Becsuktam egy ajtót

 "Tegnap az életem még egy adott irányba tartott. De ma már egy másik irányba halad. Tegnap még úgy hittem sosem tennék meg olyat, amit ma megtettem."


Ebből egyenes következik, hogy nyílik egy másik. Dehogy EGY másik! Sok másik. Rengeteg.....Ezért tűntem el. Na nem volt ez tudatos, de mégis valami miatt sokat mentem befelé, igényem volt otthon lenni, kutatni..... Merre is tartok? Arra jutottam, hogy így ebben a formában semerre és egyedül én tudok ezen változtatni.De ehhez ki kell lépnem a komfortzónámból és el kell indulnom. Az ismeretlenbe a bizonytalanba. A nem tudom hova. És ez nagyon jó érzés, mert felelősséget vállaltam.Egyáltalán nem félek.Nem függők.
  
"Ne aggódj, minden rendben van. Átkozottul tökéletesen rendben van."

Kimondom végre:
Véglegesen meghoztam a döntést, amit hónapokig érleltem. Felállok a székemből.  Felmondtam. Reggel benyújtottam a felmondólevelemet.

"Azt kell tennie, amit nem bír nem megtenni".

Szabadnak születtem, szabad akarattal, misszióval. Eszerint kívánok tovább létezni, élni a föld nevű bolygón.Újrakreálom magam nincs mese, más ezt nem teheti meg helyettem. Kollégáim rögtön kérdezték, hogy meggondoltam-e, válság van, nem könnyű munkát találni stb.... De igazából, amikor ezt kérdezték tőlem saját magukról kérdeztek és ezt bennem tükrözték vissza. Nos a válaszom, igen meggondoltam és nincs válság.

  "Minden egyes kereszteződés, minden egyes találkozás, egy új potenciális irányt kínál.”

A válság nem külső tényező, hanem bennünk van/nincs. Tudatosan nem vagyok eladósodva egyetlen bank felé sem,  nincsenek irreális igényeim, nincs lapos-tévém, húzogatós telefonom.DE! Vagyok ÉN. Az egyszeri és megismételhetetlen. Nincs még egy ilyen, tehát ezt szem előtt tartva megyek előre. Nincsenek hosszú-távú terveim, mert egy embernek nincs is szüksége rá, hiszen azt sem tudhatjuk mi lesz a következő pillanatban.Félreértés ne essék, nem cél nélkül bolyongok. Dehogyis! Az élet folyamatos fejlődés, tanulás (ez az értelme) és az a célom, hogy az utamon haladva befogadjam azokat a lehetőségeket, amik ezt szolgálják. És adjam tovább. Adok-kapok, így lehet kerek a történet. Talán ez a hosszú-távú terv? :)

"Minden korlát egy elfogadott szabály, ami arra vár, hogy túllépjenek rajta. De csak akkor léphetünk át bármilyen határt, ha előbb felfogjuk, hogy azt tesszük."

Ma egyedül megcsináltam a magam kis forradalmát. Mert megtehettem, mert bármit megtehetek. Bárki, bármit megtehet. Legyőztem magam, a félelmeimet, amit a pénz nevű energia okozott. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kiszabadultam a börtönből. És jó érzés. Nem akarok senkit hibáztatni, meg nem is lenne helyes, a hiba sem másban keresendő, hanem MINDIG magunkban. De! Van, amikor már elgondolkozik az ember, hogy mit keresek én itt????Mi ez az elmebaj, ami körülvesz? Hány bőrt is szeretnének még lenyúzni? NEM! Amíg hagyjuk, hogy úgy bánjanak velünk, ahogy nem szeretnénk, addig arra a szintre minősítjük magunkat. Aki szereti magát, annak ez nem megy sokáig, mert nyílik a szem, ébred a tudat.

  
“E világnak megvan a természetes rendje, aki ezt megbolygatja, annak rosszra fordul a sora….Mert mindegy, bármit is teszel, annak sosem lesz nagyobb hatása, mint egy árva cseppnek a határtalan tengerben. – De hát mi is a tenger, ha nem cseppek sokasága?”