A maivilágban....

  A bátorság azt jelenti, hogy veszélyes ösvényeken indulunk el. Az élet veszélyes, és csak a gyávák kerülhetik el a veszélyt - de akkor meg is halnak. Az, aki él, valóban él, akiben áramlik az élet, nekivág az ismeretlennek. Arrafelé veszélyek várják, de ő vállalja a kockázatot. A szív mindig kész vállalni a kockázatot, a szív hazárdjátékos. A fej üzletember. A fej folyton számításokat végez és ravaszkodik. A szív nem mérlegel.

Tudom, hogy "nemnormális" dolog a "maivilágban", hogy az ember változtat az életén. Legalábbis mások szerint nem. Nem olyan rég, még az én számat is elhagyták az effajta tévképzetek kivetítései. Én meg azt mondom, hogy a távút az, amikor nem változtatsz. Amikor elhiszed, amit elhitetnek, hogy ez így helyes. Maradj a fenekeden, örülj, hogy van munkád, mi a bajod??? Mi a bajom??? Semmi, csak érzem, hogy valami nem kerek. Ott belül, valami nem akarja ezt, tiltakozik. Nem lehet ennyi, nem ez az élet van szabva nekem.Örüljek annak, hogy másnak teremtek jólétet? Ennek nem, de annak nagyon örülök, hogy a lehetőségem megvan arra, hogy magammal tegyem ugyanezt. Menni kell, előre, csinálni, tenni, tenni valamit, ami az ember maga. A fénye, a küldetése, a sajátja. Az út nem könnyű, de ki mondta, hogy az lesz, amikor megszülettünk? Nem is kell könnyűnek lennie, mert ez a nehézség hozza a fejlődést. A folyamatosat. A boldogságot. A pillanatokat.A jelent. Sok évembe telt mire felfogtam ezeket, sok hónapomba mire a tettek mezejére is léptem. De most valahogy nyugodt vagyok.Azért a démonaim itt sustorognak, de ott van mellettük a belső hang, ami már hangosabb náluk.
Folyamatosan azt a látom a környezetem arcán, hogy felelőtlen vagyok, ami azért érdekes, mert az egyik legfegyelmezettebb ember vagyok, akivel valaha találkozhattak, ezt többször meg is kaptam dicséretként. Akkor valaki magyarázza el, hogy hogyan lehetséges, hogy most felelőtlennek tartanak? Íme: 

"Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni".

Milyen beteg az a világ, amiben nem üdvözlik a változást és mindent meg is tesznek azért, nehogy bekövetkezzen? Helyetted aggódnak, félnek, pedig ez egy hazugság,ahogyan az is, ahogyan degradálnak, mert olyat tettél, amit ők nem mernek. Leszek én a tükrük, de akkor lássanak benne mást.....

"Reagálj új módon az újra, ne a régi berögződések alapján. Ha a régi alapján reagálsz, elhibázod: nem lesz híd közted és aközött, ami történik körülötted. Mindig késésben leszel, a vonat mindig elmegy az orrod előtt".A szív útja a bátorság útja. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és engedjük, hogy megérkezzen a jövő.