csak jól érzem magam. Fel vagyok töltődve hóval, energiával, fénnyel, csenddel, zenével meg mindennel.Gondoltam megírom.