Eddig a napig semmiféle negatív érzésem nem volt azzal kapcsolatban, hogy február 8-ig maradok még az irodában és betanítom az utódomat, mert úgy gondoltam, hogy ez így korrekt, mármint az utódommal kapcsolatban az, mert őt nagyon kedvelem.
Hangsúlyozom: EDDIG a napig! Megéreztem én, hogy innen menni kell! Olyan szintű a pusztítás körülöttem, hogy nehéz benne lenni. Nem bírom a pénz hatalmát. A pitiánerséget, pedig végképp nem. Ha vígjáték formájában nézném, sem hinném el, amit látok. A legborzasztóbb mégis az, hogy félnek körülöttem az emberek és kussolnak, mert szerintük nincs más választásuk.Az ilyen hozzáállás miatt tart ott az ember, ahol tart. Én nem félek. SŐT! Pedig minden nap ezt szeretné valaki elérni és én mindennap boldogan tudok belemosolyogni a szemébe, amikor a munkaerőpiac nehézségeiről próbál meggyőzni.De én csípőből visszaválaszolom, hogy egyáltalán nem érdekel a munkaerőpiac, mert ÉN MAGAM vagyok az. Milyen borzasztó már a neve is MUNKAERŐPIAC. Régen is volt ilyen, úgy hívták rabszolga-kereskedelem. Semmi sem változott. Ami legborzasztóbb, hogy MAGyar a MAGyarnak farkasa.... Aki hagyja az ne is panaszkodjon. Hiteltelen.
Így a vége-felé közeledvén olyan dologba cseppentem, amit nem fogok csinálni. Mert nem veszi be a gyomrom, ami azért ciki, mert nem kívánok ártani magamnak. Semmiféle görcsöt, szorongást, játszmát nem raktározom el az ex munkahelyem végett. Nem-nem!
És most jöjjön, aminek jönnie kell: Akinek füle van, hallja meg!
Volt egy megérzésem. Arra jött egy kérdés, poén formájában. A válaszom igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése