2013 IRONMAN az én szemszögemből...........

Írok pár gondolatot, erről az őrületről, amit ezúttal teljes egészében végig tudtam követni. Külső szemlélőként. Nem semmi dolog ez. Tavaly indultam ugye váltóban, akkor teljesen máshogy éli meg az ember. Idén úgy alakult, hogy hatalmas mélyrepülésbe kezdett a sportkarrierem így semmilyen formában nem lett volna esélyem elindulni. Pont egy éve gondoltam ki, hogy 2013-ban én majd egyedül megcsinálom ezt az egészet. Most jókat kacagok magamon, nem is kacagok, hanem visítva röhögöm ki saját magam. Jó lesz az a váltó, ha egyáltalán belevágok még egyszer. Nem lehet ezt egy évvel előre kigondolni, legalábbis szerintem. Ahogy majd alakul.
Na de most nem is ezért írtam. Az egész versenyről, meg az ottlétről. Voltak egyéniben induló, szívemhez közel álló ismerőseim és voltak váltósok is.
A mi autónk csütörtökön ment le, mert úgy gondoltuk ez így kényelmes. És az is volt. Laza úszás, kaja, poénkodás, beszélgetés. Másnap pénteken rajtcsomag átvétel, strandolás, kajálás. A többiek szépen lassan érkeztek meg Nagyatádra. Este 8-kor volt technikai megbeszélés, amin én nem vettem részt, mert sürgős találkám volt egy tavaly megismert IM-el, Krisszel. Azóta nem találkoztunk csak virtuálisan és hol máshol kell összefutni, ha nem Atádon. Ez ilyen egyszerű. De nekem most nem is volt fontos a technikai megbeszélés, tehát nem kell emiatt rosszul éreznem magam szerencsére. Meg el kellett mennem az "öreghez" receptért, de ez egy külön történet lenne. Elég annyi, hogy a segítőkészség, amit tapasztaltam Atádon az nagyon jól esett.   Szépen eltelt az este, takarodót fújtunk, mert  korán reggel kezdődik a verseny. Az év leghosszabb napja......
Hajnalban keltünk, mindenki készülődött nagy volt a felfordulás, ahogy szokott, de szépen rendben elindultunk és oda is értünk Gyékényesre. Az ottani hangulatot én nagyon szeretem. Hajnal, jön fel a nap, rengeteg ember, mindenki teszi a dolgát, készülődik, depózik, melegít. Mennek a szokásos zenék, jó a hangulat, de azért lehet érezni a levegőben valamit, amit nem lehet leírni. Csak úgy van, mert ott a helye, olyan energia, ami megkérdőjelezhetetlen és megmagyarázhatatlan. Aztán.........eldördült az ágyú és elkezdődött.... Aztán elindultak a váltók is. Itt volt egy erős személyes kötődésem M. Anitához. Neki ez eddigi élete legnagyobb kihívása volt, 1,5 hónapja volt felkészülni,mert akkor szóltak neki, hogy úsznia kéne egy váltóban. A felkészülés qrva jól sikerült, mert 1:08-at úszott, ami így a semmiből azt gondolom nem semmi. A Megások közül magasan nyerte a versenyt :) Oké tud úszni, mert gyerekkorában úszó volt, de akkor is. Sokan cserélnének ezzel az idővel az egyéniek közül is úgy gondolom. De hiába, ha jó az edzésterv és az embert viszi a szíve előre, akkor bármi megeshet. Büszke lehet magára. Én az vagyok rá. A többiekről se feledkezzünk meg, ők is nagyon-nagyot mentek, mindenki beletette amit kellett.
Közben az egyéniek már bőven Atád felé tartottak bringán, szép lassan a váltók is elindultak. Mi is szépen elindultunk visszafelé. Bementünk a koleszba az úszok kicsit rendbe szedték magukat ettünk-ittunk, aztán elindultunk a versenyközponthoz, mert kezdődött a verseny izgalmasabb része. Itt várni az ismerősöket, nézni a küzdelmüket, figyelni minden oké-e. Itt még főleg az egyéni indulóinkat figyeltem, aztán elkezdtek a váltók is be-be érni Atádra. Egyre jobban izgult mindenki, legalábbis én így éreztem. És ez így teljesen rendben is van. A bringának szépen vége lett, kezdődött az IM :) jött a maraton a kedvencem. Jó helyre sikerült állni, így láttam, akiket látnom kellett. Mindenki fontos persze, de őszinte leszek 2 ember volt, akiket megfeszülve figyeltem, amíg célba értek egyéniben. Nagyon jó volt őket látni, ahogy finiselnek és persze PB-t mentek, mi mást mentek volna? Annyira megérdemelték, annyi meló van benne. És látni ezt, a beérkezést a mosolyt, fáradtságot, családokat, barátokat, segítőket. Nagyon megérte.Nagyon jó volt. Ha indulok váltóban, akkor ezt nem láthattam volna :) Tehát hiába estem ki most a versenyből, nem bánom, mert kaptam valami pluszt így is. Sőt! Sok pluszt, nagyon sokat.  Semmi nincsen véletlenül. Ezt nekem most így kellett megélnem.
Ahogy teltek- múltak az órák, percek közeledett a verseny vége a váltóknak is. Nagyon jó teljesítettek, nagyon ügyesek voltak, mindenkinek gratulálok. Meg persze a két Tamásnak, akik első bálozóként sikeresen teljesítették, finisherek lettek. Hatalmas gratula. Emelem kalapom. Nagyon.

 Eltelt 2 nap, mióta hazaértünk, rengeteg dolog történt azóta, annyi minden letisztult, annyi energiát kapok olyanoktól, akik fontosak nekem, csak valahogy az utóbbi időben ilyen-olyan okok miatt elkanyarodtunk egymástól. Ezt többet nem akarom. Nem baj, tanulni születtünk ide. Legyen ez most a Tabula Rasa állapota :) Ez most így nagyon jó.

És a szimbolika: